Megtört a jég…

 Úgy néz ki, hogy anyósjelöltem és köztem végre valahára megtört a jég. Eddig riválisnak tekintett, amit azért éreztetett is. Félt, hogy elveszíti a fiát és egyedül marad. Párom szerint végre helyre rakta magában a szerepeket. Attól még, hogy Ő nekem udvarol, attól a fia marad, és sosem fogja elveszíteni, mert nem vonom el tőle és nem hangolom ellene.

Tegnap jutottunk el a fordulópontig. Éppen ebédre voltunk hivatalosak Zsolti testvéréhez és barátnőjéhez. Busszal kellett menni, mert az ő autója szerelésre szorul, a miénket pedig szüleim vétték el Fertőre. Álltunk a buszmegállóban, Giszke néni már akkor mosolyogva nézett rám, talán elégedett volt a megjelenésemmel, a viselkedésemmel. Találkozott egy volt kolleganőjével, akinek egy idő után bemutatott minket. Zsoltit, mint a kisebbik fiát, majd rám mutatott-e szavak kíséretében…
-Ő pedig a menyjelöltem.
Nagyot dobbant a szívem. Így, az előtt még senki sem szólított. És nagyon jól esett. Zsolti is megjegyezte, hogy ez már haladás nála. Úgy tűnik elfogadta, hogy ebből a kapcsolatból  akár házasság is lehet.
Az ebéd hagyott némi kívánni valót maga után. Bár a rántott tök tetszett, talán abból az előre elkészített és zacskókba porciózott tartósítószer bombától, amit akkor éppen Dínó falatkák formájában magamba lapátoltam, azért nem kellett volna enni. Hazavághattam a méregtelenítésemet.
Giszke néni egész idő alatt jókedvű volt. Úgy érzem fontos volna számára, hogy sűrűn kimozduljon. A családja körében legyen. Akkor jobb a hangulata, és nem mar bele minden arra járóba, akár a rossz kutya.
Hazafelé feltettük a buszra, majd elsétáltunk a közeli fagylaltozóba némi desszertért. Végül összeölelkezve hazaballagtunk.
Negyed hatkor Tündi barátnőmmel volt “randevúm”. Nagyon régen nem beszéltünk már. Pedig nagyon sokat köszönhetek neki. Sok rossz időszakomon segített túlépni. Kezdve a 16 éves koromba bekövetkező depressziómból, Saca-Csilla páros kínzó “szeretetének” bűvköréből, Bogár után is sokat segített, és úgy általában mikor padlót fogtam.
9 éve él együtt a párjával, idén vettek lakást, annak a házsornak a végén, ahol én is lakom. Megkérdeztem miként működött a lakásvásárlás.
-Robi egyik nap azzal állított haza, hogy lakást veszünk. Mondom jó, vegyünk lakást.
Így vettek egy 8 millió forintos fertődi építésű panellakást.
Beszélgettünk az alatt a 2 és fél óra alatt mindenről. Egy ízben előjött Bogár is, és Judit. Erre Tündi száján olyan dolog szaladt ki, amire kikerekedtek a szemeim. Mindig is szókimondó volt, azt meg kell hagyni.
-Jesszusom Hanna… az a nőszemély aztán néz ki valahogy. Én sem vagyok valami vékony, de az… és az arca… meg a fogai… mit eszik rajta Bogár?
Mondanom sem kell, ezen vigyorogtam. Tündi ezzel az egy jelzővel, hogy nőszemély, tulajdonképpen mindent elmondott. Bogár sosem volt neki szimpatikus (amivel, az évek alatt kiderül, nem volt egyedül).
-Máig nem értem, hogy cserélhetett le téged arra a nőszemélyre – mondta, majd mélyet szippantott a cigarettájából.
-Nem tudom, de egy biztos. Én jó cserét csináltam.
Zsolti este nyolcra megérkezett hozzánk. Kicsit kóboroltunk a neten, majd némi évődés után maga alá gyűrt.
Rá kellett ébrednem, hogy a párom nam csak perverz, de vannak  szadista hajlamai is.
Na, most ezt konkrétan nem részletezném, de legyen annyi elég, hogy egy órán keresztül izgatott a nyelvével, és egyszerűen nem engedett elmenni. Én már ütöttem, próbáltam eltolni magamtól. Lassan sírtam is, de egyszerűen nem engedett el. Végül “megfenyegetett”, hogy erre képest több órán keresztül is. Izgat a gondolat, ugyan akkor ez egy eléggé fájdalmas gyönyör….

Reggel pedig, mikor ráálltam a fürdőszobai mérlegre, hatalmas meglepetés ért! Hiába a hétvégi ünnepi nagyzabálások. Még így is fogytam.
A mérleg kijelzője ezúttal: 68.7 kilót mutatott!