Báliszezon

 Itt egy magas sarkú cipő, ott egy drága ruha, nyakkendő, öltöny, időpont egyeztetés a fodrászhoz, gyors szőrtelenítés, némi serkentőszer, lakodalmas zene, de valóban ennyiből állna egy bál?

 Minden évben eljön a báliszezon. A lányok ilyenkor megvadulnak, mindenhol báliruha után kajtatnak, s azon versenyeznek kinek mennyire mély a dekoltázsa, mennyira tapadós a ruhája, melynek a legminibb, finomabb az anyaga, és kié volt a legdrágább.

Itt ez húszezer forintos körömcipő, ott egy negyvenezer forintos báliruhának csúfolt ruhafoszlány, ami valljuk csak be, inkább kombinénak néz ki. Többet mutat, mint takar. És akkor még nem beszéltünk a frappáns kiegészítőkről, mint a Hello Kitty-s stasszköves melltű, vagy a hatalmas gyöngyökből fűzött nyaklánc, esetleg ennek rokona, kisebb fajtából össze boronált köldökig érő karácsonyfadísz. És még csak nem is túloztam. Ilyeneket egykor a karácsonyfákon láttam körbetekerve. Egy divattervező nagyon kreatív lehetett tavaly.  Strasszos kistáskák, lényeg, hogy “minden” elférjen benne. Egyszóval nagy költségvetésű kis semmiségek; minitáska, miniruha, minimobil, minimális agyi aktivitás vasta pénztárcával, és ennél is nagyobb egóval.

Ha dúrva számításokat végzek, még akkor is egy átlag lánynak, ha nagyon ki akar tenni magáért egy bál alkalmával, minimum nyolcvan-kilencvenezer forintot költ csak arra, amit viselni fog, s ebbe még nem számoltam bele a frizurát és a kozmetikust.

Míg az urak? Egyszerűen inget, öltönyt nyakkendőt húznak, a kék antilop bőrcipő helyett megteszi a sima fekete olasz is, némi pomádé, üvegnyi pacsuli, whisky a laposüvegbe, óvszer a zsebbe és indulhat a móka. Dúrván húszezer forintnyi költséggel.

Lányok, úgy érzem ennek nincs értelme. Hiszen csak egyer vesszük fel, akkor meg mi a fenének vegyünk márkás, méregdrága ruhákat? Hogy menőnek érezzük magunkat? Egyet mondok. Egyszerű kis koktélruha is elég. Sminkeljünk szépen, csináltassuk meg a hajunkat és egyszerűen érezzük jól magunkat barátaink társaságában.

Én ezt fogom tenni. És sokat fényképezek 🙂