Ma fogok találkozni a Mumussal. Vicces helyzet, mi? Felhívott, hogy nekem mikor volna alkalmas, majd elmondva az aznapi feladatait, sok választási lehetőséget nem hagyott. Délután fél háromkor találkozunk egy közeli elegáns cukrászdában. Azért 
érzem úgy, hogy jól fognak alakulni a dolgok, mert minden gördülékenyen halad. Éppen fogorvoshoz készültem, már a vároban akasztottam fel a kabátomat, mikor a táskám elkezdte játszani Stabbing Westward “Shame” címü számát. Enyhén a frászt hozva rám. Sejtettem, hogy milyen név fog megjelenni a kijelzőmön, de mindenképpen el szerettem volna játszani a következő szituációt…
-Fülöp Johanna, tessék?
Pillanatnyi döbbent csend.
–Ujvári Gábor vagyok, szia.
Az elején cseppet remegett a hangom, de ahogy folyt a beszélgetés, úgy öltött egyre vidámabb színt. Talán ő is izgult, az ő hangja is kicsit bizonytalant volt az elején, pláne, hogy nem a nevén köszöntöttem, hanem bemutatkoztam, ahogy azt évekkel ezelőtt tőle tanultam. Jobbnak láttam, ha az elején kicsit távolságtartóan udvarias vagyok, majd könnyedebbé válik a hangom. Mire mindent letisztáztunk, már mosolyogtam, és nem túlzás, ha azt állítom, egész baráti voltam.
-Most épp a fogorvosomnál vagyok a váróban – mondtam, megmnagyarázva a zajokat.
–Uh. És komoly beavatkozás lesz? – kérdezte.
Helyes, Gábor, egy pirospontot kapsz, mert érdeklődtél.
-Nem. Hogy is mondjam. Rendes tömést kapok az ideiglenes helyett.
-Értem. Akkor, miután végeztem az autószalonban, felhívlak, hogy pontosítsam az időpontot.
Kicsit úgy éreztem magam, mint aki egy üzleti találkozóra készül. Vagy munkamegbeszélésre.
-Rendben. Fél háromig apa is visszajön, őt helyettesítem az üzletben.
Elköszöntünk, majd visszamnetem a váróba és levettem a kardigánomat. Belepillantottam a nagy tükörbe, ami a fogas mellett lógott.
Eszemben sem volt aznap munkásruhába öltözni. Vagy is nadrágot felvenni. Végre jóidő van, így megengedhettem magamnak a szoknya luxusát. Csinos szerettem volna lenni, bár így is alul leszek öltözva az ő öltenye mellett. Ez van. Előbb-utóbb az én biznisszerkóm is a kosztüm lesz. Anya véleményét kértem ki. Két ruhaösszeállítás között vaciláltam. A piros-fekete kockás szoknyám fekete felsővel és kiengedett hajjal, ami még a munkában sem zavar, ha a felét összefogom; vagy a drapp-fehér kockás szoknyám fehér garbóval, magsara kötött copffal. Apa elkapott a divatbemutató közben, és rosszallóan a fejét csóválta.
-Szerinted Zsolti mit fog szólni, hogy így kicsíped magad, csak azért, mert a volt pasiddal találkozol? Nem kell senkit sem megvadítani, hiúábrándokat ébreszteni benne, vagy megbántani.
-Senkit sem szeretnék se megbántani, se híúábrándokat kelteni benne. Egyszerűen szeretnék csinos lenni. Munkásruhában még sem jelenhetek meg, ha már egy ideje készültem erre a találkozásra.
Apám talán nem értette meg ami a fejemben lejátszódott. Nem akarok kikezdeni az ex barátommal. Egyszerűen szeretném jólérezni magam, minden feszkó nélkül. Csinos vagyok, jó az alakom, adok magamra, és sugárzik rólam a boldogság. Nyílván ez a sugárzás a munkásruhán is átütne, de szoknyában magabiztosabbnak érzem magam az esetek nagy töbségében.
Annyíban igazat adok atyámnak, hogy látja a másik oldalt, és tud külsőszemlélőként viselkedni. Elismerem, lehet, hogy Zsolti megértőnek és nyugodtan mutatja magát, de hiába tudja, hogy nekem ezen a találkozáson keresztül kell mennem, de emellett nagyon szeretem őt, bellül valószínűleg tombolhat. Mindezt figyelembe véve a szüleim által szolidnak nyílvánított drapp-fehér verziónál döntöttem.
-A piros vadítja a férfiakat – mondta apám a tusolóból.
Kibokszoltam a csizmám, kisminkeltem, elkészítettem a frizurámat, majd megnéztem magam a tükörben. Most is azt vizsgálgattam, hogy elégedett vagyok e magammal. Az voltam. A rajtam lévő összeállítás a testem előnyös részeit emelte ki. A tükörképemre mosolyogtam, majd leültem egy székbe. A gyomrom még mindig ugrált, de azt hiszem, ez a helyzethez képest normális reakció. Majdnem otthon felejtettem a fényképeket, amiért eredetileg találkozom vele. Talán jó lesz kicsit beszélgetni, ember módjára viselkedni a másikkal. Itt nem fogunk elbújni, meghunyászkodni, félvállról venni a másikat. Azért megyek abba a cukrászdába, hogy szembenézzek az egyik félelmemmel, és megbizonyosodjak afelöl, hogy alaptalan volt, és csak én képzeltem a szörnyet az ágy alá.
Felhívtam anyut, hogy tájékoztassam a harci helyzetről.
-De ne feledd, nem kell híúábrándokat ébreszteni benne.
-Anya. Tudom. Nem állt szándékomban.
-Tudom, de valami azt súgja, hogy ezt mondjam el neked.
-Köszönöm. Nyugodtan mondjad, de nincs ok a félelemre. Amúgy is, már rájöttem, hogy mint férfi, nem igazán mozgat meg. Másfelöl, nem hinném, hogy a volt barátnőjével újra kikezdene.
-Azért csak légy résen. Nem egy egyenes ember.
-Tudom.
-Inkább tekints úgy rá, mintha most látnád először. Felejts el minden sérelmet, emléket, múlbéli életeket. Ha ilyen szemmel nézed, másként fogsz viselkedni. Könnyedebb leszel. Majd meglátod. És akkor eldöntheted, hogy még megmozgat e benned valamit.
A gyomromon kívül? kérdeztem magamban. De helyeseltem. Már a párom is tudja, hogy miként zajlik a napi program. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja erőltetni a beszédet, de fúrni fogja az oldalát a kíváncsiság, hogy hogy ment. Természetesen elmondom neki és megnyugtatom, hogy a világon minden rendben van. Legyőzöm a szörnyet, és hősként ünneplem magam, mert már képes vagyok emberként kezelni Ujvári urat.
Hogy egy baráton rövid, de velős tanácsát idézzem:
“NO para!”
Megköszönte a jókívánságokat, és megkérdezte mikor találkoznék vele. Péntekenként, ebéd után ráér. A gyomrom összeugrott, megremegett a kezem. Lilu velem volt és feltűnt neki a változás. 
zsúfoltságig megtelik borkedvelőkkel, szórakozásra vágyó családokkal, akik szeretik a színvonalas zenét, a nyüzsgő forgatagot, és a bohókás játékokat. A kör alakú macskaköves Főtér körül sorban állnak a Soproni borvidék méltán híres borászatainak képviseleteinek faházikói. 
utóval nehéz volna végigjárni azt a kékfrankos borútat, mely a vidék 14 borospincéjét köti össze. A kisvonatra minden állomáson fel lehet szállni, s a viteldíj 500 Ft-ba kerül. Ez az ár magába foglalja az egész utat, és egy soproni borkóstoló poharat is. 
negyedbe. 
Mindez a peteérésemnek köszönhető. Ebben a pár napban a nők hormonjai felpörögnek. Saját tapasztalat. Több tanulmány is készült a nők ezen állapotáról. 
szexualitás. Nem kell megijedni tőle. Jómagam, távol vagyok a páromtól, ugyan is rendszeresen olyan időpontra esik az ovulációm kezdete, mikor Székesfehérvárott tartózkodom, a falat kaparva. Ám ezúttal jobb megoldást találtam, mint a fogcsikorgatás, és a lakás átrendezése. Mivel írói vénával áldott meg a sors, elhatároztam, hogy megóvjam a párkapcsolatomat, és a lelkiismeretem is tiszta maradjon, kiírom magamból ezt a szenvedélyt. Új blogot hoztam létre Szenvedélyes szösszenetek címen. Csupa erotikus novellából áll, így, aki kicsit is prűdebb, kérem ne olvasson bele, csak azért, hogy aztán piszkáljon miatta. Köszönöm. Akit viszont érdekelnek, a finom, ízléses, folytott erotikus kis történetek… nos, kíváncsi leszek a véleményetekre. 