Tomi szakított velem. Hirtelen ért. Mert semmi jelét nem mutatta annak, hogy nem érezné jól magát. De legalább lejött Sopronba és személyesen elmondta.
Indokok:
Ad1; Johanna, nem vagyok szerelmes beléd.
(Nyugi, én sem beléd)
Ad2; Túl nagy a távolság, rossz, hogy ilyen keveset találkozunk. Nekem ennél többre van szükségem.
Érdekes, mert valóban nem mutatta jelt annak, hogy valami nem gömbölyű. Igazából nem fáj, hogy vége, hiszen nem voltam szerelmes. Csak az fájt, hogy a születésnapom előtt egy nappal közölte. Ezért kezdtem el sírni. Váltottunk két puszit, ő ment az egyetem felé, én pedig vissza “dolgozni” a boltba. Közben pedig zokogtam. Végig napszemüveg volt rajtam, még is lerít rólam, hogy mi a gond. Apám a parkolóban beszélgetett. Én egyetlen szó nélkül beszáguldottam az üzletbe. Apám utánam jött. Magához ölelt miután elmondtam mi a gond. Hozott egy üveg bort és egy literes kólát. mire megittam hat deci vadászt, már kezdtem jobban lenni és megeredt a nyelvem…
-Tulajdonképpen jó ez így. Lehet,hogy én szakítottam volna… különben is… kicsi a farka és hamar eldurran…
Apám majd meg szakadt a röhögéstől miközben beszéltem. Elkezdtem SMS-eket írni, nem akaratam egyedül lenni. Elsőként Lilunak pötyögtem….
“üdv ismét a singlik táborában. Szakítot velem. Nem szerelmes és keveset találkozunk. Ez van, amúgy is kicsi a farka és hamar elduran. Na most a félliter vadász beszél belőlem. Majd vigasztalódom Angellel, hétfőn hazajön. Este remélem leszel, szeretném kibeszélni ezt az egészet. Addig is jaszu!”
Utána Robinak írtam, hogy ráér e ma, mert nagyon ki vagyok készülve. Rámszakadt egy csomó minden. Egyszerűen jólesett volna egy baráti ölelés, beszélgetés. Először felhívni próbáltam, de ki volt kapcsolva. Utána fogalmaztam meg az SMS-t. Rá félórára már csörgött is a telefonom. Ő hívott.
-Nagyon nagy a gond?
-Nem, csak összejött egy csomó minden.
-Az a gond, hogy Szhelyen vagyok, de, ha akarod, haza utazom.
-A világért se – tiltakoztam. – Miattam ne. Majd ha itthon lszel megbeszéljük.
-Biztos? Minden rendben lesz? – kérdezte. A hangja nagyon aggódó volt. Talán még nem is hallotam ilyennek.
-Igen. Biztos.
Lehet, hogy a hangom nem volt meggyőző, mert negyedórával később ismét csörgött a telefonom J. Robi felirattal.
-Szia, mondjad.
-Figyi Hanna. Ha nagyon odavagy gyere Szhelyre. Nem szeretném, hogy ez ugráltatásnak tűnjön. De van itt a koleszban egy szabad szoba is. Gyere le nyugodtan. Én is szeretnék veled találkozni.
Elmosolyodtam. Milyen kedves…
-Még átgondolom. Ha tudok is, akkor a 19:26sal megyek.
-Előtte jelezz – kérte.
-Rendben – mondtam és elbúcsúztunk.
Apám rámnézett.
-Ki volt az?
-Robi.
-És?
Lehúztam a maradék vadászomat. Mélyet sóhajtottam. Győzzön az első megérzés.
-Ma korábban elmegyek.
-Miért?
-Megyek Szhelyre….
Folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: