Várakozás

 Igazad van Csokibogár, és köszönöm a támogató szavakat. Igazán jólesnek, hogy valaki itt is tartja bennem a lelket.

Odáig eljutottam, hogy elfogadom magamat, mert nem az a típus vagyok, aki meg tudná játszani magát. Szerencsére egész napra lefoglal a gyakorlati munkám, nem érk rá ostobaságokon rágódni. De, ha kiszabadulok a Lővér Hotelből…. hujuj, kicsit maga alá temet a depi. Ráadásul ma végig esett. Mikor munkába mentem, és mikor jöttem haza.

A meló érdekes, nagyjából azzal foglalozom, amivel szerettem volna. Kiraktak a frontvonalba, azaz, én veszem fel a telefont, csekkolom az érkező vendégeket, és átkapcsolok másik vonalra. Elegens a környezet is, nem panaszkodhatom.

A munkatársak érdekesek. Igazából csak a lányokkal van olykor egy kis nézeteltérésem, de nem vészes, egyszerűen bólogatni kell, egyetérteni, és nem magunkra venni. Ők ilyenek. Még két hétig vagyok a recepción, utána pedig a nyaralásra készülök. Sok kedvem nincs hozzá. Szerintem unatkozni fogok egyedül. Hacsak Zsófi és Marci le nem foglalnak. Nem gond, legalább lesz időm barnára sülni olvasás közben.

Ami vígasztal, hogy nincs már lyan messze augusztus 12, amikor Pestre utazm a szakdolgozatom miat, és végre találkozom Liluval, Ritával és Fehér Sólyommal, vagyis Ákossal. Rég láttuk egymást, jó lesz végre beszélgetni. A lányukkal shusit és teát terveztünk. Ákosal nyílván beszélgetni fogok, borozgatunk, süti, kaja. Ő a pszcihológusom. Jól fog jönni ez az egy hét, amíg nála vagyok. 🙂 

A hátralévő időt pedig már féllábon is kibírom, adig is, élvezem, hogy új emberekkel ismerkedhetem meg.