Hehe, izgulok. Angel még nem evett a palacsintámból. Ráadásul van mikor elszúrom a tésztát és képtelenség kisütni. Remélem, most nem ez fog történni. Vagy valami 
más, mondjuk idegbeteg leszek és feladom öt után. Vagy rosszul leszek a konyhában, ( ne felejtsem el kinyitni az ablakot!), megégetem magam, nem kapok megfelelő lekvárt (papám esetleg kifogyott belőle), anyuék rakott palacsintájához nem lesz elég energiám… vagy a legrosszabba! NEM ÍZLIK NEKI! Akkor falnak megyek!
És mi lenne, ha nem gondolnék mindig a legrosszabbra? Egyik barátnőm, Tündi életfilozófiáját követve… ” várd mindig a rosszabbat. Ha jól sül el, kellemesen csalódsz, ha a rossz, akkor nem esel annyira pofára!” Ez nem is mindig könnyű. Ellent mod az univerzum törvényeinek. Mert ezek szerint eleve bevonzom a rosszat, hogy biztosan igazam legyen! NA EBBŐL ELÉG! MINDEN JÓL SIKERÜL! Ügyes szakács vagyok! Szüleim mindig megnyalják a tíz ujjukat az ételeim után! És Angel is szereti a hasát! Bár nem hinném, hogy az ő szívéhez a gyomrán át vezetne az út. Ahogy azt Anita Blake mondta a Vámpírvadász sorozategyik részében:
“Hölgyeim, én már rég rájöttem, hogy a férfiak szívéhez nem a gyomrukon át vezet az út, hanem a bordáik között, egy tízcentis bökővel!”
Hátborzongató, de reális!
Minden esetre szedtem le a netről vegetáriánus ételeket. Szeretném egyik nap meghívni vacsorázni, ha szüleim nem tartózkodnak otthon. Kis gyettyafényes vacsora, beszélgetéssel, csillagnézéssel, összebújásal, és ha úgy jön, akkor szeretkezéssel. Azt hiszem, hogy ilyen nagyon romantikus programunk még nem volt. De lesz! Kezeskedem róla! Elvégre én vagyok a rendezvényszervező szakos a párosból! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: