Létezhet olyan, hogy véletlen? Kétlem. Ültem a szombathelyi vonatomon, ami Fehérvár felé visz. Éppen befejeztem a naplóírás, melyben kifejtettem, hogy soha 
többet nem alázkodom meg férfi előtt. SOHA!
Ekkor nyílt a kupé ajtaja és egy srác nézett rám.
-Szia. Van szabad hely?
Bólintottam, egyedül ültema 8 személyes fülkében. Leült velem ellentétesen az ablakhoz. Paklászott, én épp elraktam a naplóm és a sós pufim után nyúltam. Az persze kiborult. Káromkodva szedtem össze azt a néhány elgurult szemet és odamásztam a kukához, hogy kidobja.
-Én már csak ennyire szerencsétlen vagyok – mosoloygtam rá a srácra. Fél fülemről levettem a fülhallgatót, amjd visszamásztam a helyemre. Mosolygott rám. Rövid barna haj, nagy, világosbarna szemek. Sportos alkat. Szívesen beszélgettem volna vele, attól a perctől kezdve, hogy beült hozzám. Imám meghallgatásra talált.
-Te is Budapestig mész?
-Nem, én Székesfehérvárig.
És elkezdtünk beszélgetni. Megállás nélkül. Öt percnyi pihenő csak azért volt, mert kimentem WCre. Teljesen egy hullámhosszon voltunk. Mindenről tudtunk beszélni. 22 éves, Kos, és Tamásnak hívják. Budapesten tanul nővény génsebésznek. Ezen a témán jót rágódtunk. Zenéről, koncertekről, bulikról, túrákról, nyaralásokról, magunkról.
Nagyon gyorsan elment az a három óra, ami Fehérvárig tartott. Bántam, mert jóléreztem magam. Megadta a számát. Iwiwen be is jelöltem. Elméletileg csütörtökön találkozom vele. Jönnek bulizni Fehérvárra. Kíváncsi leszek miként alakul a dolog. Nem élem úgy bele magam. Ha semmi sem jön össze, legfeljebb kiderült, hogy vonzó nő vagyok, és felkelthetem az érdeklődésést, egy hozzám abszolút passzoló férfinak. Ugyan is 192 centi magas! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: