Megkezdődött a ballagásokkal járó őrület a virágüzletbe. Áru visszakezelés, megrendelések megkötése, csokor készítés a besiető kuncsaftoknak, egymáson keresztül esünk a családtagokkal és kisegítőkkel a pult mögött, s jómagam képviselem a lóti-futi szerepét, aki mindenért ugráltatható. Miért is ne, én vagyok a legfiatalabb, miért ne én lépcsőzzek folyton?
A mai ballagás miatt is egy órával korábban nyitottunk ki. Apámmal kizötykölődtünk a CC kocsival, kivittük a cserepes állványunkat, melyeken a palántákat kínáljuk, és a megmaradt ballagási szalagokat.
Mostanában nagyon jól érzem magam a bőrömben, tetszik az a nő, akit reggelente a tükörben látok, és érződik a megjelenésemen is, mert hiába dolgozom jelen pillanatban, akkor is szeretek csinos lenni.
Reggel is magasra felgumiztam frissen mosott hosszú hajamat, kisminkeltem, csinos ruhát húztam, és felraktam gyöngy ékszereimet. Édesvizi gyöngyből fűzött szolid kis nyakláncot és a páromtól kapott finom teklagyöngy fülbevalókat.
Nyolc óra múlt pár perccel, mikor kivittem a muskátlis ládákat a bolt elé. Reggel mindig bedugul a Mátyás király utca. Most is figyelhettem az idegeskedő sofőröket. És sosem fogjátok kitalálni, hogy ki hajtott el mellettem…
Naná, hogy Gábor a meggybordó autójával. Egyedül volt, s majd kiesett a szeme, úgy bámult rám.
A boltba lépve hatalmasat kacagtam. Az adrenalinom nem lódult meg a szokott módon, a gyomrom normál nagyságban maradt.
Ugyan jólesett a lelkemnek, és újabb elégtétellel szolgált. A párját is láttam előző nap. Erről most nem nyilatkozom, . Amúgy is széles csípője egyre jobban terebélyesedik, a lábaival együtt, ő is szolgáltatott némi elégtételt a női hiúságomnak. Azt hiszem ennyi, mint volt barátnőnek, jár… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: