(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

  Észrevettétek már, hogy vannak olyan esetek, amikor a nők, akár két boxoló, mentálisan összecsap? Ez a jelenség rendszerint azon egyedek között szikrázik fel, akikben egyetlen közös pont van… még pedig ugyan azon hím után való érdeklődés. A nők között az egyetlen komoly ütközőpont a FÉRFI. Ismerjék egymást bármilyen régóta, ha ugyan az a férfi megtetszik nekik, képesek a legrégíbb gyermekkori barátságot is felrúgni. Vagy, ha csak felületessen ismerik egymást, a legócskább cafatnak elmondani a másikat, anélkül, hogy valóban tisztában volnának az illető “vetélytárs” valódi lényével. Egy biztos, egyetlen férfi sem ér annyit, hogy felrúgjunk érte egy barátságot. Érdekes módon, ezzel a ténnyel, mármint, hogy “… egyetlen NŐ sem ér annyit…“, a férfiak évezredek óta tisztában vannak. Nő nem tud közéjük állni. Bezzeg nálunk, kedves hölgyeim, a marakodó macskák kispályások, ha két nőnemű egyed között elszabadul a pokol…. “Már pedig engem nézett!…. Az én számomat kérte el, te lotyó!” és még hasonló nyalánkságok.

Szemmel tartjuk egymást, nyomozunk a másik után, ellenőrízzük, elkerüljük, tervezgetjük a “mi lesz akkor há“-t. És valljuk csak be, van mikor nagyon is élvezzük a helyzetet.

Hasonlókon jómagam is keresztül mentem mostanában. Az új év sem volt mentális összetűzésektől mentes. Rendszerint nem én voltam a kezdeményező fél. És ami a legjobb…. változatos volt. Az elmúlt egy hónapban összesen három nővel akadtam össze ilyen-olyan helyzetekben….

Az első nagyon megmosolyogtatott…

December 30-át írunk, a helyszín a Hangár musicgarden előtere, éppen Lord koncertre hangolt a tömeg. Zsoltival  leadtuk a kabátunkat, és félrevonultunk, hogy megvárjuk barátainkat. Bezsúfolódtunk a cso-csó asztalhoz, szardíniának éreztem magam egy alumínium dobozban. Éppen a tömeget figyeltem, mikor hallotam, hogy egy nő a tömegből párom nevét hajtogatja… “Jé, itt a kis Böröcz!” Szemem sarkából még azt is láttam, hogy a vállát bökdösi, hogy tudassa Zsoltival, ő itt van és szeretné magát észrevetetni vele. Zsolti oda is fordult, mint kiderült, a nőt Timinek hívják, és ismeretségük nagyon régre nyúlik vissza. Vészesen közeledett felénk a tömegen átnyomakodva, női aggyal gondolkodva sejtettem, hogy a nyakába próbálja vetni magát, hogy régi ismerőshöz híven két nagy puszival üdvözölje. Figyeltem őt. Egy darabig nem törődött velem. Nyílván csak egy csaj vagyok a tömegbe zsúfolva, akinek feltűnt az ő heves érzelemkinyílvánítása.

-De rég láttalak Böri!

-Szia Timi. Én is téged.

-Egyedül vagy? – kérdezte széles mosollyal.

-Nem – feleli szintén mosolyogva a párom.

Ekkor torpant meg. Még mindig őt figyeltem. Nem agresszíven, inkább kíváncsisággal. Egyrészt érdekelt, hogy ki ő, másrészt arra is kíváncsi voltam, hogy mi lesz a következő lépése. Nem vagyok agresszív, mint a dominánsok némelyike, akik azt vallják, hogy “legjobb védekezés a támadás!” Én inkább úgy vagyok vele, hogy csendesen, érdeklődve figyelem a területemre ólálkodót, hát ha csak áthalad rajta. Csupán akkor kezdem felfújni magam, ha látom, hogy veszély fenyeget. Ha ezt sem érzi meg, akkor kieresztem a karmaimat (Tulajdonképpen bemutatkozom…: Szia! Johanna vagyok, xy barátnője.) Hála az égnek egyiket sem kellet megtennem. Timi észrevette a láthatatlan határvonalat. Bár nem is volt annyira láthatatlan. Most nézett csak meg jobban magának. Ahogy jött felénk feltűnhetett neki, hogy Zsolti egyik keze beleveszik a tömegbe, és az a bizonyos végtag nálam végződik. Jobban mondva az én kezemet fogta. A felismerés pillanatától kezdve már nem volt olyan lelkes. Pár szót váltott a párommal, de érdekes módon, mikor Zsoltin érzékeltem, hogy szeretne neki bemutatni, Timi tüntetően oldalra fordult, mintha nagyon figyelne valami mást, és csak akkor fordítja hátra a fejét, ha Zsoltira pillantott. Esze ágában sem volt engem megismerni. Érdekes volt. Nem sértett meg vele, sokkal inkább mulattatott! Zsolti pedig abszolút nem érzékelte ezt a csatát, amit megvívtunk, s amiből Timi visszavonulót fújt.

Zsoltival később kitárgyaltam… lehet, hogy megörült a régi ismerősnek, és felötlött benne egy futó numera lehetősége, de aztán rádöbbent, hogy nem kivitelezhető a célszeméllyel, így tovbb állt. Mindezt abból is gondolom, mert miután Zsoltiról letett, összefutott Mikivel, akinek sikerült a nyakába borulnia hasonló szövege.

-Szia Miki. Rég láttalak. Egyedül  vagy?

Másnap, Szilveszterkor a főtéri bulin sem akart bemutatkozni, vagy engedni, hogy engem bemutassanak neki. Oda sem jött hozzánk. Távolabb szórakozott.

A második esetem főszereplője még mindig Judit, így ezen nem rágom át magam újra. Lényeg a lényeg…. még mindig megfigyelés alatt tart, a fene se tudja, hogy miért, s rendszeresen, ha eljön az üzletünk előtt, bebámul.

A harmadik epizód Zsolti volt barátnőjével, Évával esett meg. Őt csak nemrég láttam élőben, s képeket is találtam róla wiwen, így már az utcán is megismerem. Az rémlett, hogy Január első felében egyszer egy hozzá hasonló nő benézett a kirakaton, de akkor még nem igazán jegyeztem meg a vonásait. Ám szombaton már biztos voltam, hogy a vállig érő, barna hajú nő, aki mosolyogva betekint a kirakat előtt elsétálva, maga Éva.

Furcsa. Engem előbb-utóbb minden ex, jelenlegi, és plátói szemmel fog tartani? Nyílván mással is megesik. Csak én tartom ennyire számon. Mindenesetre elgondolkodtatnak, megnevettetnek, és még jó bejegyzésalapot is szolgáltatnak. Hajrá!!!  

 A hétvégén icsit kiborultam. Azt hiszem az infraszauna, a méregtelenítő táplálkozásom nem csupán a fizikai, de a lelki salakanyagoktól is megszabadít.

Már egy jóideje szenvdtem a saját magam keltette lelki szmötyiben, ami kihatott minden társas kapcslatomra. Agresszív voltam a szüleimmel, kerültem a barátaimat, és nem kívántam Zsolti közeledését sem. Tulajdonképpen még saját magammal is piszok nehéz volt egy légtérben maradni. Azért, hogy megmentsem a társadalmat saját magamtól, szerettem volna elbújni egészen addig, míg kikecmergek ebből a állapotból. Ki tudja meddig tart… egy nap, egy hét, egy hónap… juj! Rágondolni is rossz. De erre semmi esélyem nem volt, ugyan is édesapámat helyettesítettem a virágüzletünkben, míg ő elintézte a dolgait. Alapban szívesen segítek neki, de vannak olyan napjaim (és ezt nem mindig foghatom az Ikrek csillagjegyre), amikor kibírhatatlan vagyok, és tennék a saját szüleime is (ami nem szép dolog!)

Az üzletben egy idő után mindig átfordultam, jó hangulatom lett, kedves és segítőkész voltam az emberekkel. De csupán egyetlen családtagom megjelenése kellett hozzá, s a hangulatom ismét beborult. Nem tudtam megmagyarázni. Közbe-közbe Judit is elsétált oda vissza az üzletünk előtt. Hol merev testtartással maga elé meredve, hol telefonálva, máskor pedig egyenesen átbámult a kirakat üvegén keresztül (az utóbbit inkább az utca másik oldaláról). Még Zsolti napi többszöri megjelenése sem tudott hosszasan felvidítani. Valami nagyon nem volt rendbe bennem. De annyi előnnyel indultam, hogy isztában voltam vele, bennem van a hiba. Azért nem kívánom szexuálisan a páromat, azért kaffantok vissza a szüleimnek, mert magammal sem vagyok teljesen kibékülve.Mindezt édesanyámmal beszéltem meg az infraszaunában ülve.

Szép lassan ráébredtem mi a bajom. Voltak olyan mélyen elásott, még a multban “telepített” programok az agyamban, amiket még nem sikerült felülírnom. Például:

-Belém programozták, hogy nem vagyok vonzó, ha hetessel kezdődik a kilóim száma.

-A rutinszerűvé váló szeretkezések

-a semmit sem lehet normálisan megbeszélni a párunkkal-című “közkedvelt” program.

Vasárnap este végre elutottam odáig, hogy valóban megkívántam a páromat, bele is kezdtünk, de idő közben annyira elfogott valamitől a rosszullét, hogy leálltunk. Semmi baj nem történt, megértett, nem erőltette, csak gyengéden magához ölelt és simogatta a hajamat. Hamarosan jött az, amit nem vártam. Egy nagyon erős hascsikarás, majd futás a mellékhelységbe. Hasmenés. A legcsúnyább fajtából. Miután össze és rendbeszedtem magam, vissza támlyogtam Zsoltihoz az ágyba. Újra magához ölelt, és finoman kifaggatott, hogy min emésztem annyira magam, mi az, ami felkavart. Ez a férfi teljesen belémlát. Ilyet sem tapasztaltam még. Nem volt erőszakos, nem faggatott,csupán kérdezett. Én pedig beszélni kezdtem.

Elmondtam neki, hogy mennyi mindenen nem tudtam még túltenni magam Gáborral kapcsolatban, s nem azért, mert szerelmes volnék, hanem azért, mert kérdőjelek között hagytak, amiket nem udok feldolgozni, és nem hagynak nyugodni. Továbbá, mennyire nem értem a mostani barátnője, Judit viselkedését. Azt is elárultam neki, hogy mennyi rossz program fut az agyamban, amket igyekszek felülírni, de egyedül nem mindig sikerül. Elmondtam mindent, nem fogtam vissza magam, nem szépítettem. Közben úgy vacogtak a fogaim, mintha a hideg rázna, de csupán remegtem ki magamból a felesleges érzelmeket és negatív energiát, amit felhalmotam Gáborral és Judittal kapcsolatban. Nem nagyon szólt közbe, nem ítélt el, bátorított, elmondta  véleményét és ő is mesélt hasonló történeteket a saját múltjából. Nagyon örültem neki, hogy ennyire megértően viselkedik, és nem zárkózik el a problémáim elől.

-Egyáltalán nem zavar – mondta magához ölelve. – Sőt, ha bármi bánt, ragaszkodom hozzá, hogy elmond nekem, és együtt megkeresük rá a megoldást, ha tudjuk.

A karjaiban fekva aludtam el. Másnapra színesebb és naposabb volt a világ, kedvesek az emberek. Boldog és szerelmes voltam, mint hónapokkal ezelőtt, s azóta újra ugyan úgy kívánom a szeretkezést, mint régen. Azt hiszem annyi kellett, hogy el tudjam mondani őszintén a páromnak, ami a szívemet nyomja, anélkül, hogy utána bezárkózna, megharagudna, vagy elítélne miatta.

Közben újabb lépéseket tettem afelé, hogy le tudjam zárni a bennem tomboló zűrzavart. Gábor az ünnepek alatt, arra kért, amjd január végén keressem meg, mikor tudunk találkozni, hogy vissza adjam neki a családja fényképeit. Ma írtam neki üzenetet, melyben leírtam, hogy 25-7-e között elviekben ráérek. Egyenlőre még nem válaszolt, de ha  úgy is ez van megírva, előbb-utóbb szelyesen, négyszemközt találkozunk és leülünk kicsit beszélgetni. Lehet, hogy mind a kettőnk lelkének jót tenne. Az más kérdés, hogy Judit lelke mennyire lenne nyugodt ez alat az idő alatt.

Igyekszem magamnak gyakorlati állást találni. Ma írtam az egyik ismerősömnek, aki a Pro-kultúránál dolgozik, hogy esetleg tud e szerezni egy ilyen helyet. Majd kiderül. Bízom benne, hogy igen. Valahol el kell helyezkednem. Ő ismer engem, a gyakorlati időszakom alatt dolgoztam vele. Tudja, hogy miként állok a munkához. Talán még a héten kiderül előrébb jutok e állás ügyben.   

 Kezdek büszke lenni önmagamra. Még pedig azért, mert  tartom magam az újévi fogadalmamimhoz.

–Kevesebb édességet eszem

-Naponta sportolok (egyenlőre csak a Leg Magic-en)

-Kedvesebb vagyok az embnerekkel

-Jobban figyelek a szeretteimre

-Pénzt gyűjtök

-Diákmunkát keresek

-Jobban figyelek a tanulmányaimra

-Több zöldséget és gyümölcsöt iktatok az étrendembe

Családom is szépen halad. Apám már 10 kiló fölöslegtől megszabadult az esti edzéseknek köszönhetően. Édesanyám 5 kilótól a Níra kúrának hála. Jómagam pedig eddig egy kilótól, de nem is koplaltatom magam, csupán este hat után nem eszem nehéz ételt, vagy egyáltalán nem eszem, és mozgok. Az édességet hanyagolom. Talán heti kétszer, ha sütit vagy csokit nassolok. Mostanában a zöldségekre, főként a karalábéra kattantam rá. De nála is ki kell fogni az érettebb példányokat, ha édesre vágyom. A sütőtöknek lassan lemegy a szezonja, pedig nagyon szeretem. De ha végre hozzá is jutnék, csak is ebédre fogyasztanám.

Anyuval már másodszor ültünk be egy félórás infraszaunázásra, de egyre jobban vagyok tőle. Kedden is beiktatunk egyet, s valószínüleg heti két alkalomban fogunk kiegyezni. Az elején kicsit ijesztő, ahogy felmelegszik körülöted 60 celsius fokra a levegő, forróságot lélegzel be, és innod kell folyamatosan. De a 15dik percben már úgy ízzadsz, akár egy csataló. Utána ugyan kellemesen szédelgek, de mindig jobban érzem magam. Könnyebbnek, de fáradtnak. Elálmosodom tőle. Lehet, hogy nálam ezzel jár a méregtelenedés. Ki tudja. Még tanulmányozom miket mondanak az infraszaunáról. De a kutakodás során ráébedtem, hogy bizony Zsoltinak is nagyon jót tenne, hiszen az izzadással a szervezet a nikotint is kölöki magából. És, ha komolyan vette, hogy szeretne leszokni a dohányzásról, akkor ez kellő segítség volna számára. Legalább is szerintem. 1200 Ft-ba kerül fél óra, és mindegy, hogy egyedül, párban, vagy esetleg hárman mentek, az ár nem változik. Bár nem biztos, hogy jól sülne el, ha vele mennék. Ugyan is nehezen bír magával. Már csak a tudat is, hogy ott ücsörgünk egyszál törülközőn, minden nélkül… nos… ő is megmondta, hogy beválallná az ájulást is, ha magára vonhatna az infraszaunában. Ez kicsit megijesztett. Szeretkeztem már 40 fokban, augusztusban a szobámban, és kishijján elájultunk az akkori párommal. Nem jó ötlet 60 fokban egymásnak esni.

-Majd utána, a zuhany alatt – mondtam neki bíztatóan mosolyogva.

Még abban is benne volt. Igyekszem, bár nem erőszakosan, de az egészségesebb élet felé terelgetni. Addig valóban csak próbálkozom, amíg nem közös háztartásban élünk, mert amíg nem én főzök rá, addig nem tehetek semmit. Nem én vásárolom a tisztálkodó és tisztító szereket, nem én csomagolom a reggelit és az ebédet. De, ha összekötjük az életünket, én azt a tisztálkodási és tisztító kultúrát viszem magammal, amiben neveltek. És azt, amit magam fejlesztettem a saját tapasztalataimból és olvasmányaimból.

Mivel régebben nagyon megerőltető és egészségtelen életmódot élt, remélem még időben el tudom kapni a grabancát, hogy kicsit helyre pofozzam az energia szintjét és az egészségét. Kezdve azza, hogy mióta velem van, kevesebbet dohányzik, ugyan is én nem bírom, még a szagát sem. Már a mi családunkban sem dohányzik senki. Olyan emberrel pedig pláne nem szerete csókolózni, aki előtte nyomta el a csikket. Még azt is megérzem, ha egy órával a találkozásunk előtt gyujtott rá. Meg mondtam neki…

-Zsolti, ne értem szokjál le a bagózásról. Hanem azért, mert te úgy akarod.

Szeretném, ha még sokáig velem lenne. 11 év a korkülönbség köztünk. Igyekszem helyre rántani. És afelé terelni, hogy számára is fontossá váljon a saját egészsége. Rám úgy vigyáz, akár a hímestojásra. És én is igyekszem rá vigyázni. Bár számára ez furcsa. A saját elmondása szeirnt ebben a kapcsolatban érzi először, hogy nem csak ő ad, de vissza is kap belőle. Nálam ez ösztönösen jön. Anélkül is adok, ha én nem kapok visza, de akkor egy idő után belefáradok, olyan, mintha leszívnák az energiámat. De abban az esetben, ha kölcsönös, adok-kapok áll fent, akkor töltjük egymást, így mindig van mit oda adnunk 🙂

És ez a természetes.

Mindenki vigyázzon magára és az energiájára. Erre az életünkre egy bizonyos energia mennyiséggel érkezünk. Ne pazaroljuk el felesleges dolgokra, mint idegeskedés, önsajnálat, rossz kapcsolatok életbentartása… élvezzük az életünket.

Természetes állapotunk a boldogság! Ezt soha se felejtsük el!   

 Vajon miért jó, ha beülsz egy fa kabinba és fél órán át 60 celsiusfokban izzadsz, akár egy versenyló? Egyrészt méregteleníti a szervezetet, mert a test szövetei között lazítja fel a káros dolgokat, másrészt kitágítja a bőr pólusait, így könnyebb az izzadás.

Ahogy édesanyámmal beléptünk a szolárium épületébe, egy kedves kis hölgy fogadott minket, aki, miután fizettünk, beállította nekünk az infraszaunát. Anyuval bezárkóztunk, nekivetkőztünk és elhelyezkedtünk a padon. Én kicsit izgultam. Mindig is kausztrofóbiás voltam. Talán ezért is megyek ritkén szoláriumba. Tipikus koporsó effektus. Bár a háromszemélyes kabin valóban más volt.

Az elején még fáztunk. Vicces egy szaunában ülve. Anyuval végig beszélgettünk a 36 percet. Nehezen melegedett be a gép. Valahogy sejtettük, hogy ezt előtte fel kellett volna már fűttteni. Lassan kezdtünk el izzadni, de az utolsó negyed órában, már úgy folyt rólam a víz, akár egy versenylóról a derbin. Patakokban csordogált a gerincemen, a melleim között, a lábamon. Fura mód, a leginkább a talpamon izzadtam.

-A talpon keresztül méregtelenedünk a legjobban – mondta anyu.

Áttörölköztünk, felöltöztünk. Én kicsit még szédelegtem. Gondolom a hirtelen hőmérsékletváltozástól.

Abban biztos vagyok, ha nem is méregtelenedtem eléggé abban a fél órában, anyuhoz ismét sikerült közelebb kerülnöm. Jót beszélgettünk, nyugalomban, amiben már régóta nem volt részünk.

A másik felemelő része ennek a kiruccanásnak az utazás része volt. Ugyan is én vezettem. Apa nélkül, s most először úgy, hogy olyan ember ült velem az autóban, akinek ne sok tapasztalata van a vezetés terén. Még is nyugodt voltam, visszafogott. Igaz vasárnap délelőtt nem volt valami nagy a forgalom a városban. Anya jólérezte magát mellettem. Meg is dícsért. Igazság szerint mindenki mellett így vezetek, kivéve az apámat. Mellette ideges leszek, kapkodóvá válok. MIntha bizonyítani szeretnék. Végül is tőle függ, hgy mikor vezethetek egyedül. Azt hiszem egy darabig az még várat magára 🙂

De anyuval együtt töltöttem egy kellemes délelőttöt.  És megyegyeztünk, hogy minden vasárnap elmegyünk fél órára.

 Elkezdődöt egy új év. Még ki sem pihentem a régit, már nagy terveket szövögetek 2009re. Bár már december 30a óta elkezdtem a sportot. Minek halogassam…. majd 2009, majd 2009, majd 2009… jobb, ha elszánt vagyok. Elhangzottak az újévi fogadalmak…általában a szokásos….több sport, kevesebb édesség, több gyömölcs és zöldség az étrendben. De idén mást is megfogadtam. mégpedig változtatásokat a viselkedésemben. 22 éves létemre nagyon forrófejű vagyok, még annak ellenére is, hogy csak egyetlen tűz jegy búvik meg a horoszkópomban. A holdjegyem Nyilas. Ez talán magyarázat arra, hogy sokszor elfut a pulykaméreg és üvöltök. Bár az is lehet, hogy szimplán csak csordultig teltem dühvel. Kicsit alázatosabbnak kell lennem másokkal szemben. Igen, igen, sokszor nagy a pofám.

Elindult 2009, a családomra pedig ismét rátört az egészség-láz. Apám  diétázik és a kondigépet nyúzza, anyám valami juharszirupos lébőjtkúrát csinál, én pedig a szobabiciklin és a Leg Magic-en izzadok. Igyekszem visszafogni magam az étkezéseknél is. Kevesebb édességet eszem, és ma már csak egy vajas zsemlét ettem hat után. Ráküldtem egy májva teát, így reggel garantáltan kipucolódom. És még egy lépést tettem az egészséges életmód felé. Vasárnap végre kipróbáltam az infraszaunát. És nagyon tetszett. De erről később…