(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Fura az emberi természet

 Érdekes az emberi természet. Amikor magányosnak érezzük magunkat, a fél karunkat oda adnánk azért, hogy öleljünk valakit, hogy érezzük, tartozunk valakihez. De, ha ott a lehetősége annak, hogy teljesüljön a vágyunk, már is elkezdünk habozni és kifogásokat gyártani, hogy miért nem volna jó számunkra egy kapcsolat.


Ezen mentem keresztül az elmúlt egy hétben. De mivel már ennyi idő eltelt, és még mindig nem jutottam el odáig, hogy kiszállok, akkor most már akár nyugodtan benne is maradhatok.


A stkei rocknapon ugyan is elkezdődött valami Zsolti és köztem, és azóta is tart. Érdekes módon túl egyszerűen jöttünk össze, túl egyértelműen. At hiszem ez az, amikor mind a ketten egyformán akarják.


Azóta randizgatunk, csókolózunk. Mint kiderült, öt éve nem járt senkivel. Őt idézve:


“Ha nem érzem úgy, hogy komolyra tud fordulni a kapcsolat, inkább bele sem kezdek. Amúgy is mindig válogatós voltam.”


Mennyi elfojtás lehet ebben az emberben? Ki fog derülni, de nem sietek el semmit. Csábítson el ő, amikor jónak látja, és ha én is kész vagyok rá, akkor talán megtörténik. A csókjaiban érzem a visszafojtott  vágyakat, és nem merek kezdeményezni, vagy elengedni magam és megmutatni milyen szenvedélyes tudok lenni, mert attól félek, hogy ez felébreszti az övét is, és a kettő mindent elsöpör. Egyenlőre visszafogott és szűzies vagyok.


Most Zánkán van VW találkozón. Engem is hívtak, de ,ost spórolunk és szükség van rám az üzletben. Elmentem volna. Bíz isten. Már rég a kocsiban ülnék nekidőlve, storykat mesélve, nevetve, mint Sitke felé menet.  Vasárnap este érkeznek haza. Addig is marad a telefon és az SMS 🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Niki says:

    El tudom képzelni mennyi energiádba kerül visszafogottnak lenni 😀


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!