Fellélegzés

 Azt hiszem végre szusszanhatok egy kicsit. Egész eddig a beadandó házidolgozataimon gyötrődtem, izgulhattam is az elmúlt két napba. Ugyan befejeztem időre mindegyiket, de már csak otthon. Így Lilut kértem meg, hogy legyen szives vigye be a kommunikáció tanszékre. Meg is tette. Egész szombat délelőtt izgultam, rágtam a körmeimet. Egyszer csak, úgy tizenegy magasságában pittyent a telefonom. Üzenetem érkezett…

Bari-chan

“A tanszéken nem volt senki.”

A gyomrom görcse ugrott. Te jó ég! Ezen múlhat, hogy mehetek e államvizsgázni! Nem tudtam lenyugodni, képtelen voltam. Pedig Lilu még nyugtatott is, hogy az ő hibájuk, miért írták ki szombatra a határidőt, ha egyszer nincsenek bent.

Nem tudott lenyugtatni. Még mindig remegtem.

Zárás után Zsolti is ebben az állapotban talált rám. Csak álltam a pult mögött sápadtan, kikerekedett szemekkel.

Tudom, hogy túlreagáltam, de a négy évnyi tanulmányaim egyetlen baki miatt nehogy már sutba menjen!

Zsolti is megnyugtatott, hogy hétfőn nyugodtan menjek be a tanszékre, adjam le, és beszéljem meg velük, hogy a dolgozat itt volt időre, csak ők nem.

Estére kicsit lenyugodtam. Másnap pedig alig jutott eszembe, mikor kint grilleztünk Tibi barátaink kertjében. Én voltam a sofőr, kitüntetett szerepkörben éreztem magam. Csak fura volt látni, hogy a férfitársaság 60%a lerészegedett. Szerencsére a párom nem szerepelt köztük. Két sört és némi whiskyt ivott.

Abban a pár órában végig nézhettem a férfiak versengését a boronatárcsa körül, hogy ki süsse ki előbb a húst. Természetesen apám győzött. Valahogy mindig egyértelmű, hogy ő főz. Ért is hozzá, annyi szent.  Ugyan akkor láthattam a lerészegedés folyamatát, egy anya kiborulását a fia miatt, akit kicsapott az alkohol (szó szerint kiütötte a whisky, piros foltok jelentek meg rajta, jó sok!) Láthattam a békülést, egy jó kis darth bajnokságot, két fiú kutya furcsa flörtjét, és tűrhettem, hogy Jenő, apám barátja flörtöl velem úgy, hogy ott a felesége, és az én párom. (Hozzá kell tenni, ha iszik, Jenő hajlamos szexista megjegyzéseket tenni, és mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja! Erre már nem egy példa volt. Már nem veszem föl.)

Este alaposan kirugtam a hámból. Sokáig fent voltam, ugyan is volt még egy megírandó filmszociológia házidolgozatom, ami másnapra kellett. Közben megérkezett a párom, este pedig összebújtunk és sikerült három orgazmust összehoznunk miközben leküzdöttük az ágyneműt az ágyamról!

A reggel már koránt sem volt olyan fényes, hiába bújt be a melleim közé és ölelt magához félálomban a párom. A gondolataim újra a dolgozat és a tanszék körül forogtak. Nyugtatgatott, sok sikert kívánt. De ő is ment, és nekem is lassan indult a vonatom. Még ott is görcsben állt a gyomrom. Ráadásul rátett egy lapáttal, hogy a  Szombathely felé menő vonaton egy nem épp egészséges külsejű, 50 év körüli osztrák nő próbált kikezdeni velem.

Fél kettőkor beültem a könyvtár géptermébe, hogy befejezzem a filmszociológia dolgozatot.Liluval felmentünk a kommunikáció tanszékre. Enyhe gyomorgörccsel kopogtattunk. legalább is nekem az volt. Mit ad Isten, pont a tanszékvezető helyettes tanárúr nyitott ajtót, akihez a megkésett dolgozatot írtam. Ránk mosolygott.

-Na, mivel házalnak gyönyörűségeim?

Rájöttem, hogy van előnye annak, ha a tanár egy ötvenes éveiben járó nőcsábász, a diák pedig kellően csinos.

Mind a kettőnk dolgozatát elvette, közben élvezettel legeltette rajtunk a szemeit. Jómagam térd fölötti selyemszoknyát viseltem fehér felsővel, Lilu pedig passzos felsőt, és meg kell hagyni, a Teremtő bőkezűen bánt vele mellesleg.

A lényeg az volt, hogy elfogadta a dolgozatot. Miután kiléptünk a tanszékről, szerintem még a  földszinten is hallották, mikor az a hatalmas szikla legördült a szívemről! Fellélegeztem, majd elmentünk mindezt megünnepelni. A Főutcán vettünk jégkásást, ami a 28 fokos melegben és tűző napsütésben szinte életmentő volt, majd a Lilu fáradozásait kárpótolva pedig ettünk egy-egy gyümölcskosárkát, amire meghívtam.   

Most már csak a vizsgáimra kell alaposan felkészülnöm. Újra minden a megfelelő mederben halad!

Juppíííí!!!!