Drága Alkímistám, hollószárnyú Sötét Angyalom….
kezedben gitárt látam, körülötted fákat,
magadban voltál, arcodból, hangodból béke áradt.
A napsugár lágyan körül ölelt téged,
ahogy régen én gondoltam, hogy ölelnélek.
Egy voltál mindennel, s benned minden összeállt,
dalod, a köveken, csorgó patakká vált.
Kezem, arcom e vízbe merítem,
hajam a kövön kiterítem.
Hagyom, hogy az erő szétáradjon bennem…
Hallgatom, érzem, a dallammal én is Egy lettem.
Rájöttem, nem csak a férfiak viselkednek úgy, mint az állatok, hanem bizony a nők is.
Védelmezik a területeiket, a megszerzett férfiakat. Érdekes ez a megfigyelés, ugyanis, ha egy nőstény egyed megúnta párját, vagy tovább lépett, de még akkor is felfedezhető 
ez a jelenség, ha kölcsönös megegyezés alapján váltak külön, hogy a támadó, birtokló ösztön feléled, ha új nőstény merészkedik a territórium határaira, és a már “használt” hímekre szemet vet.
Olyankor a területét védő nőstény erőfitoktatásba kezd, próbálja elűzni a biztonságát veszélyeztető egyedet, s minden létező praktikát bevet, hogy ezt sikeresen végre is hajtsa.
Ugyan akkor fordított esetben is igazak a fent leírtak. Miszerint, ha egy új nőstény megszerzi egy másik régi párját, még inkább beindulnak a birtokló ösztönök, és igyekszik távoltartani a exet. Ennek főbb jellezői:
-ellenséges tekintet
-felsőbbséges méregetés
-peckes járás, mellyel tudomásunkra kívánja hozni, hogy ez az ő birodalma, viselkedjünk
-és ha nagyon elharapóznak a dolgok, akkor figyelmeztető morgás…
-illetve, az utolsó, és egyben ledrasztikusabb lépés, a tetlegesség, azaz, a támadás. 
Sajnálatos módon ezek a természetes jelenségek akkor is előfordulnak, ha a régi nőstény csupán véletlenül téved a másik territoriumába.
Fajtától, kortól, mentalitástól és vallástól eltekintve, minden nőstény ugyan úgy reagál, hiszen természetéből adódik. És a leginkább akkor ütközik ki, ha…
Ad1; valami miatt az új nőstény tart a régitől (valamit jobban tud, szebbnek látja, kívánatosabbnak, egyszóval potenciális veszélyforrásnak tekinti)
vagy…
Ad2; az adott hím is jelen van.
Az utóbbi esetben, az új nőstény igyekszik a másik tudomására hozni, hogy a hím az övé…
-megjelöli (harapás, karmolás nyomok)
-szaglenyomatot hagy rajta (pl: parfüm)
-birtókló mozdulatok (ölelés, belé karolás, kézenfogás)
Olykor ezek az ösztönök még olyankor is működésbe lépnek, amikor a két egyed között a viszony már kihülőben van, de még is ott a tudat, ami belénk van kódolva… (AZ ENYÉM).
Pedig senki sem lehet senki tulajdona!
Próbálkozom, de egyszerűen nem megy. Legszívesebben kiírtanám a férfiakat a földről. A homokosokat életben hagynám, mert jó velük beszélgetni, és jó öltözködési tippeket adnak. De a többi heteró köcsög most már komolyan mondom tövig benyalhat! Legfőképpen egy bizonyos sötét angyal!!!!!!
Rájöttem mit kell tennem ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. 
Savtalanítás. Ergo, olyan ételeket kell ennem, anyám szerint 70 %ban, amelyek lugosítanak. Kipróbálom, hátha valóban attól vagyok levert, agresszív és rossz közérzetű, mert elsavasodott a szervezetem.
Más jó hír, ma volt vezetésből a rutin vizsgám. És sikeresen átmentem. Immár hivatalosan is vezethetek a városban. 🙂
Kezdek újra kiborulni. Olyan dolgokat látam, amik alaposan felborították a lelki egyensúlyomat. Angelnél biztossá vált, hogy valami van Dóri és közte. Nem áll szándékomban kötődni hozzá, mint nő, de egyszerűen pocsékul esett, mikor meglátam 
Dóri iwiw fényképei között Angel portréját. Összeugrott a gyomrom, elment az étvágyam, és valahogy az életkedvem a béka segge alá került. Tudom, hogy nem kell vele foglalkoznom. De valamiért fájt. Azt hiszem, csak emlékszik a lelkem és a szívem. Emlékszik, milyen volt, mikor Gábor után összezuhantam, és majdnem idegösszeomlást kaptam. Emlékszik. És fájnak a régi, behegedt sebek. Amolyan fantom fájdalom.
Ráadásul a pocsék időjárés miatt benne is ragadtam, és még pluszban megtoldottam szar érzésekkel. Minél közelebb van a nyaralás, annál ikább begazolok. Balatonlellére utazunk, ugyan oda, ahol még anno, két éven át Gáborral nyaraltunk. Ugyan abba a házba, igaz, nem ugyan abba a szobába. De egyre inkább áll be a gyomrom és megy el a kedvem a nyaralástól. Szerintem, ha nem is ugyan abba a házba mennénk, akkor is előbukkannának a régi emlékek egy.egy helyszín láttán. Annyira örülnék, ha valóban létezne emlékradírozó, és egyszerűen kitörölhetném őt az emlékeim közül. De egyszeráen nem megy. Talán kicsit még mindig szerelmes vagyok belé. Még oda tudnék bújni hozzá, megcsókolni, a szemébe mondani, hogy szeretem. Már eltelt másfél év. Enyhültek bennem az érzelmek, de még ott vannak. Azt hiszem ez érthető.
De ismét lyan helyzetben vagyok, hogy legszívesebben elmenekülnék Sopronból. El inen messze, olyan helyre, ahol új életet kezdhetek, új embereket ismerhetek meg, és
újra rámtalál a szerelem. Ezért szeretnék már végre Pesten lenni és foglalkozni a szakdolgozatomal, mert az azt is jelenti egyben, hogy:
AD1; végre a magam ura vagyok
AD2; találkozom Liluval és Ritával
AD3; talákozom Fehér Sólyommal, és végre egy olyan férfi társaságában lehetek, aki megért, és olyannak fogad el, amilyen valójában vagyok.
Augusztus 12én utazom a fővárosba. És onnantól kezdve a magam ura vagyok. És ha nagyon akarom, akár még szeretkezhetek is. Senki sem fog értéktelennek, tartásnélkülinek gondolni, mert Sólyom olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem igazán vannak egymás iránt elvárásaink. Akkor, ott, azon a héten egymásnak létezünk, aztán mindenki megy a maga útján.
Mostanában érdekes dolgok történnek. Nem tudom ki mennyire hisz a misztikus, ezoterikus dolgokban, megérzésekben, álmokban, taro kártyában, vagy kristálygömbben, esetleg a számmisztikában, ami más névem numerológia. Nekem 
mindegykhez megvan a magam szerény véleménye. Például a numerológiában hiszek. Abban, hogy a születési számaimba, a névszámomban benne van a sorsom. “Nome ist omen!” – “Nevünkben a sorsunk”. Az én születési számom összege 33/6. A harminchárom mesterszám, úgy, mint a 11 és a 22. Akinek ott a 33 a számaiban, az egyenes adásban van a szellemvilággal, és ha eléggé figyel, meghallja. Ezt természetesen nem szószerint kell venni bár van aki tisztánhalló, de ő is inkább gondolatban hallja a felsőbb dimenziók üzenetét. Magam is megtaláltam a saját csatoránámat.Már évek óta csodálkozom rajta, de csak ezen a héten tudatosult bennem ez a csatorna. Az álmok. Üzeneteket kapok álmomban. Előre jeleznek számomra dolgokat. Előre megálmodtam Gábor esetét, Sólyomét, még Angelt is, hogy megcsal. De volt mikor családtaggal kapcslatban jöttek jósálmok. Ezen a héten szereztem be egy kis füzetet és kezdtem el jegyzetelni.
Ha nagyon tisztán emlékszem egy álomra, tudom, hogy jelentéssel bír. Múltkor feltettem egy kérdést, amire választ szerettem volna kapni, még ha nem is egyértelműen, de legalább valami utalást. Arra voltam kíváncsi, hogy mi fog még történni Gábor és köztem a jövőben, még ebben az életben. Álmomban szeretkeztünk. Odadóan, úgy mint régen. Amikor felébredtem, leírtam a dátumot, a kérdést, és nagy vonalakban az álmomat. Ezt nem mertem részletesen, még így is fel tudom idézni a snitteket.
Ölelt, csókolt, örült, hogy újra a karjaiban tart. Jó volt vele összebújni, szeretkezni. Bevallom, kicsit bántam, hogy felébredtem. De valahol mélyen tudom, hogy valami belsőséges még történni fog köztünk. Egyszerűen tudom. Biztos veletek is volt már hasonló, hogy valamiben nagyon biztosak voltatok, hogy úgy lesz, és mikor eljött a megfelelő alkalom, úgy is lett.
Nos, egy álmomban, amit itt korában már megosztottam veletek, azt láttam, hogy Judit elhagyja Gábort, akit ez nagyon rosszul érintett. Én pedig csak sajnáltam, de semmi 
mást nem éreztem iránta, mint némi szánalmat, és féltettem, nehogy ostobaságot műveljen. Ki tudja mi fog még történni. Az egész álom úgy jött, hogy előtte már hetek óta nem láttam Őkopaszságát, nem hallottam róla semmit. Nem is ő járt a fejemben, hiszen akkor Tomival voltam. És még is, álmomban megjelent összetörten, részegen, kétségbeesetten.
Megálmodtam anno, hogy összejövünk Angellel, azt is , hogy Sólyomnak más nő lépet az életében ( rá három hétre be is jött), azt is, hogy Angel Annával szakít.
Ezekre nincs normális magyarázat, egyszerűen érkeznek hozzám ezen a csatornán, és előbb vagy utóbb megtörténnek.
Mást nem tehetek, mint, hogy kitapasztalom, és próbálom hasznosítani őket.
Mikor elmentél, úgy éreztem szabad, vagyok, nincsen határ,
De rá kellett ébrednem, hogy az égen nem szállhat törött szárnyú madár!
Lelkem megtört, sebzett, mintha kés hatolt volna belé,
De nem, így nem járulhatok a Teremtö elé!
Még itt vagyok és küzdök, harcolok,
Emberrel, emlékkel, magammal dacolok.
Fáj! Igen, fáj a szívem, vérzik,
S haláltusáját némán nézik.
Mert senki sem segíthet, ez az én harcom,
Az élettöl pofont kaptam, s most odanyújtom a másik arcom!
Türök és küzdök, pedig valójában törnék, zúznék!
S a csalfa léleknek egy hatalmasat behúznék!
De visszafogom magam, a büszkeségem még enyém,
Bár haldokló madár szívemben a remény!
Nem tudok nyitni, a lelkem bezárkózott,
Hogy védelmet találjon, magára vasajtót és hét lakatot húzott.
Fél, mert emlékszik, hogy ezt már átélte,
Ám akkor elfutott, s az életet nem kérte!
Kínozták, gyötörték, semmibe vették!
Tudat alatt majd megörjít ez az emlék!
Akkor is becsaptak és kihasználtak,
Nem tudtam megtenni mit tölem vártak!
Eröt, akaratot, hitet,
Csak fáradtan sóhajtottam a Halálnak: „Vihet!”
Hátra hagytam mindenkit, kit ismertem, szerettem,
S, hogy adósságom törlesszem, most visszajöttem!
De, hogy újra át kelljen éljem a fájdalmat, nem hittem volna,
Hisz azóta meg is feledkeztem róla!
Ám a régi sebek felszakadnak, a lélek újra szenved,
Míg szembe nem néz vele, s magában mindent helyre nem rendez.
Hát tud meg Világ! Szembe nézek vele!
Mert ez a sors, mindennek meg van a maga ideje!
Ezúttal nem adom fel, küzdök ellene,
Segíteni fog az akarat ereje!
S tán egyszer majd szeretni merek újra,
S megbízom abban, ki kezemet fogja.
Leküzdök múltat, jelent, jövöt és megszünik minden határ,
S meglátod, újra szállni fog a gyógyult szárnyú madár!
2007. február. 20.
(mikor elkezdtem összeszedni szívem darabkáit)
