Itt az ősz, itt van újra

 “Itt az ősz, itt van újra!”

Azt hiszem erre csak a vak nem figyel oda, egyszerűen körül kell nézni. A természet színes ruhát ölt, fejünkre égi áldásként gesztenye potyog, és a hűvösebbé vált levegőben az ősz ismerős illatai; füst, avar és föld bódító egyvelege kavarog.

Szeretem az Őszt, az egyik kedvenc évszakom. Élvezzük a Nap utolsó meleg érintéseit, a természet ékszerdobozként ragyog, indul a gesztenye és a sütőtök szezon, vasárnap pedig a pálinákás jóreggelt beköszöntével szőlő szüretre indulnak a gazdák.

Az égen madarak vonulnak és felhőnyájak bégetnek keresztül, az iskolában pedig kiplakátolják az éves gesztenye gyűjtő versenyt.

Emlékeztek még hányszor mentünk ki az iskolával a közeli erdőbe vagy parkba a gesztenyés alá? Én még igen, nem is volt olyan régen, talán nyolc éve 🙂

Vállunkat húzta a vadgesztenyétől súlyos erdész tarisznya, dobálóztunk vele, kergetőztünk a gesztenyefák  vaskos törzsei körül, s fájt a szívünk, amikor a tornatanár megfújva a sípját jelezte, hogy végetért a “gesztenye szüret”.

A kis óvodások kimennek az udvarra, és az öszegyűjtött gesztenyékből, az óvónéni vigyázó tekintete alatt kis bábokat készítenek.Talán még erre is emlékeszünk gyerekkorunkból, vagy mi is készítűnt gyermekeinkkel a konyhában. Csupán három dolog kell hozzá;

-gesztenye (fontos kellék, sokminden lehet belőle: fej, test, kar és láb)

-gyufa (ezzel csatlakoztatjuk egymáshoz a különböző végtagokat)

-aprócska csavarhúzó, vagy kés (ezzel fúrjuk ki a gesztenyét a gyufa beleillesztéséhez)

Akár arcot vagy mintát is rajzolhatunk rá alkoholos filccel 🙂 Én mindig nagyon szerettem ilyen babákat készíteni. Vagy százlábút. Esetleg kutyust.

A mai napig szeretek sétálni a színes, illatos fák alatt, élvezni, ahogy az őszi napsugarak simogatnak, s elmerülni a békés harmóniába, hátamat egy vaskos fatörzsének vetve 🙂