Szösszenet

 Drága Alkímistám, hollószárnyú Sötét Angyalom….
kezedben gitárt látam, körülötted fákat,
magadban voltál, arcodból, hangodból béke áradt.
A napsugár lágyan körül ölelt téged,
ahogy régen én gondoltam, hogy ölelnélek.
Egy voltál mindennel, s benned minden összeállt,
dalod, a köveken, csorgó patakká vált.
Kezem, arcom e vízbe merítem,
hajam a kövön kiterítem.
Hagyom, hogy az erő szétáradjon bennem…
Hallgatom, érzem, a dallammal én is Egy lettem.