Amortizáció házilag

 Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy lány. Fiatal volt és üde, alig tizenkilenc éves. Csupán akkor kezdett el élni, élvezni az életét, s ráébredni saját nőiességének varázsára. Szórakozni járt, flörtölt, barátkozott. Ám egy napon elérkezett életébe az a bizonyos nagybetűs SZERELEM. A férfi idősebb volt nála, felébresztette benne a testivágyat, megmutatva neki a szerelem és a testiség szépségeit, meglobogtatva előtte, hogy milyen volna biztonságban és boldogságban élni. A férfi büszke volt hódítására. Úgy hordta körbe a fiatal, szerelmes lányt, ahogy egy győzelmi trófeát szokás. Ápolta, díszítette, ékszerezte. A lány pedig boldog volt. De naív. Ahogy telt az idő, elkényelmesedett, felszökött rá néhány kiló, de nem izgatta, hiszen volt egy szerető társa, aki nem tette szóvá. Ám a férfi lelkesedése a lány iránt csökkeni kezdett. Szegény pára pedig nem értette, hogy mi történt. A férfi korábban sem halmozta el bókokkal, pedig a lány csinosította és ápolta magát, tetszeni akart a párjának. De viszonzást nem kapott,s egy idő után úgy érezte, hogy felesleges erőfeszítéseket tesz. Lassan elmaradt a folytonos sminkelés, a csinos ruhákat felváltotta a bő, kényelmes viselet, és már a hosszú hajkoronával sem bíbelődött annyit, mint korábban. A férfi pedig ezt sem tette szóvá. A lány kezdte úgy érezni, hogy láthatatlanná vált, a férfi már csak hébe-hóba feküdt le vele, csupán aludtak egymás mellett, keveset beszélgettek. A viszony megromlott. A lány teljesen elhagyta magát. Úgy érezte, ha a párjának nem kell, akkor már senkinek. A férfi hamarosan tovább állt egy másik lánnyal, szegény pára pedig ott maradt hét kiló súlyfelesleggel, összezúzott nőiességgel, önbizalom és remény nélkül. Teltek a hónapok, a bánat megtette a hatását, négy hónap alatt  tíz kiló olvadt le a lányról, anélkül, hogy észrevette volna. Környezetének tűnt fel, hogy sápadt, beesett az arca, kilóg a csípőcsontja és lóg rajta minden ruha.

Szép lassan a visszanyert alakhoz kezdte megtalálni ismét önmagát. Újra ápolta magát, fontos lett számára, hogy szépnek érezze magát, és más is annak lássa. Újra randevúzott, flörtölt, szeretkezett, de ugyan azt a biztonságot és bizalmat már nem érezte senki iránt, mint élete szétzúzója iránt. 

Csupán azért meséltem el ezt a kis történetet, mert két év telt el azóta, hogy lelkileg megtörtek. De felépültem és újra szerelmes vagyok. És bátran állíthatom, hogy Zsoltiban képes vagyok megbízni. Ha magához von, nem csak ő, de az otthon biztonsága is körbeölel. Mikor rám néz, a belsőmet kellemes melegség önti el, és éezem, hogy bármit megtennék érte. Ugyan ezt látom az ő gyönyörű zöld szemeiben is. Igen, le tudnám élni vele az életemet. 

Mióta együtt vagyunk, négy kilót szedtem fel, de ugyan úgy ápolom és csinosítom magam, mint a kapcsolatunk előtt, és annak kezdetén. Ugyan azt a hibát még egyszer nem követem el. Viszont nem szeretnék átesni a ló másik oldalára. Sminkelek, ékszerezem magam, szép ruhákat hordok, edzek, és próbálom tartani a súlyomat.

És azzal, hogy észreveszi a törekvéseimet, bókol, és olykor már csak abból, ahogy rám néz, erőt merítek, és érzem, hogy van értelme annak, amit teszek. Egy nő vigyázzon, ne hagyja el magát egy kapcsolatban, legyen az jó, vagy rossz! Csupán egy jótanács, amit a saját káromon tanultam meg!