Álmok kínoznak, furcsa, a múltból feltűnő szereplőkkel, akik szélsőséges érzelmeket váltanak ki belőlem. Az egyik örül nekem, a másik legszívesebben kiebrudalna a lakásból.
Ősz, gyér hajú, megviselt zöld szemű, ősz borostával borított, ráncokkal megszabdalt ovális arc tekintett rám az álombéli lakás homályában. Hová öregedtél meg ennyire? Hogy történt? Hová lett az élet csillogása a szemeidből? Mi történt veled Gábor?
Csak álltam vele szembe, míg ő beszélt hozzám, csupán arra nem emlékszem, hogy mit mondott. Nyílván örült, hogy lát. Leültem vele szembe a nappaliban. Meg volt ágyazva.
Miért akarod, hogy itt maradjak? Itt van neked Judit. Mit szeretnél tőlem? Miért mosolyogsz ilyen beletörődően?
Hamarosan feltűnt az álomban Judit is. Cseppet sem örült a jelenlétemnek. Ágyazott, tett vett, és sürűn hangoztatta, hogy most már nagyon jó volna, ha távoznék. Nem szereti a vendégeket. Vagy szimplán engem.
Gábor szerette volna, ha ott maradok. Nem emlékszem, hogy mi lett a vége az álomnak. A Sláger rádió zenei blokja közbeszólt. De örültem, hogy felébredtem. Nem volt kedven ismét találkozni vele. Valamiért pedig ismét bemászott a fejembe. Miért álmodok ilyeneket. Ha vele álmodom, rendszerint bajban van, elhagyják, rossz állapotban van, mert kikészíti Judit.
Tán a belső vágyaimat látom, Vagy ezek is jósálmok. Ez az amit nem tudok eldönteni. De majd hozza az élet.
Koncentráljunk másra. Már csak egy éjszaka és megyek haza. Nagyon nehezen bírom. Szükségem van a párom közelségére, ölelésére, csókjaira. Két hete nem voltam otthon és nem bújtam hozzá. most már ideje 🙂
Csak egy kérdés: a varázs naplót fogod folytatni vmikor?
Igen, méghozzáhamarosan. És a Nem jatasztrófa, csak Karácsonyt is 🙂
Már várom 🙂
Elolvastam a karácsonyos blogodat is. Sztem rohadt jó 🙂 Pont az ilyen romantikus, poénos, csajos sztorikat szeretem.
Végigolvastam egyszerre az egészet.