Oké, most már valóban el kellene kezdenem ismét mozogni. Eddig ráfoghattam a beadandó házidolgozatokra, a szakdolgozatvázlatomra, de itt az ideje, hogy a 
futópadra álljak. Egyszerűen muszáj! Múltkor szembesültem a ténnyel. Ott feküdtem az ágyamon, Angel átölelt, tenyere a hasamon pihent, én pedig mosolyogva lenéztem. A mosoly azonnal leolvadt az arcomról. Megláttam a combomat. Hol van már az a szép, vékony, izmos láb? Valahol a göröngyök alatt. Nem kellene sok idő, és ismét formába lendülne a testem.
Gondolkodom étrend váltásban is. Tudom, hogy ezt már mondtam, és szép lassan ki is iktatok dolgokat az étrendemből. Kávét már abszolút nem iszom, a teámat és a kakaómat is mézzel édesítem, akkor sem sokkal. Kivétel, ha a lányokkal Szemirámiszba megyünk teázni, ott kandis, vagy barnacukrot használok. Itt Fehérváron pedig hétfőn felfedeztem a boltban egy számomra új zsemlét. Tönkölybúzából készült. Sokkal tömörebb és laktatóbb. A fehérlisztet végleg ki kellene írtanom az étrendemből. Kivételt képezhet a panír és a palacsinta? A családomat nehéz átszoktatni a tönkölyre. Próbálkoztam vele, de kifogásolták a palacsintámat. Bevallom, először nekem is furcsa volt az az enyhén kesernyés íz, ami fogadott a szoksáos édes-sós ízvilág után. De hozzá lehet szokni. Komolyan! Meg is csinálom. Lehet, hogy Angel szemei el fognak kerekedni a meglepetéstől, de hát… én is kipróbáltam a főtt búzát meg a hajdinát. Majd jól megtömöm 
lekvárral.
Igen, ugyan is hétvégére palacsintázást terveztünk be. És már nagyon reménykedem, hogy kitisztul végre az ég. Akkor csavarhúzót ragadok, és valószínűleg sűrű káromkodások közepette összeszerelem a teleszkópomat. Készítek indiai teát, kevesebb tejjel, mint szoktam, termoszba öntöm, és két bögrével, teleszkóppal, pokróccal, és olajlámpással feszerelkezve irány a szabadtér. De csak is, ha jóidő lesz. Ha továbbra is ilyen felhős, nyírkos, esős…brrrr…gelegondolni is rossz, akkor marad a palacsinta, a tea, és filmet nézünk. Már mondogatta, hogy ne mindig csak DVD-zünk…. persze az utána lévő testmozgás miatt még nem panaszkodott, nem is fog, ezt tudom, de szeretne kimozdulni. Én is, az ég szerelmére! Életem nagy részét, eddig a négy fal közöt töltöttem jegyzetelve és könyvek fölé görnyedve. Szeretnék végre erdőt járni, kirándulni, csónakázni, sátorozni. Ezért nagyjából egyhullámhosszon vagyunk. Csak Természetanyánk nem enged még ki minket hosszabb időre. Reménykedjünk, és kérleljük őt, a ragyogó tavaszért és nyárért.
ÁMEN testvéreim 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: