(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Amint az iratszekrényhez léptem, felállt az íróasztalától és kinézett az előtérbe.

  -Erzsi, kérlek, ne kapcsolj be semmilyen hívást, és ne engedj be senkit. Megbeszélésem lesz – mondta, majd becsukta az ajtót. Azt hittem először, hogy rosszul hallom, de, mintha a kulcs is fordult volna a zárban. Felnéztem az iratok fölül.

  -Kimenjek én is? – kérdeztem.

  -Miért?

  -Azt mondtad Erzsinek, hogy megbeszélésed lesz. Én sem akarok zavarni.

Felálltam, kezemben a keresett mappával.

  -Veled van megbeszélni valóm – mondta és megköszörülve a torkát, elindult felém.

Kicsit összeszorult a gyomrom.

  -Valami rosszat csináltam?

  -Mondhatjuk úgy is – kicsit lazított a nyakkendőjén. – Nagy fejfájást okozol nekem Magda.

  -Miért? Úgy érzem, hogy jól végzem a munkámat.

  -Azt igen – levette a szemüvegét és az íróasztalára tette. Kivette a kezemből a mappát, és az asztalomra dobta. Megriasztott a tekintetével. Zöld szemeiben valami olyan érzelem csillogott, amit képtelen voltam azonosítani. Ő pedig csak közeledett és közeledett. Halk sikoly szakadt fel belőlem, mikor megragadta a tarkómat és odarántott magához. Ajka az enyémre tapadt, szenvedélyesen, és kíméletlenül utat tört magának. Elvette, amit akart, én pedig képtelen voltam ellenállni. Ujjai belevájtak a csípőmbe, ahogy megfogott és felültetett a legközelebbi íróasztalra. A nyakába kapaszkodtam. Nem akartam gondolkodni, csak haraptam a száját, körmeimet belemélyesztettem az ingen keresztül a bőrébe. Le akartam szabni róla, harapni, karmolni, ahol érem, véres nyomokat szántva a hátába.

Ujjai a térdemtől birtoklóan elindultak a combomon, megragadta a bugyimat, és lehúzta rólam. Pillanatokkal később ugyan azok az ujjak már a legforróbb és legintimebb pontomat ingerelték. Sok mindent nem kellett tennie, akkor felforrósodtam, mikor az asztalra lökött. Hamar eljutottam a csúcsra, szája elnyelte a sikolyaimat. Nem akarta, hogy feltűnést keltsünk.  Ő jelen pillanatban „megbeszél” velem valamit.

Míg az orgazmustól pilledten pislogtam, fél kézzel megtartott, kioldotta a nadrágját. Harcra kész volt, merev és forró. Érezni akartam magamban. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön. Megragadta a csípőmet, közelebb rántott. A lendülettől hanyatt borultam az asztalon. Feljebb tűrte a szoknyámat, a térdhajlatom a vállain volt. Könnyedén csusszant belém. Ahogy centiről-centire nyomult előre fel kellett nyögnöm, ám a tenyerét hamar a számra tapasztva találtam.

  -Csss – csitított. Miután biztos volt benne, hogy tudok uralkodni magamon, keze lejjebb siklott és kigombolta a blúzomat, hogy a melleimhez férjen. Markolta, dörzsölgette őket a melltartó anyagán keresztül.

  -Úr isten! – nyögtem. – Ne hagyd abba.

  -Nem állt szándékomban. Még csak most melegszem bele.

Megragadta a tarkómat és felültetett, hogy újra a számhoz férjen. Ugyan olyan vadul csókolt, mint ahogy bennem mozgott. Lábaimat és a karjaimat köréje fontam. Nem bírtam betelni vele.

  -Ó, istenem! – nyögtem a vállába. – Igen, igen, igen. Még!

A hajamba markolt, hátrarántotta a fejemet, és harapdálni kezdte a nyakamat. Újra nyögnöm kellett.

  -Fogd be, az ég áldjon meg, mert én sem bírom magam visszafogni – mormogta a nyakamba.

  -Csak ne hagyd abba.

Ekkor elengedett, kihúzta magát belőlem, majd felrántott az asztalról. Finoman, de határozottan a padlóra nyomott. A szőnyeg puha volt, ő viszont még mindig kő kemény, ahogy bemászott a lábaim közé és újra elmerült bennem. Beleharaptam a vállába, hogy elnyomjam a nyögéseket. A fejem ide-oda rángott a szőnyegen, megragadtam a nyakkendőjét, és annál fogva húztam le magamhoz, hogy újra megcsókoljam.

Az orgazmus közeledett. Egyre magasabbra, és magasabbra repültem, míg már nem láttam mást, csak ugráló színes karikákat, a szájába sikoltottam a gyönyörömet. A következőkben már csak arra emlékeztem, hogy ő is követ, pillanatokig súroltam a következő orgazmus határát, ahogy ritmikusan megkeményedett bennem.

Ernyedten lihegett rajtam, teljes súlyával a padlóhoz nyomva, de nem zavart. Szívverése vad ritmust pergetett a mellkasomon.

  -Azt hiszem, hogy ez egy érdekes megbeszélés volt – mondtam az arcát simogatva.

Elmosolyodott.

  -Ne haragudj, de már nem bírtam magammal – mondta. Homlokát az enyémnek támasztotta. – Nem akartalak lerohanni.

  -Nem hiszem. Nekem úgy tűnt, hogy előre megtervezett volt.

  -Van benne valami – bólintott. – Teljesen összenyomlak.

  -Nem zavar.

  -De engem igen.

Lassan lemászott rólam.

  -Jobb, ha visszarázódunk a munkába. A végén még gyanút fognak – mondta, és a nadrágja után nyúlt.

Azt hiszem látta rajtam, hogy zavarban vagyok, mert elmosolyodott, miközben megkötötte a nyakkendőjét.

  -Ne izgulj. Este egy vacsora?

Hajamat a fülem mögé tűrve felmosolyogtam rá. – Rendben.

 Ráébredtem, hogy egyre inkább vágyom egy kis zugra. Tudom, hogy már írtam róla, de a vágy erősebb és erősebb. A múlt hétvégén is dugába dőlt az összebújásom Zsoltival. Pedig nagyon igéretesen indult a nap. Szüleim Győrbe mentek, hogy leadják a nőnapi megrendelésüket, így elvileg az egész délelöttünk  szabad volt. Eddig kétszer tudtuk kihasználni a magányunkat, és mind a kettő fergetegesen sikerült. Reménykedtem benne, hogy ez most is így lesz.

Ám az én drága jó apám elhalmozott minket teendőkkel. Lehet, hogy némi hátsószándékkal, vagy bele sem gondolt abba, hogy nekünk terveink vannak. Minden esetre vásárolni és főzni küldött minket. Miután szüleim távoztak, azért, hogy ne veszítsünk időt, felöltöztünk és nyakunkba vettük a várost vásárlás céljából. Először a *ECO-ba mentünk, hogy afrikai harcsát vegyek. (Halat kívántunk). Utána az **párba. Fel voltam pörögve, aligf vártam, hogy túllegyünk a főzésen, és végre egymásnak esünk. Ám, ahogy bekanyarodtunk a hypermarket parkolójába, párom hirtelen parkolása kizökkentett az álmodozásból. Kishíjján lefejeltem a műszerfalat. Ekkor láttam meg. Abban a pillanatban aludtak ki a nekünk srégen parkoló Seat Toledo lámpái is. No, mondanom sem kell, hogy melyik Seaté. Gábor és Judit szintén akkor érkeztek vásárolni.

A megszokottal ellentétben, alacsonyabb volt az adrenalin szintem. Levettem a kabátomat, kézen fogtam a páromat, és elindultunk a mozgójárda felé. Messziről még láttam őket, zsebredugott kezüket, és a félméteres köztük húzódó távolságot. Mélyet sóhajtottam. Ez érthetetlen. Felléptünk a mozgójárdára. Ők már a tetején jártak. Zsolti közben magához ölelt és megcsókolt, majd félhangosan felsoroltam, hogy mit kell a kosárba pakolni. Közben felnéztem rájuk. Akkor már kézenfogták egymást. Nem mintha üldözési mániám volna, de általában akkor cselekednek így, ha már észrevettek engem. Az is furcsa volt, hogy mindez már nem hatott meg őgy, mint pár hónapja. Csupán mosolyogtam rajta. A szekereknél futottunk beléjük.

A szívem nyugodt volt, az adrenalinom a normál szinten. Csupán vidáman mosolyogtam. Ez a boldogság egyrészt Zsoltinak szólt, másrészt annak a helyzetnek, amire már régóta vágytam. Szemtől-szembe állok a két Mumusommal, és nem érzek mást, csak örömöt, azért, mert nem billentenek ki  a leki egyensúlyomból. Judit nézett rám. Némi óvatosság volt a tekintetében. De én nem vettem le róluk a szemeimet. Gábor felénk sem fordult. Nem akart, vagy talán nem is mert. Minden esetre én mosolyogva odaköszöntem.

-Sziasztok.

Judit elmosolyodott, talán őszintén, talán megkönnyebbülten, vagy mindkettő, de lényeg az, hogy az arcán, és a szemeiben nyoma sem volt annak a távolságtartásnak, méregnek, és méregetésnek, amit az utcán, vagy eddig tapasztaltam tőle. Ezen kellemesen meglepődtem, de jólesett. A mellette álló, kopasz férfiember arca viszont sápadt volt, tartása lanyha, s úgy fordult meg, mint ai a saját Mumusával készült szembenézni. Fél perc lehetett, nekem még is az emlékezetembe vésődött. Odafordult, – Sziasztok! – és már fordult is el, a párja felé, mintah sürgetné, hogy inkább menjenek. Arca ijedt volt és viasz színű, hangja furcsamód feljebb csúszott pár oktávot.

Ők a cipőboltba mentek, mi pedig vásárolni. Mire mendent összeszedtünk, ami kellett, háromszor találkoztunk velük a *pár területén. MInden egyes találkozásnál, Gábor pillantott felénk. Mi pedig anyogy szoktunk, összeölelkezve, összebújva, itt-ott szenvedélyes csókot váltva, ögyelegtünk a sorok között. Talán azt nézték, hogy mikre vetemedük ennyi ember előtt. Vagy az zavarta, hogy ezt teszem valakivel, mikor ő itt van, hisz hozzá is volt közöm. Ugyan akkor arra is rá kellett ébrednem, hogy mi van abban az esetben, ha én tévedtem, és Judit nem engem PCzett ki magának, azzal az indokkal, hogy “nalátod, én elvettem ő tőled, szembesülj vele!”. Mi van akkor, ha Gábor hordott össze mindenféle kitalációt, arról, hogy miket műveltem, hogyan bántam el vele? Ha magamból indulok ki Zsoltival kapcsolatban, lehet, hogy én is hasonlóképpen néznék arra a volt barátnőjére, aki csúnyán elbánt vele, és visszament a volt férjéhez, összetörve őt. Csak, hogy ebben az esetben én ismerem a másik fél verzióját, és azt is, hogy mik történtek közöttünk, ergo sejtem, hogy hazudik.

Hiszen Gábor fal fehér lett az ijedségtől, hogy találkozott velem, úgy, hogy Judit vele volt. Mindegy, ez amjd kiderül egy szép napon. Tudom. Az emebr nem maradhat örökké kérdőjelek között.

Miután hazamentünk, nekiáltam panírozni, közben beszélgettünk Zsoltival. Mind a ketten ki voltunk már éhezve egymásra, de az ebédnek késznek kellett lennie, mielőtt anyám telefonál, hogy visszaértek Sopronba. Mind a ketten tudtuk, hogy éhesek lesznek, de már mi is azok voltunk. Ráadásul aznap voltunk félévések. Szerettük volna méltóképpen megennüpelni, ameddig lehet. Talán erre gondoltahott életem értelme is, mikor mögém lépett, és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Jómagam csuklóig prézlisen nem tehettem semmit, mint, hogy megadom magam a csábításnak. Egyre lejebb haladt a gerincem mentén, majd letérdelve bemászott a szoknyám alá és a combomat harapdálta. Nehezen tudtam a panírozásra koncentrálni. Csak semmi ítélet. Tegye fel a kezét az, aki még ijenkor is képes másra figyelni!

Szemeim akkor akadtak fent igazán, s rándult össze minden izmom altájékon, amikor a nagy és erős kezek lehúzták rólam a bugyit. Több sem kellett, épp, hogy befejeztem az utolsó sajt bundázását és mostam kezet, magafelé fordított, felkapott és a konyhaasztalra rakott. Új volt számomra, ez a helyszín, megdöbbentő, kicsit perverz, de nagyon izgató. Hamar eljutottam a csúcsra. Kicsit ugyan féltem, hogy szüleim még sem telefonálnak, hanem hazaállítanak, s ott találnak minket a konyhában, félreérthetetlen helyzetben. ugyan is, a konyha éppen szemben van a bejárati ajtónkkal.

Vajon miért olyan izgató, ha a férfi nem veszi le a nadrágjat, csupán lehuzza a zippzárt? Magam sem tudom megmagyarázni, de jobban felpörgettem a libidómat, mint egy vad előjáték.

Lényeg a lényeg, nem lett semi a szeretkezésből. Telefonáltak, és mire haza értek, ki kellett rántani az ebédet. Nem volt időnk semmire.