Kell egy szó…
Egyszerre kínoz, egyszerre repít,
Egyszerre hűsít, és egyszerre hevít.
Ezernyi világ lobban bennem lángra,
Dimenziók közötti őrült vágta
Kezdődik, s tán sosem ér véget,
Csak követik egymást az ezer évek.
Az érzés nem szűnik, egyre csak lángol,
Hol csalással, hol szerelemmel, máskor bűnnel vádol.
Változó arcok, nevek, nemek,
De a történet így egész, így lesz kerek.
Hogy váltakoznak korok és helyek.
De a lényeg sosem kopik el,
Tán magad is rájössz, mielőtt ismét elveszel.
Zuhansz, kiáltasz, vagy belenyugszol csendben,
S úgy érzed ez a jó, minden rendben.
Kell egy lökés, egy szó, hogy elébredj,
S a világ mocskából térdre emelkedj!
Fülöp Johanna
2008. június. 30.
(Ez a szám a vallások áradatáról szól, és arról, hogy minden vallásnak ugyan az a lényege, az az alapja. Hallgassátok és nézzétek figyelmesen Éljétek át a zenét)
Szerintem a hit nem árad, hanem tolakszik.
Aki nyitottabb a hittel szemben, az nem tolakodásnak fogja fel. Még a tolakodásra hajlamosabb szektásokat is elnéző toleranciával kezeli és nem háborodik fel…