Eljött a szombat. Már nagyon izgultam. Ugrált a gyomrom, remegett a térdem. Éreztem, hogy valami készülődik. Mire bezötyögött a vonatom Szombathelyre, a 
hőmérő higanyszála már a huszonhat fok felé közedeledett. Otthon még magamra kaptam a hosszú kötöt kardigánom. Nem mondom, hogy megbántam, este jóljött. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az állomáson várt. Ahogy odaértem hozzá, azonnal a karjaiba vont. Jó érzés, olyan, mintha haza érnék.
Kocsival jött értem. Úgy tervezte, hogy előbb elvisz fagyizni, utána megyünk ki a csónakázó tóhoz. A vicces az volt, hogy csak olyan helyekre vitt, ahol Angel is felbukkanhatot volna. De hála az égnek, egyszer sem láttam, ami persze nem azt jelenti, hogy ő ne látott volna. Ki tudja.
A szigeten ülve érezte azt, hogy ismét felébredt bennem a Macska. Kicsit zavart, mert nehezen ment a koncentráció. Főként arra, amit mondott.
-Úgy gondoltam megnézhetnénk egy filmet.
Picit megráztam a fejem, hogy figyelni tudjak.
-Milyen filmet?
-Egy írónőről szól. Te jutottál róla szembe.
Kicsit elpirultam.
-Óh. Rendben. Nézzük.
Nem kérdeztem rá, pedig ott motoszkált a fejemben. “Te Tomi! És még is hol? Moziban, vagy nálatok?”
Még kimentünk a főtérre, mert enni szerettem volna. A padon ülve értek el minket a készülő vihar első esőcseppjei. Siettünk az autóig. Kicsit eláztunk, de nem nagyon. Még alig indult meg az eső. Ahogy haladtunk a városban, egyre biztosabb voltam benne, hogy hol nézünk filmet. Náluk. Kiürítettem az agyamat, nem akartam semmit sem megtervezni. Minden történjen úgy, ahogy történnie kell. Leálltunk a parkolóban. Kézen fogott és elindultunk a házak felé. Egy sárga, fehér ajtós kétszintes házba léptünk be. A lépcső mentén levettem a szandálom és felemtünk az emeletre. Otthonos kupleráj fogadott. Nem éreztem már annyire feszéjezve magam. Kimondom kerek-perec, rohadt nagy rendetlenség volt, főként a fürdőszobában.
Bevezetett a szobájába. Körül néztem. Jobbkéz felől egy karcsú barna cserépkályha, mellette a hatalmas ablak, ami a teraszra nézett. Ahogy mondta, úgy is volt, a cseresznyefa benyúlt a korlát felett. Az ablak előtt a gázkonvektor. A falnak merőlegesen az iróasztal, mellette egy állólámpa. Az asztal mögött egy hatalmas akvárium, benne egy tenyérnyi nagyságú ékszerteknős árválkodott. A fal mentén egy piros huzatu kanapé, teledobálva párnákkal. Rá merőlegesen felette egy emeleteságy. Alatta a számítógép, előtte, velem szembe a bárszekrény. Te jó ég! Végre beléptem a szobába, alaposan tele van zsúfolva. Az enyémnek a háromnegyede, és nálam jóval több hely is van, főként ha apám segít összecsukni az ágyamat.
-Hogy tetszik? – húzott be a szoba közepére.
Tetszett, igazi legénylakás feelingje volt, és ezt özöltem is vele. Letettem a székre a táskámat és végre elmentem vécére. Kitről már hangokat hallottam. Beszélgetett valakivel. Alig mertem kimenn. De csak megtettem. Tomi kint állt az előszobában a másik szoba nyitott ajtaja előtt. Rám nézett mosolyogva, kinyújtotta felém a kezét.
-Gyere, bemutatlak a hugomnak.
Nyeltem egyet. Odaléptem mellé.
-Janka, Johanna.
Kezet fogtam a hugával. Nálam kicsivel volt alacsonyabb, eléggé szétszórt , kapkodott. Meg is jegyezte, hogy ő valójában nem ilyen, és nem akarja, hogy ez a kép maradjon meg bennem róla. Csak épp gondjai vannak. Megnyugtattam, hogy semmi gond, én is tudok ilyen lenni. Mindezt mosolyogva, amitől végre ő is mosolygott.
Visszamentünk Tomihoz. Kinyitotta az ablakot. Az eső már vígan szakadt, öntözte a kertet, a terasz szürkés járólapját, és dobolt a télikert nádfedelén. Én rákönyököltem a párkányra és élvezettel hallgattam. Tomi átölelt, simogatta a hátamat, én pedig domborítottam, akár egy macska. Rájöttem, hogy egész eddig lesbenállt bennem, és várta, hogy előbújhason. Akkor kezdet dorombolni, mikor a szája már a nyakamon járt, félresöpörte a hajamat, és felfedezte a tarkómat. Tetszett, ahogy mögöttem állt, rámhajolva mellkasa a hátamhoz simult, és még így is könnyedén elérte a számat. Maga felé fordított. Én belesimultam az ölelésébe, akár az állomáson, csak most sokkal szenvedélyesebben. Lehet, hogy bátorításnak vette, amint neki nyomtam az egész testem és hevesebben megcsókoltam, mert megemelt és az asztalra ültetett! Jesszus! Megemelt! Engem!
Belépett a lábaim közé, a csípőmnél fogva közelebb vont, s azzal a hevességel, ahogy közeledett, majdnem hanyatt burultam az asztallapon. Sikeresen magammal sodorva néhány dolgot. És innentől kezdve elszabadultam! (Nem is velem történt volna, ha nem így történik!) Lehúzta rólam a zöld kis felsőmet. Itt már hevesen dübörgöt a szívem. Nem tudtam eldönteni helyes-e, amit cselekszem, vagy nem. Kívántam is, de sietni sem szerettem volna. Gondolkodni nem sok időm volt, ugyan is alám nyúlt és felkapva a csípőjére ültetett! A meglepetéstől köpni-nyelni nem tudtam, nem, hogy gondolkodni! Na már most, az egy dolog, hogy engem valaki ágyba akar vinni, de az egészen más tészta, hogy szó szerint! Eddig két embernek sikerült, de akkor is csak úgy, hogy vagy rövid távon, vagy némi segítséggel, akkor is csak a karjaikban. Ezzel az akcióval Tomi hatalmas benyomást tett rám. Elkerekedő szemekkel néztem rá, ő csak mosolygott. Könnyedén elbírt a kis pehelykönnyű 67 kilómmal, a neheze csak most következett, és ezért mondom, hogy nem is én lettem volna, ha minden könnyedén megy!
Az egyik lábam beleakadt a fűtőtestbe, amit majden hoztam is magammal. Ahogy kiszabadítottam, már elnevettem magam, ő pedig követett. Köréfontam a lábaimat. A következő pillanatban az állólámpába akadtam bele, az után kaptam, nehogy eldőljön. Kész akadálypálya volt, míg az ablaktól elvitt az ágyig, pedig nem nagy távolság 🙂
Ezek után már nem ért váratlanul, hogy amint ráburultunk az ágyra, én bevágtam a fejemet a hátámlába, még szerencse, hogy ki volt párnázva!
Innentől kezdve már nehéz volt elképzelnem, hogy ebből szeretkezés lesz, anyira elnevettük a dolgot, de azt is megtanultam, hogy ne kételkedj egy Kos férfiban. Bármilyen szituációban képes megőrizni a potenciáját.
Ahogy ránéztem, abba maradt a nevetésem. Csak erre várt, ismét megcsókolt. Teljes felsőtesttel hozzám simult. Szájával bejárta az arcomat, a nyakamat, a felsőtestemet, a hasamat. Roham léptekkel haladt, mert mire lepillantottam, már az övemet rágta. Igen, foggal nyitotta ki. Nekem kuncogtom kellett, erre beleharapott az 
oldalamba. Kuncogásból nevetés lett. Lecibálta a nadrágomat. Szeme sem rebbent a combharisnya láttán. Valami gond van? Vagy már sok ilyet látott? Esetleg csak nem mutatja ki, hogy tetszik neki? Mindegy.
Mire a melltartó is lekerült rólam, már ő is félmeztelen volt. Felülre kerültem. A köetkező meglepetés és nevetés akkor ért, mikor kioldottam a nadjágját. (Nana! Nem kell rosszra gondolni, nekem is volt lyen félelmem, de tévedtem!) Sokkal inkább akkor kerekedtek ki a szemeim, és tört ki belőlem a halk nevetés, mikor a zibzárt lehúzva Snoopy nézett velem szembe. Elég sok volt belőlük a szürke alapon.
-Szereted Snoopyt? – kérdezte vigyorogva. Még szerencse, hogy ő is nevetett, különben nagyon elszégyelltem volna magam.
-Igen.
-Helyes.
Végül nem szeretkeztünk, talán látta rajtam, hogy még bizonytalan vagyok. De nem vagyunk zsákbamacska egymás számára. Sikerült meztelenre vetkőznünk.
A békés összebújásba gyomorkorgás szólt közbe. Valószínű mind a kettőnké. Felöltöztünk és lementünk a konyhába. Én az ajtóba megtorpantam. Nekünk háttal az édesanyja varrt nagy serényen. Tomi rám nézett, megfogta a kezemet. Sejtettem mi lesz.
Bemutatott az édesanyjának is. A gyomrom görcsben volt. Ez a pasi nem gondolkodik? Most másztam ki az ágyából és öltöztem fel. Nyílván látszódott az arcomon. Talán még kócos is voltam. Bemutatkoztunk egymásnak. Sárának hívják. Ahogy ettük a túrógombócot és hármasban beszélgettünk, az volt az érzésem, hogy sokmindent tud már rólam. Vagy Tomi mesélt neki, vagy ő informálta le. Minden esetre tudta mit és hol dolgozom, ugyan ez a tanulmányaimra is vontakozott.
Nagyon jóléreztem magam és sajnáltam, hogy haza kell utazni. De megbeszéltük, hogy szerdán találkozunk, ugyan is nekem be kell iratkoznom az Országos Levéltárba. Ő pedig szívesen elkísér. Így könnyebben váltam el tőle az állomáson, azzal a tudattal, hogy három nap és találkozunk.
Ahogy ültem a vonaton és néztem a sötétséget, átgondoltam mi is történt ma. Tulajdonképpen az apja kivételével be lettem mutatva a családnak. Akkor ennyi erővel ő is megismerheti az enyémet.
Olyan vagyok, akár egy túlfeszített húr. Minden idegszálam ki van éleződve az erotikus töltetü dolgokra. A Macska hol gúnyosan (már azt hitted te butus, hogy végkép eltüntem?), hol pedid vádlón néz rám ( mivan, már soha nem ugrasz rá? Éhen maradjak?). Igaza van. Kívánom, vágyom rá, karmolni akarom, harapni, köré fonódni, marcangolni, amíg meg nem könnyebbülünk mind a ketten. 
Első éjszaka….
beszélgettünk, ücsörögtünk a csónakázótónál. Már ott éreztem a vibrálást. Csupán nem tudtam illik e hagyni, hogy ott a tóparton megcsókoljon. Pedig nem egyszer készült rá. Én icsit még is bepánikultam minduntalan. Miért? Miért izgultam? Féltem? Remegtem…(az a hidegtől volt!)? Átölelete a vállaimat, amjd éjfél körül elindultunk az éjszakába, a szórakozóhely felé. 
Dolce Gabbana parfümét amitől úgy illatoztam akár egy citros liget és virágosmező keveréke. Nekem nagyon tetszett az illat és vidám lettem tőle. 