nem bírok magammal :-S

 Egyszerűen nem bírok magammal! Azzal a szándékkal jöttem vissza Fehérvárra, hogy ételen és italon kívül nem költök magamra. Eeeeee! Nem jött össze! Mert nem tudok uralkodni magamon! Túl sokat törődöm a külsőségekkel? Egy nő nem adhat magára? Nem lehet csinos, és nem fejezheti ki saját egyéniségét? A válasz: de igen. Csupán épeszű keretek között. Minden héten új ruhadarabokkal utazom haza, amiknek a háromnegyedét csak is jóidőben hordhatom. Ráadásul turkálóban vásárolok, ahol olcsóbbak a  ruhák, ergo, többet veszek. Már egy éve ezt csinálom. Pedig el kellene kezdenem spórolni. Muszáj! Ki kell váltanom két hét múlva a fogamzásgátlómat, és egyenlőre csak az összeg fele van meg. Igaz, hogy hétvégenként dolgozom apunál. De most is elköltöttem azt a háromezer forintot. Kifizettem az AVON rendelésemet.

Egyszerűen vásárlási mániás vagyok. Azt hiszem, hogy ez népbetegség. Főként a  fiatal lányok körében! Bár nagyobb lenne az önuralmam. Mikor már a második turiban fordultunk meg, meg kértem Lilut és Ritát, hogy ha esetleg azt látnák, hogy ruhával a kezemben a próbafülke felé igyekeznék, nyugodtan vessék magukat rám!

Az egész ott kezdődött, hogy teázás után elbillegtünk az angul ruházati turkálóba. Mindig jó dolgokat találunk. Pláne én, ugyanis a legtöbb tunikámat ott szereztem be. Most is találtam érdekes darabokat. De a háromnegyede sem volt jó rám. Ekkor felgaloppoztunk az emeletre, ahol a távolkeleti ruhák is vannak. Két barátnőm az indiai hosszú ruhákat bújták. Rita egy organza anyagú borgó ruhával szemezett.

-Úgy fel próbálnám, csak hosszú.

-Had nézzem.

Magamhoz próbáltam, és úgy tünt, hosszra jó. Nagyon tetszett. Majdnem földig ért. Főként a hatalmas, harang ujjak fogtak meg. Liluval felpóbáltuk az általunk kiszemelt darabokat. Elsőnek a pirosat húztam fel. Nem hittem volna, hogy jó lesz. Pedig az volt. Vitorlázhattam volna benne, annyira hullámzott körülöttem. Csípőig felvágva a két széle, az ujjakban eltűnt a kézfejem is. Kilibbentem a fülkéből. Rita kiakadt, hogy jó rám 🙂

-Miért vagyok én ennyire töpszli?

Muszáj volt megvennem a ruhát. 2000 Ft-ért bőven megérte! Ezzel bíztattam magam.

Nézegettem a látványt a tükörben. Lenge volt és átsejlett rajta a testem körvonala. Ez a tipikusan rafinált: “többet mutat, mint takar, pedig befedi az egész testem” jellegű ruha.

És megint ott tartok, hogy van 2500 Ft-om csütörtökig!