Ma munkamegbeszélésem volt. Úgy néz ki, hogy a Brókernetnél fogok dolgozni. Előbb még egy kéthónapos képzés, amihez jelenleg szponzort keresek. De jónak tűnik. 
Ilyen stílusú munkát álmodtam magamnak. Jönni-menni-beszélni-ismerkedni-üzletelni-rábeszélni-meggyőzni-információt adni kapni….
Vasárnap pedig költözöm vissza Székesfehérvárra. már várom. Igaz várom is és nem is. Várom mert szeretek a magam ura lenni, és hiányoznak a barátnőim. Másrészt viszont ismét vár itthon valaki, akit nehéz it nagyni hetekre. De hozzá kell szokni.
Én még jobb helyzetben vagyok. Mindig azt mondják, hogy minden kapcsolatban az egyk fél jobban ragaszkodik. És kivételesen itt most nem én vagyok az a fél. Érdekes a dolgk ezen oldalán lenni. Mert ugyan szeretek vele lenni, nehéz elengedni, de azért nem hülyülök bele a hiányba. Ő viszont jobban kapaszkodik belém. Szinte körülrajong. Félelmetesen ismerős a szituáció. Hasonlót még Tudjukkivel éltem át. Ott is hasonlóan kezdődött, ő ragaszkodott hozzám jobban, és csak szexelni
akartam veel, és a végén már én voltam az agyatlan bábu, aki képtelen G nélkül élni. Annyi különbség van, hogy Tudjukkivel két hét után már keféltünk, mint a nyulak (nemhiába, arra kellett míg bele nem szerettem). Itt viszont még nem érzem akkora szükségét. Visszafogom magam.
Apámnak is feltűnt, hogy Zsoltival sokkal megfontoltabb vagyok, mint eddig bárkivel. Azt hiszem végre tanultam a hibáimból. És alkalmazom a tanultakat.
Két hét után szerelmet vallott, de nem tudom valóban nekem szól, vagy csak azért ennyire érzelmes, mert már nagyon rég óta nem volt barátnője…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: