Ismét elkapott a horoszkópos hóbortom. Lehet, hogy valaki örül neki, valaki a homlokát ráncolja, mondván…” Na! Már megint itt van ezzel az őrültséggel!” Mindenkinek szíve joga mennyire veszi komolyan a csillagok előrejelzéseit. De most nem is kimondottan a jövőre nézve kutakodtam. Inkább az álltalánosságokat gyűjtöttem be. Jó szórakozást ikrek társak, és azok nak is, akik más jegyben születtek.

Ikrek (V. 21 – VI. 21.)

Az Ikrek számára minden nap egy új kaland. Ha reggel a szekrényedben levő hatalmas ruhakupac mélyére ásol, azt azért teszed, hogy az aznapi hangulatodnak megfelelő ruhákat előkotord. A pénztárcáddal óvatosan bánsz, ha vásárlásról van szó, de ha valami igazán tetszik, semmi nem állíthat meg. Nem igazán törődsz a trenddel, mindig azt viseled, amiben jól érzed magad. Viselj ujjatlan felsőt, hogy a karod látszódjon. Sminkelni általában nagyon egyszerűen szoktál, talán csak annyit, hogy kiemeld természetes szépségedet.

Kiegészítőid: karkötők.
Divatterveződ: Tommy Hilfiger.
A sztár, akinek jól áll: Jewel.

Ikrek és a szerelem

Az Ikrek először az eszével szeret. Még egy elsődlegesen szexuális vonzalmon alapuló kapcsolat sem tarthat soká szellemi összhang nélkül. Az Ikrek gyakran köt barátságot az ellenkező nemmel, és a szellemi összhang kialakulását követően a barátság szerelemmé mélyülhet. Érzelmeiben meglehetősen ingadozó, esetenként párhuzamos kapcsolatokat tart fenn. De ha egyszer sikerül megnyerni a szívét, igazán képes szeretni.

Ikrek és az erotika

A szerelemben is kíváncsi, az örömszerzésben sokoldalú, játékos, mindent ki akar próbálni, és mindig tud különleges meglepetést szerezni. Mély érzelmek kimutatása nem tartozik az erősségei közé. Annyira intellektuális, hogy érzelmek nem kapnak kifejezést. Vágyait nem a testbeszédén keresztül fejezi ki, hanem inkább szóban. Már az ismerkedésnél kétértelmű célzásokat tesz. Vigyázat, nemcsak a szeme, hanem a keze is egyszerre mindenütt ott van.

Erogén zónája: karok, vállak, mellkas, mell, mellbimbó, tenyér, ujjak.

(forrás: femina.hu)

 Eldöntöttem. Soha többé nem kellene attól félnem, hogy elfogy a pénzem. Hiszen, ha félük valamitől, biztosan megteremtjük magunknak. Inkább azt kellene mondogatni:

“Mindig lesz annyi pénzem, amennyire szükségem van!”

Ma is vásároltam. Miért ne. Ha jólesik… vettem egy orgona színá selyem szálat. Jó lesz a nyakamba, a hajamba, meg ahova még tenni szeretném. Jó lenne valami lila smink is. Kezdek belilulni. Nem kellene, jó volna rá állni valami más színre is. Nem tudom miért kattantam rá ennyira a különböző árnyalataira, anyagokra, fazonokra. De tetszik. Még nincs olyan sok. Oké, majd igyekszem vadászni valami narancs színűt, meg sárgát, no és zöldet is. 😀

Jön a tavasz! Már érzem a csontjaimban.

Tudjátok:  Love is in the air! 

 Most, ahogy átböngésztem a blogjaimat, rájöttem, hogy ajánlanom kellene tektek is a címeket. Lehet, hogy nem is sejtitek, van ilyen rovatom is. Nem erőszak a disznótor, csak megadom a linkeket, kattintsatok, ha érdekel:

A telihold virága

Atlantisz

Hullócsillag

Pat nem hagyja magát!

Nem katasztrófa, csak karácsony!

Minden, ami csokoládé….

 Ma alaposan a seggére vertem a nőnapi fizetésemnek. Kendőt szerettem volna venni a Bahia nevű egzotikus üzletben. Olyat, amit a nyakam köré tekerhetek sál gyanánt, vagy a hajamban is hordhatom. Fejpántként. Valahogy még is egy turkálóban kötöttünk ki. Angol használt ruha. Tehát igényes. Vadásztam már magamnak jó darabokat ebben az üzletben. Most is reménykedtem, hogy esetleg egy találok olyan felsőt, amit álmodtam magamnak, fekete ejtettvállu, laza blúzra gondoltam. vagy esetleg egy csinos szoknyát. Ugyanis tavaly nyár óta szoknyaőrült lettem. Amikor tehetem (vagyis nem fagy be a hátsóm) szoknyát húzok. De még sem találtam semmi olyat amiben jóléreztem volna magam. Ami tetszett vagy csak a vállfán mutatott jól, vagy az anyaga volt irritáló. Már feladtam a dolgot. Gondoltam, akkor csak a kendő vár rám. Lilu lépett oda hozzám, hogy még nézzünk fel az emeletre is. Nem akaródzott felvinni a lábam. Fent nem szoktak jó dolgok lenni. De Lilu csak felcsábított. Engedtem neki és felmentünk. Válogattunk a kiakasztott ruhák közt. Egyszer csak szőke barátném leakasztott egy darabot és meglobogtatta.

-Hé, Majci, ezt nézd meg.

Volt is mit nézni azon a felsőn. Egy népi hímzéses fehér lenvászon blúz volt. Majd’ el csöppent a nyálam. Fel akartam próbálni. Ezek után beindult a folyamat. Sorra bukkantam rá a jobbnál-jobb tunikákra. Pont az ízlésem szerintiek voltak. Kiválasztottam egy drap színű, szögletes dekoltázzsal ellátott kék-zöld fonállal szegélyhímzett darabot, majd egy színes gyöngyökkel gazdagon kivarrt, majdnem térdig érő, türkizkék darabot. Azt hittem orgazmusom lesz, és most nem viccelek! Ilyenekről álmodtam már mióta. Korábban már találtam, csak nem volt rá pénzem. Következő alkalomra pedig már el is vitték. Úgy tűnik nem volt véletlen. Most megtaláltam a legjobbat. Már csak azon imádkoztam, hogy a méret is jó legyen. Futottam a próbafülkébe, és láss csodát, mind a három jó volt. SŐT! És nagyon is jóléreztem magam bennük. De csak kettőt akartam megvenni. Lilura bíztam, szerinte melyik legyen a drapp és a fehér közül. A kék egyértelmű volt, hogy jön velem. Az állt a legjobban. Végül a drappot választottam. Luli szerint a fehér sápasztott. Oké, akkor a másik. Legyen. 2800 Ft-ot hagytam ott. A Bahiában pedig még 1200-at. De lett egy szép, hosszú sálkendőm. Citromsárga, piros mintákkal, plusz, a minták közt ott van Ghanesa is, az indiai elefánt fejű isten.

Nagyon szeretem a távolkeleti kultúrát. Pálcikával eszem, pálcikát tűzök a hajamba, tunikát hordok, török bugyugót készítek magamnak lapnadrágból. Macskásra húzom a szemeimet. De mindezt csak akkor tudom megtenni, ha, már itt van a jóidő, mert nem valami melegek. Ez van. De már egyre közelebb és közelebb van a jóidő, és ezzel az is, hogy abszolút hódolhatok a szenvedélyemnek. Kíváncsi vagyok, hogy szüleim és Angel mit szól a ruhatáram legújabb darabjaihoz! 

Jelenleg jobban hasonlítok a mosott szarra, mint Fülöp Johannára. Remélem azért a barátnőim megismernek. Már úgy ébredtem, hogy fájt mindenem. Ami érdekes, mert már tegnap és be akarta szakadni a hátam. De ma a tetpfokára hágott. Nem tudom eldönteni…ez izomlás, vagy túlterheltem  a testemet. Fogalmam sincs. Kivételesen nem a hétvégi hancúrozás miatt sziszegek, most nem is nagyon kellett mozdulnam, nagyon odafigyelt rám. Kímél…már amennyire ilyenkor kímélni lehet az ember lányát. Na mindegy.

Megmozgattam maga most is. Mivel a közelben lévő bolt leltár miatt zárva tartott, elsétáltam a kétszer olyan messze lévő Plusba. Mindegy, legalább szép dolgokat tudtam venni, amit lehet, hogy a szokottban nem leltem volna fel. De a lábamból úgy, ahogy keszedtem a merevedést.

Most pedig indulok órára. Cak 40kor kezdődik, de amilyen ütemben én mozogni tudok….szóval jobb ha már is indulok.

Szép napot!

 Túl vagyunk a Nőnapon. Nagy volt a hajtás. Hajnali öt óta talpon voltam, hajnali háromig. Na el lehet képzelni. Angel jött hozzám. Én mazohista vagyok, ez már egyre biztosabb.

Egész nap pörögtem, mint a búgócsiga, ismét üzlethelyiség-raktár-üzlethelyiség-bolt eleje-üzlethelyiség-bolt eleje-üzlethelyiség-raktár…sbt.Nagyobb hullámokban jöttek az emberek. Nagyon enni sem volt időm, inni még csak-csak. Dél utánra már szó szerint szédültem és eléggé pocsék volt a reakcióidőm. De este már szó szerint lemerült az aksi. Fájtak a lábaim, a talpam, a térdem, be akart szakadni a hátam….de azért én még látni szerettem volna Angelt. Egyszerűen csak odabújni hozzá, érezni a teste melegét, érezni, ahogy lélegzik, tudni, hogy ott van velem. Jót beszélgettünk, bár inkább ő beszélt, én próbáltam felfogni. Felajánlotta, hogy megmasszírozza a hátam és a vállam. Én nem tiltakoztam, kapva-kaptam az alkalmon. Behoztam a masszázsolajat.

-Na, akkor vetkőzz – szólt vigyorogva.

Felvontam egyik szemöldököm. Csak így, semmi előjáték? De egy szó nélkül levettem a felsőm és elfeküdtem az ágyon. Jólesett ez a gyúrás. Bele is aludtam volna, ha nem fáj annyira a vállam tájékán. Többször megcsikizett és a melleim felé tapogatózott. Támadásba lendült. Esküszöm nem terveztem be a szeretkezést. Örültem, hogy fekszem, és a vízszintes helyzetről, máskorral ellentétben, most csak az alvás jutott eszembe. De nehéz volt ellenállni, mikor végigszaglászta a hátamat, majd a szájával simogatta a tarkóm és a gerincem menti érzékeny területet.

Hajnali háromkor távozott, én azonnal elaludtam. Apám pedig reggel fél hétkor ébresztett. Nyögve keltem, fájt mindenem, magamra húztam a paplant és picire összegömbölyödtem alatta. Nem akartam felkelni. Hagyjanak békén. Örülök, hogy élek. De végül csak felkeltem. Agresszív voltam, lassú és jajgatós, ameddig nem ittam meg a Red Bull-om, és nem ettem. Utána már mosolyogni is tudtam vicsorgás helyett!

Most pedig végre lefekszem aludni!   

 Megkezdődött a nőnapi hajtás. Először is, minden nő társamnak BOLDOG NŐNAPOT kívánok!

Tegnap már bevetettem magam az üzletbe. De, ahogy most előre tekintek, kicsit bepánikoltam. Lehet, hogy este nyolcig is nyitav leszünket, nekem közben pedig a szakdogozati vázlatomat kellene  irogatnom. De ahhoz még fel szeretnék menni nagyapámhoz, hogy a korabeli újsgokat, bélyegeket, plakátokat áttekintsem. Mikor fogok én aludni? És még volna hétfőre egy beadandó házidolgozatom. Csodálom, hogy azért még nem üldözött a társam, de szerintem ő is inkább a vázlatába merült.

Tegnap lejártam a lábam… raktár-iroda-üzlehelység-bolt eleje-üzlethelység-iroda-raktár-raktár-iroda-üzlethelység-bolteleje…..sorolhatnám. Ez még oké, csak én marha a mahas sarkú csizmámat vettem fel az alakalomra. Már annyira hozzá vagyok szokva, hogy gondolkodás nélkül az után nyúlok a sötét előszobába. Talán, ha felkapcsolnám a villanyt, rájönnék, hogy másfelé navigáljam a karom.

Minden esetre tegnap laza 500 forint borravalót kaptam, de azt is csak vasárnap kérem el. Kíváncsi leszek  hogy apám, a “főnököm” vajon mennyi fizetséget ítél meg. Én rá bízom, csak ne essek pofára. Bevétel nagyságáról, vagy kicsinységéről nem számolok be, tíltja a szabályzat. De nyílván senki sem kíváncsi rá, úgy, hogy nem is tépem a számat.

Ezt a hétvégét végig pörgöm, aztán elkezdem teljesíteni a bevásárló listámat. Össze írtam egy keveset a  határidónaplóm hátuljába, hogy mire volna szükségem. Aprákét bőven ráér. Nem sietek sehova. De a héten kinéztem magamnak egy szép padlizsán színű szoknyát, mikor Liluval rávettük magunkat, hogy tavaszra ruhát kellene próbálni. Ezt elég ritka nálunk. Olykor egy nő elkeseredik egy ilyen nevesebb ruhabolt próbafülkéiben, mert nem normális emberekre szabják és méretezik a darabokat. Ennyi. De az a szoknya jó volt. Ha még megvan, hétfőn meg is lepem magam nőnap alkalmából! 

 Tegnap este szokás szerint Liluval beszélgettem. Szóba került az új blogom okán, hogy ki mit tervez a diplomaosztó után. Na igen, először legyen a kezembe a díszes papír, és előtte hozzam össze a két szakdolgzatot. De jobb, ha az embernek vannak álmai, van mit bevonzani. Ő is szeretne elköltözni otthonról, ha dobtuk a bolytos sapkát. Igen, nagyon szeretnék talárt viselni a diplomázásomon. Ezért puncsolni kell és meggyőzni az évfolyamot, hogy ők is ugyan annyira akarják. Ezért majd kampányolunk, érdeklődünk, győzködünk. HAJRÁ!

A lényeg az volt, hogy ahhoz, hogy biztos pénzmaggal induljunk neki a fővárosnak, már most félre kellene rakni. De ahogy azt mindenki tudja, a pénz mindig fogy, jön és megy, néha csak megy, de nem jön. De én akkor is elkezdem. Igaz, hogy sokmindent kinéztem már magamnak, amit jó volna beszerezni. Pl:

–mintás combharisnya

-harisnyakötő

-láttam az egyik márkásabb ruhaboltban egy eléggé hippys fehér rövid ujjú blúzt

-szeretnék nő nap után egy szép tavaszi cipőt

-parfüm

Hujuj, és ebből rakj félre. Még egy csekket is be kell fizetnem amivel már három hete el vagyok maradva. Szerencsére apámnál  hétvégenként dolgozom, és ha jól megy, két nap alatt 4-5 ezer forintot megkeresek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezért csak lógatom a lábam. Megy a vízcsere, a virágok visszakezelése, csokrot kötök, cserepeseket, palántákat árulok, rendet tartok. Helyettesítem apám, ha el kell mennie. Dolgozom, valóban dolgozom. Nyáron is szeretnék valamit. Nyaralásra is jó lenne némi költőpénz. Ami pedig az utolsó évemet illeti, mivel kevés órám lesz (elméletileg), akkor tudok Fehérváron munkát vállani. Bevonzom a lehetőségeket. De teszek is értük. Mert csak úgy, nem fog az ölembe pottyanni a pénz. De jó is volna! 

Nem is volna rossz Liluval felköltözni Pestre. Minél többen vagyunk, annál jobb. Annál olcsóbb az albi, és annál otthonosabb. Legalább nem kell hírdetni, hogy albérlőtársat keresek. Köszi, már van két potenciális jelöltem. A harmadik lehet, hogy kiesik. Vagyis András. Most barátnője van, és Angel szerint túl kényelmes neki otthon. Majd kiderül. Az sem zavar, ha csak Angellel költözöm, az sem, ha csak Liluval, és az sem, ha mind a kettővel! 😀 Szeretem mindegyiket. És ha nem vagyunk egy szobába zárva, akkor talán ki sem nyírjuk egymást!!!! 😀

Közeleg a nőnap. Nem félek, e lelkileg, fizikailag készülök rá. Fizikailag igyekszem kipihenni magam, lelkileg pedig a tömegre készülök. Igen, tudom, hogy jó a forgalom, pörögni fogunk, legalánn annyira, mint ballagás idején. Szeretem a pörgést. Olyankor én is gyors és precíz vagyok. Ballagás-anyáknapján csak úgy dobáltuk az embereket. Hordtam le a megrendeléseket, csokrot kötöttem, szallagot csomóztam és tűztem a csokrokba. Ilyen lesz most is, csak szallagok nélkül. Négyen álltunk akkor  a pultba, szerintem most csupán hárman leszünk rá, de így legalább nem tapossuk le egymás sarkát. Ballagás-anyáknapján sem mentünk egymásnak, és vér sem fólyt, pedig nagyanyám nem igazán szeret az asztalon osztozni. Még is jól egymás keze alá dolgoztunk mind a négyen. Mindig akkor nyúltunk az eszközökést, amikor a másik épp letette, így nem volt keveredés, morgás. És most sem lesz. HAJRÁ!!!! 

A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

1924. jan.