Hihetetlen, hogy az ember mennyire szabadnak érezheti magát kerékpározás közben. Vasárnap családi túrára mentünk Ágfalvára. Édesanyám még mindig félt a biciklizéstől, így elég sűrűn megálltunk. Csak, hogy biztonságban érezze magát, apám ment elől, utána anyu, én követtem, és Zsolti volt a sereghajtó.
Boldognak és szabadnak éreztem magam, ahogy a menetszél a hajamba kapott, vadregényes tájakon vezetett az utunk, s a tény, hogy egy meztelen felsőtestű, szőke, 
zöld szemű, jóképű férfi követ a tekintetével, s az út nagy részén flörtölget velem, igencsak feldobta a hangulatomat.
A túra végén elnyaltam két nagy adagnyi csokiöntetes fagylaltot. Tökéletes nap volt. Kellően kifárasztottam magam, edzettem, levegőn voltam, a nap is megfogott egy kicsit, a lelkem pedig szárnyallt, mert kiélvezhettem a tavaszi nap nyújtotta örömöket.
Mindezt otthon Leg Magic-kel folytattam, hogy tökéletes legyen az edzés, majd egy alapos zuhany és hajmosás után újjá születve fogadtam a páromat. Az egész napomat egy földrengető, szenvedélyes, vad és féktelen szeretkezés koronázta meg, ami után annyira elpilledtem, hogy csak feküdtem a földön a ledobált díszpárnák között, a lábunk még mindig össze volt gamalyodva, és bágyadtan mosolyogtunk egymásra.
Hihetetlen, hogy eltelt hét hónap, és még mindig ennyire szeretem. Szó szerint szerelmes vagyok. Ha rá nézek, a melkasomat melegség önti el, a hasam megemelkedik és mosolyognom kell. Gyönyörű érzés. Ő pedig ugyan így reagál. Látom rajta, hogy mennyire szeret, hogy boldog, csillog a szemeiben az élet, és sugárzik róla, hogy mennyire jólérzi magát a bőrében. És boldoggá tesz az a tudat is, hogy ehhez jómagam is hozzá járulhatok.
***********
A mai napon szabadnapos volt, én pedig szakdolgoztam otthon, de mivel ilyenkor, ha lehet, mindig szeretjük kihasználni az alkalmat, hogy kettesben lehetünk, a délelőttöt velem töltötte. Azt ígérte, hogy kilenc órára visszajön. Addig írtam a szakdolgozatomat. Nos, kilenc órából fél tíz lett, de, amint becsuktam az ajtót, magához vont, és szenvedélyesen megcsókolt. Mondanom sem kell, hogy abban a bő háromnegyed órában nem jutottam el a saját szobámig. Hol az előszoba szekrényre pakolt fel, a következő pillanatban pedig a szobámból kihozva a fekete pokrócomat, arra pakolt, s az előszoba közepén tett a magáévá. Azért nem volt olyan felhőtlen az együttlét. Hiába, még is csak a földön feküdtem, ennek köszönhetően, mikor már nagyon közel kerültem az orgazmushoz, hol a csigolyáim verődtek neki a kőnek, hol a keresztcsontom. Ráadásul a lökések erejétől pokrócostul csúsztam a fal felé. Mikor a bejárati ajtóhoz értünk, már nem bírtam, nevetnem kellett. Mi több, kacagtam. Mikor apám anno öt éve lefektette a járólapot, az ajtó aljából is ki kellett vágnia egy kicsit, de elmérte, így az ott keletkező hiány miatt télen és szélben behúzott a cug. Most is. Ráadásul a felső szembeszomszédunk akkor vitte sétálni a 3 éves kistányát. Alig győztem befogni a számat, ő pedig még erősebben mozgott. Nem bírtam tovább, nagyot nyögtem, s a nyögés után felszabadultan felnevettem.
-Te perverz vagy, cseszd meg!
-Tudom – vigyorgott, de csak azért is egyre erőteljesebben mozgott, én pedig már a kezemmel tartottam magamtól távol a falat.
Abban biztos vagyok, hogy egyre több az olyan tárgy és helyiség a környezetemben, amire már soha többé nem fogok ugyan úgy tekinteni.
Ilyen például a mikulás sapka, a konyha asztal, a radiátor, és most már a saját előszobánk sem 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: