Mostanában érdekes dolgok történnek. Nem tudom ki mennyire hisz a misztikus, ezoterikus dolgokban, megérzésekben, álmokban, taro kártyában, vagy kristálygömbben, esetleg a számmisztikában, ami más névem numerológia. Nekem mindegykhez megvan a magam szerény véleménye. Például a numerológiában hiszek. Abban, hogy a születési számaimba, a névszámomban benne van a sorsom. “Nome ist omen!” – “Nevünkben a sorsunk”. Az én születési számom összege 33/6. A harminchárom mesterszám, úgy, mint a 11 és a 22. Akinek ott a 33 a számaiban, az egyenes adásban van a szellemvilággal, és ha eléggé figyel, meghallja. Ezt természetesen nem szószerint kell venni bár van aki tisztánhalló, de ő is inkább gondolatban hallja a felsőbb dimenziók üzenetét. Magam is megtaláltam a saját csatoránámat.Már évek óta csodálkozom rajta, de csak ezen a héten tudatosult bennem ez a csatorna. Az álmok. Üzeneteket kapok álmomban. Előre jeleznek számomra dolgokat. Előre megálmodtam Gábor esetét, Sólyomét, még Angelt is, hogy megcsal. De volt mikor családtaggal kapcslatban jöttek jósálmok. Ezen a héten szereztem be egy kis füzetet és kezdtem el jegyzetelni.
Ha nagyon tisztán emlékszem egy álomra, tudom, hogy jelentéssel bír. Múltkor feltettem egy kérdést, amire választ szerettem volna kapni, még ha nem is egyértelműen, de legalább valami utalást. Arra voltam kíváncsi, hogy mi fog még történni Gábor és köztem a jövőben, még ebben az életben. Álmomban szeretkeztünk. Odadóan, úgy mint régen. Amikor felébredtem, leírtam a dátumot, a kérdést, és nagy vonalakban az álmomat. Ezt nem mertem részletesen, még így is fel tudom idézni a snitteket.
Ölelt, csókolt, örült, hogy újra a karjaiban tart. Jó volt vele összebújni, szeretkezni. Bevallom, kicsit bántam, hogy felébredtem. De valahol mélyen tudom, hogy valami belsőséges még történni fog köztünk. Egyszerűen tudom. Biztos veletek is volt már hasonló, hogy valamiben nagyon biztosak voltatok, hogy úgy lesz, és mikor eljött a megfelelő alkalom, úgy is lett.
Nos, egy álmomban, amit itt korában már megosztottam veletek, azt láttam, hogy Judit elhagyja Gábort, akit ez nagyon rosszul érintett. Én pedig csak sajnáltam, de semmi mást nem éreztem iránta, mint némi szánalmat, és féltettem, nehogy ostobaságot műveljen. Ki tudja mi fog még történni. Az egész álom úgy jött, hogy előtte már hetek óta nem láttam Őkopaszságát, nem hallottam róla semmit. Nem is ő járt a fejemben, hiszen akkor Tomival voltam. És még is, álmomban megjelent összetörten, részegen, kétségbeesetten.
Megálmodtam anno, hogy összejövünk Angellel, azt is , hogy Sólyomnak más nő lépet az életében ( rá három hétre be is jött), azt is, hogy Angel Annával szakít.
Ezekre nincs normális magyarázat, egyszerűen érkeznek hozzám ezen a csatornán, és előbb vagy utóbb megtörténnek.
Mást nem tehetek, mint, hogy kitapasztalom, és próbálom hasznosítani őket.
Hmm…én pont a Te ellentéted vagyok: nagyon földhözragadt, néha túlságosan is. Egyetlen dologban hiszek: Istenben (habár mostanában kezdek eltávolodni Tőle). Mégis elgondolkodtató, hogy megálmodod a történéseket. Én mindig azt gondoltam, hogy az álmok a saját agyunk szüleményei, a reményeinkről, a félelmeinkről, az életünkről szólnak. Se több, se kevesebb.
Csokibogár
Szia Csokiborgár!
Minden ember más. Nem is azért írok neked, h azon vitatkozzam, kinek mi a hite. Azt mondod kezdesz eltávolodni Istentől. Ez nem igaz. Nem tőle távolodsz. Azt mondják, aki Istentől távolodik, az önmagában nem hisz. Hiszen ő bennünk van, egyek vagyunk vele, ahogy egy vagy velem, vagy más olvasóval, anyáddal, apáddal, gyermekeddel, ismerőseiddel. i mind-mind ugyan abból az energiából állunk.
Kezd hinni önmagadban, hogy mekkora érték vagy, mekkora csoda az életed, élj a pillanatban. És újra megtalálod a lelkibékéd, és az Egyhez vezető sima utat.
Csók: Joyo
Igazad van. Tényleg nem hiszek magamban, pontosabban elégedetlen vagyok magammal, az életemmel, hogy a helyes úton vagyok-e vagy teljesen fölöslegesen vívom a harcaimat…
Csokibogár