Igazi
Mikor értem kitartóan küzd, szerelmem űzi,
Mikor a nékem szakított virágot a hajamba tűzi,
Mikor a szemébe nézve magamat látom,
Mikor lelkemben a békét vágyom,
Mikor hozzá érve elönt a nyugalom,
Mikor az ösztönlényt már nem kell kordában tartanom,
Mikor a bókok leperegnek rólam,
Mikor szívemben visszacseng az angyali szólam,
Mikor a láncok lehullnak,
Mikor a görcsös izmok ellazulnak,
Mikor gyökereim az Egyig nyúlnak,
Mikor a feszült ráncok kisimulnak,
Mikor kezemet fogva megszűnik a lárma,
Mikor ellazulunk egy lassú táncba,
Mikor igazán önmagam lehetek,
Mikor pőre lélekkel ölelek,
Mikor vattafelhőbe bújva lebegek,
Mikor szabadon adhatok, vehetek,
Mikor magam után a homokban lábnyomot hagyok,
Akkor már tudom, hogy igaz társammal vagyok!
Fülöp Johanna
2008. július. 8. 23: 25
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: