Kapcsolatfelvétel

 A hétvégén icsit kiborultam. Azt hiszem az infraszauna, a méregtelenítő táplálkozásom nem csupán a fizikai, de a lelki salakanyagoktól is megszabadít.

Már egy jóideje szenvdtem a saját magam keltette lelki szmötyiben, ami kihatott minden társas kapcslatomra. Agresszív voltam a szüleimmel, kerültem a barátaimat, és nem kívántam Zsolti közeledését sem. Tulajdonképpen még saját magammal is piszok nehéz volt egy légtérben maradni. Azért, hogy megmentsem a társadalmat saját magamtól, szerettem volna elbújni egészen addig, míg kikecmergek ebből a állapotból. Ki tudja meddig tart… egy nap, egy hét, egy hónap… juj! Rágondolni is rossz. De erre semmi esélyem nem volt, ugyan is édesapámat helyettesítettem a virágüzletünkben, míg ő elintézte a dolgait. Alapban szívesen segítek neki, de vannak olyan napjaim (és ezt nem mindig foghatom az Ikrek csillagjegyre), amikor kibírhatatlan vagyok, és tennék a saját szüleime is (ami nem szép dolog!)

Az üzletben egy idő után mindig átfordultam, jó hangulatom lett, kedves és segítőkész voltam az emberekkel. De csupán egyetlen családtagom megjelenése kellett hozzá, s a hangulatom ismét beborult. Nem tudtam megmagyarázni. Közbe-közbe Judit is elsétált oda vissza az üzletünk előtt. Hol merev testtartással maga elé meredve, hol telefonálva, máskor pedig egyenesen átbámult a kirakat üvegén keresztül (az utóbbit inkább az utca másik oldaláról). Még Zsolti napi többszöri megjelenése sem tudott hosszasan felvidítani. Valami nagyon nem volt rendbe bennem. De annyi előnnyel indultam, hogy isztában voltam vele, bennem van a hiba. Azért nem kívánom szexuálisan a páromat, azért kaffantok vissza a szüleimnek, mert magammal sem vagyok teljesen kibékülve.Mindezt édesanyámmal beszéltem meg az infraszaunában ülve.

Szép lassan ráébredtem mi a bajom. Voltak olyan mélyen elásott, még a multban “telepített” programok az agyamban, amiket még nem sikerült felülírnom. Például:

-Belém programozták, hogy nem vagyok vonzó, ha hetessel kezdődik a kilóim száma.

-A rutinszerűvé váló szeretkezések

-a semmit sem lehet normálisan megbeszélni a párunkkal-című “közkedvelt” program.

Vasárnap este végre elutottam odáig, hogy valóban megkívántam a páromat, bele is kezdtünk, de idő közben annyira elfogott valamitől a rosszullét, hogy leálltunk. Semmi baj nem történt, megértett, nem erőltette, csak gyengéden magához ölelt és simogatta a hajamat. Hamarosan jött az, amit nem vártam. Egy nagyon erős hascsikarás, majd futás a mellékhelységbe. Hasmenés. A legcsúnyább fajtából. Miután össze és rendbeszedtem magam, vissza támlyogtam Zsoltihoz az ágyba. Újra magához ölelt, és finoman kifaggatott, hogy min emésztem annyira magam, mi az, ami felkavart. Ez a férfi teljesen belémlát. Ilyet sem tapasztaltam még. Nem volt erőszakos, nem faggatott,csupán kérdezett. Én pedig beszélni kezdtem.

Elmondtam neki, hogy mennyi mindenen nem tudtam még túltenni magam Gáborral kapcsolatban, s nem azért, mert szerelmes volnék, hanem azért, mert kérdőjelek között hagytak, amiket nem udok feldolgozni, és nem hagynak nyugodni. Továbbá, mennyire nem értem a mostani barátnője, Judit viselkedését. Azt is elárultam neki, hogy mennyi rossz program fut az agyamban, amket igyekszek felülírni, de egyedül nem mindig sikerül. Elmondtam mindent, nem fogtam vissza magam, nem szépítettem. Közben úgy vacogtak a fogaim, mintha a hideg rázna, de csupán remegtem ki magamból a felesleges érzelmeket és negatív energiát, amit felhalmotam Gáborral és Judittal kapcsolatban. Nem nagyon szólt közbe, nem ítélt el, bátorított, elmondta  véleményét és ő is mesélt hasonló történeteket a saját múltjából. Nagyon örültem neki, hogy ennyire megértően viselkedik, és nem zárkózik el a problémáim elől.

-Egyáltalán nem zavar – mondta magához ölelve. – Sőt, ha bármi bánt, ragaszkodom hozzá, hogy elmond nekem, és együtt megkeresük rá a megoldást, ha tudjuk.

A karjaiban fekva aludtam el. Másnapra színesebb és naposabb volt a világ, kedvesek az emberek. Boldog és szerelmes voltam, mint hónapokkal ezelőtt, s azóta újra ugyan úgy kívánom a szeretkezést, mint régen. Azt hiszem annyi kellett, hogy el tudjam mondani őszintén a páromnak, ami a szívemet nyomja, anélkül, hogy utána bezárkózna, megharagudna, vagy elítélne miatta.

Közben újabb lépéseket tettem afelé, hogy le tudjam zárni a bennem tomboló zűrzavart. Gábor az ünnepek alatt, arra kért, amjd január végén keressem meg, mikor tudunk találkozni, hogy vissza adjam neki a családja fényképeit. Ma írtam neki üzenetet, melyben leírtam, hogy 25-7-e között elviekben ráérek. Egyenlőre még nem válaszolt, de ha  úgy is ez van megírva, előbb-utóbb szelyesen, négyszemközt találkozunk és leülünk kicsit beszélgetni. Lehet, hogy mind a kettőnk lelkének jót tenne. Az más kérdés, hogy Judit lelke mennyire lenne nyugodt ez alat az idő alatt.

Igyekszem magamnak gyakorlati állást találni. Ma írtam az egyik ismerősömnek, aki a Pro-kultúránál dolgozik, hogy esetleg tud e szerezni egy ilyen helyet. Majd kiderül. Bízom benne, hogy igen. Valahol el kell helyezkednem. Ő ismer engem, a gyakorlati időszakom alatt dolgoztam vele. Tudja, hogy miként állok a munkához. Talán még a héten kiderül előrébb jutok e állás ügyben.