Nehéz napok elé nézek. Ezen a hétvégén nem megyek haza, mert fel kell utaznom Pestre a levéltárba, hogy gyűjtögessek. Egyszerűen muszáj nekikezdenem a szakdolgozatomnak. Szállást ismét Sólyom ad, így még inkább meg lesz nehezítve a 
helyzetem. Bár, ahogy ismerem magam… ha szerelmes vagyok, és tudom, hogy viszont szeretnek, akkor nem válok csalárd cédává. Bár Lilu kételkedik benne… nos, Bari, te ismersz valahonnét
🙂
De érzem, hogy nem fogok elcsábulni. Jól érzem magam Zsolti mellett, és nem vagyok hajlandó múló gyönyörért eldobni ezt a biztonságot és nyugalmat. Hiszen ezt a gyönyört otthon is megkapom, sőt, jobbat és többet 🙂 Csak azért mert hiányom van, és a hétvégére le kell mondanom a párom ölelő karjáró, forró szájáról, a testéről…. csak azért nem nyúlok pótszerért.
Felutazom, beszélgetünk, filmet nézünk, ahogy ismerem borozni is fogunk, aztán alszunk. Valószínüleg fél vagy háromnegyed órára el fogok vonulni a fürdőszoba magányába, mert Zsolti minden este felhív, hogy beszélgessünk. Ez pedig pláne magamhoz térít majd, ha esetleg Sólyom bepróbálkozna nálam.
Szombaton visszautazom Székesfehérvárra a lecsófesztiválra, amiről Liluval és Ritával tudósítani fogunk. Kíváncsi leszek. A lányok szerint a tavaji jó volt. majd kiderül 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: