(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Hurrá! Működik az Univerzum csomagküldő szolgálata. Igazad van Cristiano, valóban lehet rendelni. Olvastalak. Ezeket már én is próbáltam. És egyre több visszajelzést kapok arról, hogy valóban működik. Vegyük a vasárnapit. Mikor végkép lemondtam Angelről, mert nagyon elegem lett belőle, megjelent a kupé ajtajában Tomi és az egész utat végig beszélgettük. Eldönthettem, maradok a helyemen és az egész utat végig olvasom, vagy meszólalok az ülésen mászva. Akkor, ott, mikor ránéztem pakolás közben, azt kívántam, bár beszélgethetnék vele. És sikerült. Az egész utat végig beszélgettük. Ahogy szép lassan megtudtam ki is ő, mivel foglalkozik, ráébedtem, hogy én hasonló rendelést adtam le múltkor. Apámmal irogattam össze, csak úgy poénból, de azért a végyaimat írtam le:

-legyen nálam magasabb

-humoros

-korban hozzám illő

-sportos

-legyen saját keresete

Ezek voltak a fontosabbak, és tessék… Elszánt túrázó, 192 centi magas, az egész úton poénkodtunk, 22 éves… kell ennél több?

Szerdán valószínű találkozunk. Először úgy volt, hogy csütörtökön, és azt terveztem, hogy itt maradok Fehlrváron még egy éjszakát, hogy bulizzam vele. Közben a mai nap kiderült, valóban letölthetem a három hetes művelódés szakos nyári gyakorlatomat, ráadásul egy elegáns szállodában. Csak, hogy péntek délelőtt 10re várnak elbeszélgetésre a munkaügyi osztályra. Ajjaj! Hogy fogok odajutni? Legalább is, hogy fogok ébren maradni? Valamit ki kell találnom! Legfeljebb találkozom Tomival máskor, ha ő is akarja. Én nem üldözöm!

Nem tépelődtem utána rajta. Tulajdonképpen megrendeltem egy megoldást. Hatkörül meg is érkezett, SMS formájában. A következő képpen hangzott:

írta: R. Tamás

“Szerda este megyünk Kodolányi buliba. Puszi”

Hurrá! Megoldódott! Köszönöm! Szerdán bulizom egy retró partyn egy jóképű sráccal, csütörtökön utazom haza, pénteken pedig megyek munkamegbeszélésre.

Müködik az Univerzum csomagküldő szolgálata! 🙂

 Létezhet olyan, hogy véletlen? Kétlem. Ültem a szombathelyi vonatomon, ami Fehérvár felé visz. Éppen befejeztem a naplóírás, melyben kifejtettem, hogy soha többet nem alázkodom meg férfi előtt. SOHA!

Ekkor nyílt a kupé ajtaja és egy srác nézett rám.

-Szia. Van szabad hely?

Bólintottam, egyedül ültema  8 személyes fülkében. Leült velem ellentétesen az ablakhoz. Paklászott, én épp elraktam a naplóm és a sós pufim után nyúltam. Az persze kiborult. Káromkodva szedtem össze azt a néhány  elgurult szemet és odamásztam a kukához, hogy kidobja.

-Én már csak ennyire szerencsétlen vagyok – mosoloygtam rá a srácra. Fél fülemről levettem a fülhallgatót, amjd visszamásztam a helyemre. Mosolygott rám. Rövid barna haj, nagy, világosbarna szemek. Sportos alkat. Szívesen beszélgettem volna vele, attól a perctől kezdve, hogy beült hozzám. Imám meghallgatásra talált.

-Te is Budapestig mész?

-Nem, én Székesfehérvárig.

És elkezdtünk beszélgetni. Megállás nélkül. Öt percnyi pihenő csak azért volt, mert kimentem WCre. Teljesen egy hullámhosszon voltunk. Mindenről tudtunk beszélni. 22 éves, Kos, és Tamásnak hívják. Budapesten tanul nővény génsebésznek. Ezen a témán jót rágódtunk. Zenéről, koncertekről, bulikról, túrákról, nyaralásokról, magunkról.

Nagyon gyorsan elment az a három óra, ami Fehérvárig tartott. Bántam, mert jóléreztem magam. Megadta a számát. Iwiwen be is jelöltem. Elméletileg csütörtökön találkozom vele. Jönnek bulizni Fehérvárra. Kíváncsi leszek miként alakul a dolog. Nem élem úgy bele magam. Ha semmi sem jön össze, legfeljebb kiderült, hogy vonzó nő vagyok, és felkelthetem az érdeklődésést, egy hozzám abszolút passzoló férfinak. Ugyan is 192 centi magas! 😀   

 Elutaztam Zuglóba és álmodtam. Ákos nagy örömmel fogadott. Megitatott krémlikőrrel, amjd borral, megdícsért.

-Nocsak Majcika. Te semmit sem változtál. Had nézzelek – vigyorgott a konyhából, miközben kibújtam a pulcsimból.

Engedelmessen körbefordultam, persze a csípőmet fogva ő is forgatott.

-65 kg vagyok.

-Az szép. Nagyon jól nézel ki.

Ez jót tett a lelkemnem és az önbizalmamnak, azok után, ahogy Angel miatt éreztem magam. Azt hiszem elvetélt a dolog. Eleve az volt.

Elmondtam Ákosnak mindent ami miatt rosszul éreztem magam. Hogy az Angel iránt táplált érzelmeim milyen egyoldalúak, többet adok, mint visszakapnék. Kezdem úgy érezni, hogy kihasználnak. Ráadásul iszonyúan egoista. Lelkileg teljesen lemerültem miatta.

-Nem hiszem el, hogy ezt ahgyod. Hogy bírtad? Én úgy ismertelek meg, hogy neked sok kényeztetésre, gyengédségre és érzelmekre van szükséged. Nincs igazam?

-De. Valóban szükségem van minderre. És ezt úgy érzem nem kapom meg. De nem erőltethetem. Ő ilyen. Egy görcs. Görcs az egész ember!

Közben magához ölelt, fejem a mellkasán pihent, ő pedig kedvesen a hajamat simogatta. Olyan megnyugtató volt, olyan bensőséges. Körbevett az ismerős melegség, és az illatok. Szédelegtem a bortól, álmos lettem. 

Később csatlakoztam hozzá az erkélyre, boroztunk, s onnantól kezdeve elalhattam, mert álmodni kezdtem. Átölelte a derekamat, amjd mögém lépett, a száját pedig megéreztem a hátamon. Csókolgatta a vállaimat, a tarkómat, simogatta a hasamat, átölelt hátulról. A szívem dübörgött, le kellett hunynom a szemem.

Kényeztetett. Jólesett. Álmomban szeretkeztünk, és jó volt újra átölelni széles hátát, karmolnia  vállait. Beleharapni a nyakába.

Két orgazmust álmodtam meg. Heves csókokat, melyek hiányoztak az életemből.

Onnan hiszem, hogy álmodtam, mert ilyen dolgok nem történhetnek meg velem. Ha szerelmes vagyok, elméletileg köt a hűség. És most még is. Mire reggel az ébresztőórára felébredtem, póló és bugyi volt rajtam, ő is fel volt öltözve. A borospoharak és üvegek szanaszét. Se izomláz, se szédülés. Búcsúzáskor ismét megcsókolt.

-Jól érezted magad Nyuszi?

-Igen. köszönöm. Sokkal jobb a lelkem.

Ákos a pszichológusom. Ez már biztos. Helyre rántott. Mikor távoztam tőle, megcsókolt.

Csak álmodtam. Biztos, hogy álmodtam. De álmodnám ezt újra és újra.