Tenyerükön hordoznak az égiek?

 Ez a nap nagyon pörgősre sikeredett. Furcsa dolgok történnek. Volt már olyan napotok, amikor úgy éreztétek, hogy kitüntetett figyelemmel vagytok kísérve az égiek által? Minden sikerül, kellemes meglepetések érnek, az emberek roppant barátságosak.

Valami hasonló történt velem a mai nap.

Jól ébredtem, mosolyogva mentem előadásra is. Liluval elindultunk a Calzedoniába, hogy harisnyát vegyünk. Épp a Főutcáról kanyarodtunk ki, amikor a macskakövön észrevettem valamit. Egy barackszínű selyem sál hevert a földön. Felkaptam, az ujjaimat lágyan simogatta a fényes anyag. Egyszerűen gyönyörű volt. Nem is tudom mi ütött belém, hogy oda adtam a fagylaltos lánynak, rakja ki, hátha felismeri az igazi tulajdonosa.

Talán túlon túl is becsületes vagyok. Nem tudom. Olykor előbújik belőlem ez az énem, gondolom ez a normális.

A Calzedoniában jómagam beleszerettem néhány gyönyörű harisnyába, főként combfixbe, de mivel a legtöbb 2400 és 3000 Ft körül voltak, inkább későbbre hagytam  a vásárlást. Így is vettem már magamnak egy fekete térdharisnyát 2190 Ft-ért. Otthon fel is próbáltam. Nagyon dögös. De ti is megértitek miért szeretem ezt az üzletet, ha átnézitek a honlapukat 🙂

Lilu barátnőm vett magának egy piros-fekete-zöld skótkockás harisnyanadrágot. Én is szemeztem vele, de neki biztosan jobban fog állni.

-Holnap ebben szeretnélek látni – közöltem vele vigyorogva.

Beültünk egy teára a Szemirámiszba, majd tovább álltunk, mert jómagam is szerettem volna venni egy fehér vastagabb harisnyát, amire majd felhúzhatom a kis fekete térdharisnyát. Bementünk egy gomb-fonal-fehérnemű üzletbe, ami mellett sűrün elsétáltam már az elmúlt három év alatt. De most mentem be másodjára. Találtam is fehér harisnyát, 50 denes, ez még télen is jó lesz 🙂 És rábeszéltem magam egy  fekete alapon kárómintás 55 denes harisnyára.

Két harsinyával távoztam, és alig fizettem többet 1500 Ft-nál. Mi ez, ha nem szerencse?

Sétáltunk visszafelé. Újabb meglepetés ért. Az egyik Főtéren lévő cukrászda küszöbén kiszúrtam egy egzotikus fanyakláncot. Tudjátok, az a fa és fémgolyó keveréket, amiket a fiatal srácok szoktak előszeretettel hordani, főként, nyáron, póló nélkül, ha szépen le vannak barnulva.

Megtorpantam.

-Ez nem lehet igaz. Ezt jelnek veszem.

Lilu is megtorpant mellettem, nem tehetett mást, szinte az útját álltam.

-Mit?

A nyaklánchoz sétáltam és felkaptam a kőről. Megmutattam neki.

-Lehet, hogy valamiért azt a sálat küldték nekem, de mivel inkább leadtam, megleptek ezzel – lóbáltam meg a faláncot.

Ő rám hagyta a dolgot. Nem tudom mennyire hisz ezekben a dolgokban. De két “ajándék” egymás után biztosan nem véletlen.

Vajon milyen jó dolgot cselekedtem, amiért ezt érdemeltem?

Most már itthon vagyok az apartmanházban. Lassan készülődöm a konditerembe. Ha megjöttem, nekilátok a takarításnak, én vagyok a soros. Aztán talán tudom folytatni valamelyik regényemet, s végül, végre valahára hajat mosok. Kíváncsi leszek, hogy Zsolti mit szól, az új kiegészítőimhez 🙂