Kezdek átbilleni emberundorba. Antiszociális vagyok, az izmaim erőtlenek, a gyomrom fáj. Menekülnék ebből a világból. Tudom, hogy ez nem normális, és, hogy ez elen csupán egy ember tehet, és az én vagyok. Van mikor ideig, óráig sikerül. DE aztán vissza csúszom a gödörbe, ahonnét elindultam felfelé.
Talán lassú, de biztos léptekkel kezdek el haladni.
Még mindig folytatom belső utamat. Meg kell találnom önmagam ebben az össze-vissza sötétségben.
Kedves Yoyo! Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy visszafogod magadat, elfojtod azt, amilyen valójában vagy. Mert akkor meg az okozna benned diszharmóniát. Talán ki kéne inktatnod az olyan embereket az életedből, akik ilyen buta elhatározásokra késztetnek. 🙂 Az embereknek ez egy nagyon súlyos hibája, hogy túl sokat foglalkoznak azzal, hogy mások mit gondolnak róluk! Ehhez kapcsolódik Ellen Degeneres egyik stand up-ja, a Here and now című, érdemes megnézni, nagyon vicces (a youtube-on fent van, a part 6. alatt). Ne legyél elkenődve! (tudom, ez nem segít…) Az viszont sohasem árt, ha végzel egy nagytakasítást magadban… 🙂
Csokibogár
Ui.: Én nagyon kiakadok azon, hogy a társadalom mennyire elítélő. Milyen jogon ítélkeznek? Nap mint nap meg kell vívni a saját kis catáinkat önmagunkkal, a családunkkal, a párkapcsolatban, a munkahelyen, és akkor még az idegen embereknek is meg kéne felelni??? Nem hiszem. Nekem erre már nincs kapacitásom.