(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Kérlek, segítsetek neki címet találni….

Névtelen

Rohanó világ, múló vágyak,

Olvadó, hulló, silány szárnyak,

Naphoz közeledve, megolvadva,

Elfolyva, zuhanva, összezúzva,

Törött csontok, morzsálódó porcelán,

Apró kis nipp angyalka, mely átrepül a szobán,

Egy dühös kéztől, mi fölkapja,

S büntetlenül falhoz vághatja.

Apró cserepek, szétmállott arc,

Szétszórt szilánkok, ezernyi karc,

Csúfítja az egykori szépet,

Eső mossa, mállasztja a régi fényképet,

Összefolyó színek, a papír összeugrik,

Vagy, ha tűz emészti, hamuvá válik,

Melyet a szél messzire sodor,

Ruhámon hullámzik megannyi fodor,

Hajam az arcom előtt röpdös,

A világ engem nézve, reám mérget köpdös.

Ezernyi álarc van a tarsolyunkban, választhatunk bármit,

Mit kíván a helyzet, más nem számít.

A feslett céda, ki bűnre csábít,

S pillanatok alatt engedelmessé válik.

Táncol, illeg-billeg, testét felfedve,

Levetve gátlást, félelmet, tartást feledve.

Táncoló tűzfény reá árnyakat vet,

Andalító vággyal, boldogsággal hiteget.

Lehet hős lovag, fölényesen lépdel alatta a paripa,

Oldalán kard, ő az igazság, s erény bajnoka.

Megvívva csatákat, becsületért, hazáért,

De lelke halott, üresen kong a vért.

Sötét csábító, ki elcsavarja fejed,

S, ha karjaiba omlottál, e világban már nem találod helyed.

Levetve minden jelmezt, álarcot,

Pőre lélekkel, magunkkal vívunk harcot.

Érzelemmel, értelemmel, józan érvekkel,

De a sivár valóság még is kinek kell?

Magadra ébredve rájössz, ezt mind magadnak szántad,

S hátranyúlva érzed, ismét kinőtt a szárnyad!

Fülöp Johanna

2008. július 8. 22:57

 2008. július. 2-án kezdetét vette a 16-ik VOLT fesztivál. Sopron városát, mint minden évben egyszer, négy napon át, elözönlötte a fesztiválozók színes áradata.

A vasútállomás várótermébe lépve az embernek már is fesztivál hangulata támadt, az aluljáróból és a peronokról behömpölygő tömeg, a padokon ücsörgő és az állomás előtti zöldövezetben piknikelő fiatalok láttán.

A városban  sétálva azonal kitalálható volt, hogy ki az aki bulizni jött, és nem csak a karszalag miatt, amely idén a szokott műanyag helyett szőtt, puha anyagból készült, hanem a változatos élestsítus és az azt tükröző öltözködés is árulkodó volt.

Barátnémmal késő délután indultunk fel a kempingbe. Hatalmas megkönnyebbülés volt leszállni a túlzsúfolt buszról, és követni az erdőben kialakított túristaösvényen a többi fesztiválozót. Szokatlanul gyorsan váltotuk meg karszalagunkat, és már bele is vetettük magunkat  a tömegbe. Ahogy haladtunk, minden szinpadról más és más stílusú zene szólt. Punk, rock, raggi, rap, alternatív, népzene és még sokan mások, egyszóval mindenki megtalálta a magának való szórakozást.

Az első nap Bikini, Roy Paci & Aretuska szórakoztatta az embereket a nagyszínpadon, de tömegek várták a huszonegy órától fellépő Kispál és  a Borz, valamint az őt követő Tankcsapdát. Ugyan ekkora lelkesedést váltott ki Junkies, Edda, Zorall, Balkan Fanatic és Copy Con is.

Étellel, itallal a Tercia étteremlánc  hatalmas sátra és sok kis gyorsbüfé látta el a sátorozók és ingázók hömpölygő tömegét. Favoritkánt a sültkolbász, a hal és főként a sör szerepelt az étlapon, természetesen a fesztivált támogató márkából. 🙂

Második nap Magna Cum Laude, Zanzibár, KFT, Heaven Street Seven szolgáltatta a talpalá valót. Hatalmasat tomboltak az emberek a Beatrice másfél órás koncertjén, ahonnan sajgó végtagokkal, kifuladva és verítékben úszva távoztunk. Az esti főatrakció pedig az USA-ból érkező rap banda, a Cypress Hill volt, akik ismételten hatalmas tömeget mozgatak meg. 

A fesztivál szervezői hasionlóan nagy létszámú látogatót vártak, mint a tavalyi Prodigy koncertre, és a jelek szerint még túl is lépték a bűvös hetvenezres számot.

Már a második nap orra lehetett bukni az élő terepakadályokon, magyarul, a földön megpihenő, vagy épp ájult fesztiválozókon.

A harmadik napra már éreztük magunkon az éjszakázás, a táncolás, az ugrálás, és a hangos éneklés káros hatásait, de nem adtuk föl. A késő délutáni megérkezés után utunkat egy budapesti teaház sátra felé vettük. Alkalmunk volt kipróbálni a vizipipázást, s mindemellé az alma aromás élvezet mellé két ajándék teával is megleptek minket. 

A füstölés után éppen, hogy odaértünk a Quimby koncert felére, amit a nagyszínpadon a Manu Chao követett. A keményebb ritmust kedvelőknek a Kalapács szolgáltatta a talpalá valót az MTV Headbangers Ball Arénában, akiket a Kowalsky Meg a Vega követett, az aznapi koncertezést pedig a Kiscsillag együttes zárta.

A negyedik, azaz az utolsó nap már mindenki érződött, a darabos mozgás, a karikás, véreres szemek, a rekedt hang és fájó végtagok tünetei minket is elértek. Úgy vonultunk fel a kempingbe, akár a sereg, mely utolsó csajátára készül,; ki dalolva, más csak kullogva megadóan beletörődve a sorsába – ismét bulizni kell!- de álltuk a sarat. 

Ugráltunk Lordon, menekültünk Moby Dickről, átvettük a raszták laza életérzését a Ladánybene 27 koncertjén, majd késői vacsoránkat elfogyasztva a távolból hallgattuk a Vad Fruttikat az MR2 Petőfi színpadán. Főatrakcióként a  nagyszínpadon huszonhárom órától a The Offsprings zenélt. Az utolsó napra több fekvő embert láttunk, mint táncolót, a fűben szanaszét hevertek a műanyag söröskorsók, ételmaradékok, ruhadarabok, és nem messze tőlük a hozzájuk tartozó alkoholmámorban hempergő fesztiválozók.

Kell egy szó…

Egyszerre kínoz, egyszerre repít,

Egyszerre hűsít, és egyszerre hevít.

Ezernyi világ lobban bennem lángra,

Dimenziók közötti őrült vágta

Kezdődik, s tán sosem ér véget,

Csak követik egymást az ezer évek.

Az érzés nem szűnik, egyre csak lángol,

Hol csalással, hol szerelemmel, máskor bűnnel vádol.

Változó arcok, nevek, nemek,

De a történet így egész, így lesz kerek.

Hogy váltakoznak korok és helyek.

De a lényeg sosem kopik el,

Tán magad is rájössz, mielőtt ismét elveszel.

Zuhansz, kiáltasz, vagy belenyugszol csendben,

S úgy érzed ez a jó, minden rendben.

Kell egy lökés, egy szó, hogy elébredj,

S a világ mocskából térdre emelkedj!

Fülöp Johanna

2008. június. 30.

(Ez a szám a vallások áradatáról szól, és arról, hogy minden vallásnak ugyan az a lényege, az az alapja. Hallgassátok és nézzétek figyelmesen Éljétek át a zenét)