(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Egyszerűen nem bírok magammal! Azzal a szándékkal jöttem vissza Fehérvárra, hogy ételen és italon kívül nem költök magamra. Eeeeee! Nem jött össze! Mert nem tudok uralkodni magamon! Túl sokat törődöm a külsőségekkel? Egy nő nem adhat magára? Nem lehet csinos, és nem fejezheti ki saját egyéniségét? A válasz: de igen. Csupán épeszű keretek között. Minden héten új ruhadarabokkal utazom haza, amiknek a háromnegyedét csak is jóidőben hordhatom. Ráadásul turkálóban vásárolok, ahol olcsóbbak a  ruhák, ergo, többet veszek. Már egy éve ezt csinálom. Pedig el kellene kezdenem spórolni. Muszáj! Ki kell váltanom két hét múlva a fogamzásgátlómat, és egyenlőre csak az összeg fele van meg. Igaz, hogy hétvégenként dolgozom apunál. De most is elköltöttem azt a háromezer forintot. Kifizettem az AVON rendelésemet.

Egyszerűen vásárlási mániás vagyok. Azt hiszem, hogy ez népbetegség. Főként a  fiatal lányok körében! Bár nagyobb lenne az önuralmam. Mikor már a második turiban fordultunk meg, meg kértem Lilut és Ritát, hogy ha esetleg azt látnák, hogy ruhával a kezemben a próbafülke felé igyekeznék, nyugodtan vessék magukat rám!

Az egész ott kezdődött, hogy teázás után elbillegtünk az angul ruházati turkálóba. Mindig jó dolgokat találunk. Pláne én, ugyanis a legtöbb tunikámat ott szereztem be. Most is találtam érdekes darabokat. De a háromnegyede sem volt jó rám. Ekkor felgaloppoztunk az emeletre, ahol a távolkeleti ruhák is vannak. Két barátnőm az indiai hosszú ruhákat bújták. Rita egy organza anyagú borgó ruhával szemezett.

-Úgy fel próbálnám, csak hosszú.

-Had nézzem.

Magamhoz próbáltam, és úgy tünt, hosszra jó. Nagyon tetszett. Majdnem földig ért. Főként a hatalmas, harang ujjak fogtak meg. Liluval felpóbáltuk az általunk kiszemelt darabokat. Elsőnek a pirosat húztam fel. Nem hittem volna, hogy jó lesz. Pedig az volt. Vitorlázhattam volna benne, annyira hullámzott körülöttem. Csípőig felvágva a két széle, az ujjakban eltűnt a kézfejem is. Kilibbentem a fülkéből. Rita kiakadt, hogy jó rám 🙂

-Miért vagyok én ennyire töpszli?

Muszáj volt megvennem a ruhát. 2000 Ft-ért bőven megérte! Ezzel bíztattam magam.

Nézegettem a látványt a tükörben. Lenge volt és átsejlett rajta a testem körvonala. Ez a tipikusan rafinált: “többet mutat, mint takar, pedig befedi az egész testem” jellegű ruha.

És megint ott tartok, hogy van 2500 Ft-om csütörtökig!

 Sok minden azért nem történt. Angellel törtöttem ismét a hétvégét, összebújva. Jó érzés, mikor magához ölel, és teljesen bele tudok simulni a karjaiba, mert semmilyen tartózkodást nem érzik ki belőle. Pénteken szerette volna, ha ott maradok vele a szobájában és vele alszom. Még benne is lettem volna, csupán eszembe jutott, hogy szüleim megijednének ha reggel nem találnának az ágyamban. És éjfél tájt nem csöröghettem rájuk, hogy nem megyek haza.

Szombaton viszont hajnali fél ötig velem volt.

Hamarosan készülök vissza Fehérvárra. Még be kell pakolnom a bőröndömet, és az MP3 lejátszómat szeretném frissíteni. Egyenlőre nehezen mozgok, harci sérüléseket szenvedtünk mind a ketten, már az első ütközetben. Horzsolásos sérüléseket. Ajjajj! Ruhában nem szabad semmi komolyat véghez vinni, ezt már megtanultam, de akkor miért nem jut eszembe? Nos…igen…a szenvedély elveszi az ember eszét. Pedig fájt, de még sem akartam figyelembe venni. Egyre inkább érzem, hogy mazohista vagyok. Vagy talán azért nem parancsoltam megálljt, mert közel volt a kielégülés? Ezt már kézenfekvőbb felelet. Ingen, minden bizonnyal ezért!

Nagyon felpörögtem a jóidő láttán. Kedvet kaptam a mozgáshoz is. Hétfőn le is megyek a suli konditermébe, nyugodtan csesszetek le, ha azt nyilatkoznám, holnap, hogy nem tóltam oda a képemet, akár csak fél órára is. Valamit már tennem kell. Formába szeretném hozni magam. Igaz, hogy Angel élvezettem markolássza a combomat és a hátsóm, belefér a kezébe, de jobb szeretem érezni, hogy teszek a formálásáért valamit. Neki állok a salaktalanításnak is. Épp olvastam egy cikket róla, jó tippeket ad. Megadom az oldal címét, ha kedvet éreztek hozzá, böngésszétek át. 

http://www.femina.hu/fittseg/konnyed_meregtelenites

 Itt van az ígért képes dokumentáció 🙂 Szerintem jók lettek, de ízlések és pofonok!

A főtéren lévő kiállítás. Alternatív, de nagyon tetszett! Befőttesüvegbe megőrízni a múltat! Lehet, hogy én is kipróbálom 🙂

Végre kisütött a nap. Kirándulni mentünk. Végül a csónakázótónál kötöttünk ki. Élveztem a jóidőt, és nem akartam sehová sem sietni.

 Ebben nagy szerepet játszott a kellemes társaság! 😉

Végre felvehettem a kedvenc hippy csukámat. Vidám, illett a hippy dizájnhoz 😀

De sajnos hamar elment a hétvége. Fura mód hamar megérkeztem Székesfehérvárra. Talán azért, mert kimaradt a másfél órás út Szombathelyig otthonról. Elképzelhető. De míg ott ültem és zenét hallgatva olvastam, sokszor visszakalandoztak a gondolataim Angelhez és az itt töltött két naphoz. Megismételném. Mostani fejlemények alapján állíthatom, hogy lesz még rá lehetőség, elméletileg talált új albérletet. Igaz, három csajjal fog együtt lakni. De mégértem, én is jobban kijövök a két fiú lkaótársammal, mint Timivel, a szobatársammal. És ebbe nem az játszik szerepet, hogy esetlegesen kikezdenék Balázzsal vagy Gergővel, nem, már egyáltalán nem. Egyszerűen, ha a két nem képviselői együtt laknak, nincs annyi veszekedés, morgás. Mert az azonosak, főként a nők, aklaratlanul is versengenek egymással. A fiúkkal pedig szimplán embernek tekintjük egymást.Legalább is a részemről így van.

 Fehérváron pedig rögtön a második nap össze ült a “nőegylet” a Műhely nevű kávézó-teázóban. Jó kis hely, főként középiskolások járnak oda, de mi mindig találunk asztalt. Ezen a képen Kicsipiros és Lilu látható…mai téma: “Egy sima, egy fordított!” más ötlet? “Mi lenne, ha két sima, egy fordított lenne?” ” Ezt gondoljuk át, próbáld ki, és majd mond el a tapasztalataidat!” 😀

 Megoldódott a szakdoga vázlatom gondja. Engedélyt kaptam a cserére. Munka cím, téma, konzulens. Sokkal segítőkészebb, mint az előző. Több támpontot ad, segített, hogy meddig szűkítsem a témámat. Jövő hét szerdáig átírom a vázlatot, átnézi és remélhetőlg most már minden rendben lesz. És nem kapok újabb sírógörcsöt, mint az előzőnél. Drukkoljatok.

Azt hiszem a napok óta tartó nyomasztó érzésem emiatt is volt. Másrészt, ezt anyám ma mondta, hogy a Föld energiái változnak, átalakulnmak, új prógramok íródnak, és ezt mi is érezzük. Akkor lenyugszom és nem töröm a fejemet, hogy vajon mitől van. Semmi rossz nem történt, vagy fog. Egyszerűen a Föld energiái vannak hatással a mieinkre.

 Gyorsan telnek a napok. Úgy érzem lassan behozom a lamaradásaim és utol érem magam.

Létre hoztam egy új iwiw oldalt, ahová barátaimmal, vagyis másik két szerkesztő kollégável szeretném begyűjteni a művészhajlamú embereket. Lényegtelen, hogy mi az, amiben művésznek tartod magad; tánc, sport, írás, költészet, főzés, zenélés… lényeg, hogy az érzékszerveket gyönyörködtesse. Keress meg és jelölj be minket.

Reneszánsz Emberek Társasága névem futunk. 

Gyertek minél többet. Ezen keresztül megismerhetjük egymást, beleláthatunk a másik művészetébe. Szándékomban áll létrehozni egy blogot, ahová a művészek alkotásait reklámozom. Akár képek, írott művel, szellemes megjegyzések, találkozók beszámolói. He elkészül, a blogba való belépés közzé lesz téve az iwiw oldalon, hogy mindenki hozzá tegye a maga gondolatait és együtt létrehozzunk egy közhasznú blogot!

Ha érdekel, keress meg.