Nő, nőnek a farkasa

  Észrevettétek már, hogy vannak olyan esetek, amikor a nők, akár két boxoló, mentálisan összecsap? Ez a jelenség rendszerint azon egyedek között szikrázik fel, akikben egyetlen közös pont van… még pedig ugyan azon hím után való érdeklődés. A nők között az egyetlen komoly ütközőpont a FÉRFI. Ismerjék egymást bármilyen régóta, ha ugyan az a férfi megtetszik nekik, képesek a legrégíbb gyermekkori barátságot is felrúgni. Vagy, ha csak felületessen ismerik egymást, a legócskább cafatnak elmondani a másikat, anélkül, hogy valóban tisztában volnának az illető “vetélytárs” valódi lényével. Egy biztos, egyetlen férfi sem ér annyit, hogy felrúgjunk érte egy barátságot. Érdekes módon, ezzel a ténnyel, mármint, hogy “… egyetlen NŐ sem ér annyit…“, a férfiak évezredek óta tisztában vannak. Nő nem tud közéjük állni. Bezzeg nálunk, kedves hölgyeim, a marakodó macskák kispályások, ha két nőnemű egyed között elszabadul a pokol…. “Már pedig engem nézett!…. Az én számomat kérte el, te lotyó!” és még hasonló nyalánkságok.

Szemmel tartjuk egymást, nyomozunk a másik után, ellenőrízzük, elkerüljük, tervezgetjük a “mi lesz akkor há“-t. És valljuk csak be, van mikor nagyon is élvezzük a helyzetet.

Hasonlókon jómagam is keresztül mentem mostanában. Az új év sem volt mentális összetűzésektől mentes. Rendszerint nem én voltam a kezdeményező fél. És ami a legjobb…. változatos volt. Az elmúlt egy hónapban összesen három nővel akadtam össze ilyen-olyan helyzetekben….

Az első nagyon megmosolyogtatott…

December 30-át írunk, a helyszín a Hangár musicgarden előtere, éppen Lord koncertre hangolt a tömeg. Zsoltival  leadtuk a kabátunkat, és félrevonultunk, hogy megvárjuk barátainkat. Bezsúfolódtunk a cso-csó asztalhoz, szardíniának éreztem magam egy alumínium dobozban. Éppen a tömeget figyeltem, mikor hallotam, hogy egy nő a tömegből párom nevét hajtogatja… “Jé, itt a kis Böröcz!” Szemem sarkából még azt is láttam, hogy a vállát bökdösi, hogy tudassa Zsoltival, ő itt van és szeretné magát észrevetetni vele. Zsolti oda is fordult, mint kiderült, a nőt Timinek hívják, és ismeretségük nagyon régre nyúlik vissza. Vészesen közeledett felénk a tömegen átnyomakodva, női aggyal gondolkodva sejtettem, hogy a nyakába próbálja vetni magát, hogy régi ismerőshöz híven két nagy puszival üdvözölje. Figyeltem őt. Egy darabig nem törődött velem. Nyílván csak egy csaj vagyok a tömegbe zsúfolva, akinek feltűnt az ő heves érzelemkinyílvánítása.

-De rég láttalak Böri!

-Szia Timi. Én is téged.

-Egyedül vagy? – kérdezte széles mosollyal.

-Nem – feleli szintén mosolyogva a párom.

Ekkor torpant meg. Még mindig őt figyeltem. Nem agresszíven, inkább kíváncsisággal. Egyrészt érdekelt, hogy ki ő, másrészt arra is kíváncsi voltam, hogy mi lesz a következő lépése. Nem vagyok agresszív, mint a dominánsok némelyike, akik azt vallják, hogy “legjobb védekezés a támadás!” Én inkább úgy vagyok vele, hogy csendesen, érdeklődve figyelem a területemre ólálkodót, hát ha csak áthalad rajta. Csupán akkor kezdem felfújni magam, ha látom, hogy veszély fenyeget. Ha ezt sem érzi meg, akkor kieresztem a karmaimat (Tulajdonképpen bemutatkozom…: Szia! Johanna vagyok, xy barátnője.) Hála az égnek egyiket sem kellet megtennem. Timi észrevette a láthatatlan határvonalat. Bár nem is volt annyira láthatatlan. Most nézett csak meg jobban magának. Ahogy jött felénk feltűnhetett neki, hogy Zsolti egyik keze beleveszik a tömegbe, és az a bizonyos végtag nálam végződik. Jobban mondva az én kezemet fogta. A felismerés pillanatától kezdve már nem volt olyan lelkes. Pár szót váltott a párommal, de érdekes módon, mikor Zsoltin érzékeltem, hogy szeretne neki bemutatni, Timi tüntetően oldalra fordult, mintha nagyon figyelne valami mást, és csak akkor fordítja hátra a fejét, ha Zsoltira pillantott. Esze ágában sem volt engem megismerni. Érdekes volt. Nem sértett meg vele, sokkal inkább mulattatott! Zsolti pedig abszolút nem érzékelte ezt a csatát, amit megvívtunk, s amiből Timi visszavonulót fújt.

Zsoltival később kitárgyaltam… lehet, hogy megörült a régi ismerősnek, és felötlött benne egy futó numera lehetősége, de aztán rádöbbent, hogy nem kivitelezhető a célszeméllyel, így tovbb állt. Mindezt abból is gondolom, mert miután Zsoltiról letett, összefutott Mikivel, akinek sikerült a nyakába borulnia hasonló szövege.

-Szia Miki. Rég láttalak. Egyedül  vagy?

Másnap, Szilveszterkor a főtéri bulin sem akart bemutatkozni, vagy engedni, hogy engem bemutassanak neki. Oda sem jött hozzánk. Távolabb szórakozott.

A második esetem főszereplője még mindig Judit, így ezen nem rágom át magam újra. Lényeg a lényeg…. még mindig megfigyelés alatt tart, a fene se tudja, hogy miért, s rendszeresen, ha eljön az üzletünk előtt, bebámul.

A harmadik epizód Zsolti volt barátnőjével, Évával esett meg. Őt csak nemrég láttam élőben, s képeket is találtam róla wiwen, így már az utcán is megismerem. Az rémlett, hogy Január első felében egyszer egy hozzá hasonló nő benézett a kirakaton, de akkor még nem igazán jegyeztem meg a vonásait. Ám szombaton már biztos voltam, hogy a vállig érő, barna hajú nő, aki mosolyogva betekint a kirakat előtt elsétálva, maga Éva.

Furcsa. Engem előbb-utóbb minden ex, jelenlegi, és plátói szemmel fog tartani? Nyílván mással is megesik. Csak én tartom ennyire számon. Mindenesetre elgondolkodtatnak, megnevettetnek, és még jó bejegyzésalapot is szolgáltatnak. Hajrá!!!