(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Ismét megmértem magam centivel és mérleggel is egyaránt. Íme az eredmény:

Magasság: 180 cm

Súly: 69.4 kg

Mellbőség: 91 cm

Derékbőség: 74 cm

Csípőbőség: 94 cm

Fenék: 101

Comb: jobb-61 cm, b-60.5cm

Úgy érzem jól haladok. Csak olykor-olykor kibillenek, főleg, mikor a ciklusom vége felé járok. Az a puffadás, vízfelhalmozódás, bőrzsírosodás sokszor elbátortalanít, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok nő ugyan így van vele. Igaz, hogy mindez természetes velejárója a női létnek, de vajon miért nem bírjuk felfogni. Talán a hormonos is közre játszanak. Agresszívek, kiállhatatlanok, sírósak vagyunk. És persze… pont ebben az állapotban szembesülünk olyan dolgokkal, mit, hogy felpuffadt a hasunk, és több kilóval többet mutat a mérleg is! Juj! Elképesztő! Ijesztő! Horrorisztikus! Túlozzak még? Igen, erre is hajalmosak vagyunk .

Sokszor elmered nálam az esti edzés, van, mikor este 6-7 után eszem valamit, és nem mindig könnyűt (példa erre a tegnapi három bundáskenyér tejföllel!). Egyetlen dolog van, amit igyekszem betartani, az pedig a napi másfél liter citromos víz, ami alaposan átmossa a szervezetemet, és utána, még amennyi ásványvizet, teát, gyümölcslevet meg tudok inni.

Talán újra nekiállok annak a “Villám-narancsbőr kúrának”, amihez igazából hozzá sem kezdtem, csak regisztráltam magam. Majd kiderül. A kimondott strandszezonró azért jó volna huppnik nélkül menni.

 Ma újra ingázik a hangulatom. Az időjárás hatással van rám, teljesen Őszi hangulatom van. Esik az eső, 15 fok van, a raktárból érzem a moha és a szalmaalapok illatát. Mintha közelegne a Mindenszentek. Össze is mosolyogtam Erzsivel, a nálunk segédkező hölggyel:

-Amíg nem dúdolok karácsonyi dalokat, nincs nagy probléma – mondtam neki. Ő persze csak nagyokat nevett rajtam.

A jó, ami ért… azon kívül, hogy ma minden vevővel egyenessen bűbájos vagyok… az, hogy újabb cikkem került fel az albamag.hu-ra. Ugyan az, mint, amit ide is kitettem, de kicsit komolyabb és hivatalosabb formában. Nézzétek meg ITT , ha gondoljátok, és kíváncsian várom ebben a témában a hozzászólásokat. Biztos, hogy nektek is volt/van hasonló élményetek 🙂

Az Egészség-Sport rovatban ráleltek: “Egészség parancs szóra” címen.

A mérleg nem hazudik! Vagy még is? Egy nő hihet egyáltalán ennek az ördögi szerkezetnek, amely feltalálása óta terrorban tartja a női és egy-két hiúbb tagját a férfinemnek.

A mérleget eredetileg kétféle funkcióból találták fel az ókorban. Az egyig a tömegek összehasonlítása, a másik az erőmérés volt. A kereskedők, építészek, és tudósok használták. Feljegyzés nem maradt fenn arról, hogy ki kezdte el először alkalmazni emberi testsúly megmérésére, s ki indította el azt a láncreakciót, mely a reggeli méreszkedés-borzadás-önsajnálat-életmódváltás fontolgatását-majd a próbálkozások kisebb sikereit aktiválták. Be kell vallanunk, ha van otthon fürdőszobai mérlegünk, nem bírjuk ki, hogy nap, mint nap rá ne álljunk és elborzadjunk attól, amit a mérleg nyelve mutat. Szinte személyes sértésnek vesszük…

“-Nini! Kidugta rám a nyelvét. Nem, hogy a tükörbe utálok belenézni, de még ez a masina is szemtelenkedik velem!”

Sajnos hajlamosak vagyunk azt hinni, pláne a nők, hogy ha felkúszik egy-két plusz kiló, mármint a mérleg szerint, akkor azt a külvilág már is észreveszi, és szóvá fogja tenni. Pedig a legtöbb plusz kiló, amit ez a masina az orrunk alá dörgöl, legtöbb esetben is csak az aznap elfogyasztott táplálék és folyadék bevitel eredménye, és nem törvényszerűen látszik meg rajtunk. Az is bizonyított tény, hogy a kijelzőn látott összegből nyugodtan levonhatunk 3-5 kilót, hiszen a béltartalom, a sok salakanyag, amit a szervezet nem tudott még, vagy már feldolgozni sem éppen súlytalan, lebegő illúzió. Természetesen, ha még is látszik az úszógumi, a fölös zsírpárnák, a narancsbőr, és egyéb illúzióromboló “kártevők”, arról bizony az adott személy is tehet. Ez nem egy életmód magazinba szánt cikk, így nem lesz részletes taglalás arról, hogy vajon mitől is kúsztak fel azok a bizonyos kilók és miként szabaduljon meg tőle. Úgy is mindenki tisztában van vele.

Itt felmerül egy jogos kérdés. Mégpedig:

-Ha mindenki tisztában van vele, hogy mitől hízott meg, akkor vajon miért nem változtatnak rajta?   

Az ember csak vár és néz, mint birka a legelőn, arra várva, hogy meg mondják neki, mit tegyen. Ellustultunk, kikapcsoltuk az agyunkat, mert egyszerűbb az engedelmesség, a komformitás, mint az önálló, termékeny gondolatok.

Mond meg mit egyek, hogyan mozogjak, mit kerüljek, mikor csináljam és hányszor, jó ez így, kipróbáljak már is, csak azért mert plakáton, televízióban, újság vagy rádióhirdetésben láttam/hallottam?

Az emberek ezen beidegződéseit, mármint az abszolút engedelmességet, melyet már régen belénk neveltek, sok ember kihasználja, akik fittness guruknak nevezik magukat. Komoly vallássá fejlődött a fittness-wellness-diéta iparág! Egyre több követője van, akik zombik módjára azt teszik, amit éppen az aktuális egészségkirály/királynő mond nekik, s melyből, mekkora meglepetés, szép összegeket kaszál. Feltehetjük a jogos kérdést: “Mi arra a biztosíték, hogy amit tesztek és eszek fittness guruk nevével fémjelzett dobozokból és zacskókból, valóban egészséges-e? Ha le is fogyok tőle, megadja a kellő tápanyag mennyiséget, amire a szervezetemnek szüksége van az egészséges működéshez?”

Az sem garantált, hogy lefogysz tőle.

Igazából semmiben sem lehetünk biztosak.

Jó, ha az embert alaposan megmozgatják, tornáztatják, de ne vezényszóra tegye! Tegye azért, mert szükségét érzi, tegye azért, mert jól érzi magát tőle. Cselekedjen belátása szerint. Mindenki érzi legbelül, hogy mire van szüksége a szervezetének. Azok az emberek, akik ezeket a mozgásprogramokat és étrendeket kitaláltak, tudták ezt. A megérzéseikre, belső, ősi tudásukra hagyatkoztak, hogy leírják mi segít a szervezetnek, mire van szüksége ahhoz, hogy ebben a mai modern társadalomban, az elkényelmesedett életformában, a betondzsungelben életben tudjon maradni, és a körülményekhez képest egészségesnek mondhassa magát. A lényeg a fenti mondatban van elrejtve, mégpedig az, hogy ezek a fittness guruk maguktól találták ki mi a jó! 

A halandó ember is képes erre. Mindenki. Ön is, ön is, ön is! Ösztönösen érezzük, mire van szükségünk, de a neveltetés, a normák és az aktuális trendek miatt elnyomjuk. Most a gyorséttermi étel a divat? Irány a legközelebbi étkezde! Vegetáriánusnak lenni most a trendi manapság? Levesszek étlapunkról a húsokat! Léböjt kúrázzunk? Három napig ételt sem akarok látni! A gyógyfürdő és sóbarlang dívik? Irány Kehidakustány! A csoportos mozgás jött divatba? Irány a legközelebbi konditerem!

Parancsra teszünk mindent. Olykor burkoltan, máskor közvetlenül, de folyton irányítanak bennünket! Az élet minden területén. A szervezet, amikor valamire szüksége van, jelzéseket küld! Ezért van az, hogy az ember egyik napról a másikra rettenetesen megkíván valamit. Legyen az zöldség, gyümölcs vagy hús féle. Engedjünk neki, de csak mértékkel.

És ne azt az utasítást kövessük megszállottan, amit egy ugyan izomtól dagadó, de idegbeteg férfi üvölt a képünkbe két lábemelés között. Inkább kapcsoljuk ki a zajládát és menjünk el sétálni az erdőbe. Úgy is minden zöldbe borult!

 Azt hiszem végre szusszanhatok egy kicsit. Egész eddig a beadandó házidolgozataimon gyötrődtem, izgulhattam is az elmúlt két napba. Ugyan befejeztem időre mindegyiket, de már csak otthon. Így Lilut kértem meg, hogy legyen szives vigye be a kommunikáció tanszékre. Meg is tette. Egész szombat délelőtt izgultam, rágtam a körmeimet. Egyszer csak, úgy tizenegy magasságában pittyent a telefonom. Üzenetem érkezett…

Bari-chan

“A tanszéken nem volt senki.”

A gyomrom görcse ugrott. Te jó ég! Ezen múlhat, hogy mehetek e államvizsgázni! Nem tudtam lenyugodni, képtelen voltam. Pedig Lilu még nyugtatott is, hogy az ő hibájuk, miért írták ki szombatra a határidőt, ha egyszer nincsenek bent.

Nem tudott lenyugtatni. Még mindig remegtem.

Zárás után Zsolti is ebben az állapotban talált rám. Csak álltam a pult mögött sápadtan, kikerekedett szemekkel.

Tudom, hogy túlreagáltam, de a négy évnyi tanulmányaim egyetlen baki miatt nehogy már sutba menjen!

Zsolti is megnyugtatott, hogy hétfőn nyugodtan menjek be a tanszékre, adjam le, és beszéljem meg velük, hogy a dolgozat itt volt időre, csak ők nem.

Estére kicsit lenyugodtam. Másnap pedig alig jutott eszembe, mikor kint grilleztünk Tibi barátaink kertjében. Én voltam a sofőr, kitüntetett szerepkörben éreztem magam. Csak fura volt látni, hogy a férfitársaság 60%a lerészegedett. Szerencsére a párom nem szerepelt köztük. Két sört és némi whiskyt ivott.

Abban a pár órában végig nézhettem a férfiak versengését a boronatárcsa körül, hogy ki süsse ki előbb a húst. Természetesen apám győzött. Valahogy mindig egyértelmű, hogy ő főz. Ért is hozzá, annyi szent.  Ugyan akkor láthattam a lerészegedés folyamatát, egy anya kiborulását a fia miatt, akit kicsapott az alkohol (szó szerint kiütötte a whisky, piros foltok jelentek meg rajta, jó sok!) Láthattam a békülést, egy jó kis darth bajnokságot, két fiú kutya furcsa flörtjét, és tűrhettem, hogy Jenő, apám barátja flörtöl velem úgy, hogy ott a felesége, és az én párom. (Hozzá kell tenni, ha iszik, Jenő hajlamos szexista megjegyzéseket tenni, és mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja! Erre már nem egy példa volt. Már nem veszem föl.)

Este alaposan kirugtam a hámból. Sokáig fent voltam, ugyan is volt még egy megírandó filmszociológia házidolgozatom, ami másnapra kellett. Közben megérkezett a párom, este pedig összebújtunk és sikerült három orgazmust összehoznunk miközben leküzdöttük az ágyneműt az ágyamról!

A reggel már koránt sem volt olyan fényes, hiába bújt be a melleim közé és ölelt magához félálomban a párom. A gondolataim újra a dolgozat és a tanszék körül forogtak. Nyugtatgatott, sok sikert kívánt. De ő is ment, és nekem is lassan indult a vonatom. Még ott is görcsben állt a gyomrom. Ráadásul rátett egy lapáttal, hogy a  Szombathely felé menő vonaton egy nem épp egészséges külsejű, 50 év körüli osztrák nő próbált kikezdeni velem.

Fél kettőkor beültem a könyvtár géptermébe, hogy befejezzem a filmszociológia dolgozatot.Liluval felmentünk a kommunikáció tanszékre. Enyhe gyomorgörccsel kopogtattunk. legalább is nekem az volt. Mit ad Isten, pont a tanszékvezető helyettes tanárúr nyitott ajtót, akihez a megkésett dolgozatot írtam. Ránk mosolygott.

-Na, mivel házalnak gyönyörűségeim?

Rájöttem, hogy van előnye annak, ha a tanár egy ötvenes éveiben járó nőcsábász, a diák pedig kellően csinos.

Mind a kettőnk dolgozatát elvette, közben élvezettel legeltette rajtunk a szemeit. Jómagam térd fölötti selyemszoknyát viseltem fehér felsővel, Lilu pedig passzos felsőt, és meg kell hagyni, a Teremtő bőkezűen bánt vele mellesleg.

A lényeg az volt, hogy elfogadta a dolgozatot. Miután kiléptünk a tanszékről, szerintem még a  földszinten is hallották, mikor az a hatalmas szikla legördült a szívemről! Fellélegeztem, majd elmentünk mindezt megünnepelni. A Főutcán vettünk jégkásást, ami a 28 fokos melegben és tűző napsütésben szinte életmentő volt, majd a Lilu fáradozásait kárpótolva pedig ettünk egy-egy gyümölcskosárkát, amire meghívtam.   

Most már csak a vizsgáimra kell alaposan felkészülnöm. Újra minden a megfelelő mederben halad!

Juppíííí!!!!

 Igazatok van. amúgy is csak elméleti síkon közelíteném meg, ezt a “talán ha lefeküdnék vele még egyszer, minden helyrebillenne” dolgot. Anyámmal elbeszélgettem az este. Elmondtam neki mi történt, mit éltem meg.

-Nem tudom pontosan megfogalmazni mit éreztem. Talán csak érzelem folyszányokkal. Félelem, magány, düh, kétségbeesés, pánik, elveszettség és némi szégyen. És mindezt ok nélkül, hiszen a beszélgetésünk óta semmi bajom sincs vele. Nem kavar fel, ha látom, nem akarok elbújni előle. De ott, úgy éreztem, hogy védtelen vagyok. 

Anya rém nézett hajmosás közben.

-Furcsán fog hangzani, amit mondok, de nagyszerű, hogy mindezt meg tudtad élni, abban a pillanatban, még ha nem is tudatososdott benned. Emlékszel, mit éltél át abban a várban. Valamivel sakkban tartott téged.

Itt kell megjegyeznem, hogy egy megbízható spiritiszta egyszer energiával víló gyógyítás közeben véletlenül utaztatott előző életekbe. Az egyikben fényderült arra is, hogy Gábor miért volt rám olyan delejező hatással, és miért tudott rajtam uralkodni, amiből csak is én szabadíthattam fel saját magamat.

A férjem volt valamikor a XVI. században, egy vár uraként. Gonosz volt és kicsinyes, azóta sem sokat változott. Engem rendszeresen megalázott, megerőszakolt, semmibe vett, s mikor teherbe estem, a vár egyik folyosóján addig vert és rugdalt, amíg el nem vetéltem. Utána kiráncigált a bástyára, újra megerőszakolt, majd elvágta a torkomat.

Hát ilyen múlt és karma fűz össze vele. Ezért tudott rajtam utalkodni, egyetlen tekintetéve megalázni. Mire magamhoz tértem a kezelésen, zokogtam, szinte üvöltve sírtam. A spiritiszta alig tudott magamhoz téríteni. Mindaz, amit akkor láttam, sokmindent megmagyarázott, s azzal, hogy újra átéltem, majd a kapcsolatból önszántamból kiléptem, a karma nagy része alól felszabadított.

-Igazából akkor indult be a folyamat, mikor megláttam a peckes járását, és tudatosult bennem, hogy semmibe vesz. Pedig tudta, hogy ott vagyok.

Anya bólintott.

-Hidd el Macu. A legnagyobb szarba ő lépett. Az ember mikor bújik a másik elől, mikor kerüli a tekintetét? Mikor tudja, hogy bajban van. Mikor szégyelli magát az előtt a személy előtt. Játszott neked, ahogy olykor te is szoktál. – felvontam a szemöldököm, ő pedig tovább magyarázott. – Tudod, mikor szépen kihúzod magad, kidugod a cicidet, behúzod a hasadat. Egy férfi mit tud csinálni? Kihúzza magát, és keresztül néz rajtad. Ő csak ott jött kopaszon. Max gyorsan hajat növeszt.

Itt már mind a ketten nevettünk. Én is megkönnyebbültem. Azt hiszem valóban csak annyi lehetett. Egy rossz program felül íródott bennem azzal, hogy újra megéltem, de talpon maradtam (szó szerint).

Mélyet sóhajtottam.

-Én köszönni szerettem volna neki. Átintegetni a túloldalra.

-Igen, de hatalmas pofont adtál neki azzal, hogy boldog vagy, és nem vagy egyedül. Ő abban a tudatban élt, hiába érdeklődött a hogyléted felől abban a két évben, hogy megalázott, összezúzta a szívedet, és boldogtalan vagy, mert nála jobb nem létezik. Azzal, amikor találkoztatot, már a megjelenésed zavarba hozta. Rendezett voltál, nagyon szép, és sugárzott rólad a boldogság. Ráadásul a beszélgetésetekből azt is kideríthette, hogy mi az oka. Boldog párkapcsolatban élsz egy vonzó férfival, akit már látott is. Szép jövő elé nézel, ahogy beszélgettetek, azt is láthatta, hogy nincs rád hatással. Eltudod te azt képzelni mekkora pofont volt mindezzel szembesülni, és a te szádból hallani?

-Van némi elképzelésem – motyogtam.

-Az  pedig, hogy ezt átélted ott az utcán… hidd el, innentől már minden könnyebb lesz. Úgy estél át rajta, ami nagyon fontos, hogy már nem vagy belé szerelmes.

Hittem anyámnak. Miért ne hittem volna neki? Mindig helyre tudott rántani, ha beszélgettünk.

-Anya, léteznek egyáltalán olyan férfiak ebben a csillagrendszerben, akik jószándékúak, segítik a nőket, összhangban élnek velük, ahelyett, hogy uralkodnának rajtuk és használnák őket, mint az atlantisziak?

Ekkor kopogtattak a bejárati ajtónkon.

Anya elmosolyodott.

-Természetesen. Léteznek.

-Hála az égnek. Azt hiszem megérkezett az egyik.

Ajtót nyitottam, és valóban a párpom állt a lábtörlőn és szélesen mosolygott. Én már hálóruhában voltam. Jót tett a beszélgetés, mert ég és föld volt a két viselkedésem velem szemben. Boldogan felkacagtam mikor magához ölelt és kicsit megemelt mikor megcsókolt, és az összebújás gondolatához is másként álltam.

Azt hiszem túllihegtem a helyzetet a GyESEV  palota előtt. Bár, ha belegondolok, a halálfélelmet nem lehet túllihegni. Akkor, ott úgy éreztem egyedül vagyok vele szemben, hogy hiányzik mellőlem a támaszom, a bástyám, aki megvédelmez, ha kell, vagy csak megnyugtat a jelenlétével. Ez a bástya éppen fölöttem támaszkodott, és én úgy éreztem, a szívem túlcsordul a szerelemtől. És az éjszaka, a simogatás, a csókok, az ölelés, messzire kergette a fejemből Újvári Gábort. Messze, héthatáron túlra. Meg se álljon! 🙂        

Most csak azért írok, mert háborog a lelkem. Nem, nem a suli, nem, nem a párom, nem is a szüleim, de még a barátaim sem.  Éppen leszálltam a vonatról. Indultam az üzletünk felé. Zsoltiék fél ötkor zártak, alig vártam, hogy végre a karjaiba zárjon és megcsókoljon. Húztam magam után a böröndömet, átbucskáztam a kereszteződésen, szokás szerint nem működött a lámpa. Megint feltúrták a Csengery utcát. Épp, hogy keresztül értem a széles zebrán, felvillant a távolban egy ismerős féklámpa. Valahonnét tudtam, hogy Ő az. De az agyam tagadta. Több olyan Seat és furikázik a városban. Ballagásnál is láttam egyet, csak később derült ki, hogy más a rendszám.

De akkor, ott a Gyesev palota előtt már tudtam. A túloldalon, a távolban elindult velem szembe. Fénylett kopasz feje. Akkor már biztos voltam benne, hogy Őt látom. Judittért ment a bankba. Egy darabig néztem, gondoltam integetek neki. De nem nézett rám. Túlságosan is célirányosan közlekedett, peckesen járva, akár egy kakas a szemétdombon. Tudta, hogy ott vagyok. Korábban már látott. És csak azért sem köszönt, rám sem pillantott.

A gyomrom összeugrott, ahogy egyre közelebb ért a túloldalon. Fizikai fájdalmat éreztem, a lábaim megremegtek, a gyomrom pedig elindult felfelé. Odáig spanoltam magam, hogy attól féltem kiadom a Deák tér sarkán az ebédemet. Kezemet a gyomorszájamra kellett szorítanom. Mire elértem a virágüzletet, már kezdtem lenyugodni. Csakhogy az üzlet zárva volt. Átmentem az elektron boltba. Zsolti éppen kiszolgált. Jó volt látni, de még mindig  kavargott a gyomrom és háborgott a lelkem. Még az sem segített, mikor végre megölelt és megcsókolt. Nem mondtam neki semmit erről a találkozásról. Kár rágnia magát rajta. Én sem mutattam, hogy gondom volna.

Fél ötkor bezártak, közben apám is megérkezett. A kórházba készültünk, hogy meglátogassuk Mikit. Perforált gyomorfekélye volt, de már megműtötték. Talán ez a trauma végre változást hoz az életébe, és abba hagyja a masszív ivást és dorbézolást.

Mire eljöttünk a kórházból, a lelkivilágom kezdett lenyugodni. Nem tudom miért bántott ennyire a látványa. Tudtam, hogy látott. Azzal is tisztában voltam, hogy azért húzza úgy ki magát, mert nekem játszik. Tudom, hogy koránt sincs vele mindent rendben. Sőt.Velük. Az mindegy, hogy honnan, de tudom.

Tudom, hogy nem kellene, hogy rágjam miatta magam. Felesleges. Én is ugyan úgy játszom előtte magam. Már ha a boldogságot meg lehet. Azt hiszem azt nem. Szimplán hirtelen ért a látványa. Igaz, elég sokat gondoltam rá mostanában. Nem szándékosan, csak fényképekbe, és a regényeimbe bukkantam rá. Eszembe jutott. Sőt, még álmodtam is vele. Mintha fel akartak volna készíteni arra, amire nem lehet felkészülni. Ez van.

Azt hiszem pecsétet tett rám, amittől kurva nehéz megszabadulni. Pedig Zsoltival boldog vagyok és egyre kevesebbet gondolok rá. De néha, ha látom, elemi erővel hat rám. Fizikai fájdalmaim lesznek gyomortájékon. Valaki kérem magyarázza el, hogy mi történik velem. Könyörgöm! Szerelmes már rég nem vagyok. De nem lehet, hogy az segítene, ha egyszer ágyba bújnék vele? Utoljára. Mindent lezárva? Vagy költözzem el a városból, hogy még csak véletlenül se találkozzunk? Azt hittem, hogy az új kapcsolatom, a boldogságom, az, hogy a párom a csillagokat is lehozná nekem az égről… majd segít. De nem tudom. Valaki segítsen!   

Erről már nem akarok Zsoltival beszélni. Lehet, hogy spirituális segítségért fordulok!  

 Egy kedves Olvasóm eszembe juttatta, hogy régebben én belekezdtem egy diétába, amit azóta nem kommentáltam. Jobban mondva méregtelenítésbe, de számomra az egy és ugyan az.

Ugyan az ballagás-anyáknapja közben és után még erőm sem volt mozogni, de ma, ha hazajutok, újra Leg Magic-re pattanok. Az étkezési szokásaimban nem sokat változtattam, abban a négy napban, mivel időm sem volt enni, legfeljebb délben, mikor munkatársnőm, Eszti megrendelte az ebédünket az egyik helyi étteremtől házhozszállítással. Este pedig már nem voltam éhes.

A mozgáshiányban nem szenvedtem, sokat lépcsőztem, emeltem, futkostam.

Utolsó méreszkedésem, amit hivatalosnak mondhatok a következő:

Magasság: 180 cm

Súly: 69.6 kg

Derék: 75 cm

Csípő: 101 cm

Mind két comb: 61 cm 

A decemberi mérés óta ez hatalmas előrehaladás.

Azóta sem hagytam abba a citromos ásványvíz ivását. Reggelente pedig citromos tea minden édesítés nélkül. Érzem is a hatását. 15-20 percenként kijárok a WCre. Ez főleg akkor pocsék, mikor vonaton utazom. Furán is néznek rám az utastársak, hogy ennyiszer elkorzózok a fülke és a mellékhelyiség között. Nem tehetek róla. Meg kell szabadulni a rengeteg fölösleges testvíztől. Édesanyám kezdte el először alkalmazni nálunk. Tudni kell róla, hogy minden estére a kétszeresére dagadt a lába. De mióta méregtelenít, és issza ezt a keveréket, már jobb az esti körkép. Javasolhatunk a citromos vizetekbe, aki kedvet kapott hozzá, mert nem csak kihajtja a fölösleges vizet, de hatalmas lökést ad az immunrendszerünknek is, hogy főzzetek le egy két decis bögrébe csalánteát, és öntsétek bele a citromos vízbe. A csalán remek vértisztító. hatóanyagai  átmossák az ereket, és megszabadítanak a sok lerakódott salakanyagtól.

A másik, amit a méregtelenítésnél érdemes betartani, és jó tudni, hogy a test reggel 7 és délelőtt 11 óra között méregtelenít. Ézért édemes ezt a citromos vizet 11ig meginni, és 7 és 11 között zöldséget és gyümölcsöt enni, persze korlátlan mennyiségben. 11 és 12 között szüneteltetni az evést és megkezdeni az újabb üveg ásványvizet, ebbe már nem szükséges citromot csavarni. Délután már lehet enni, de akkor sem gyomorfájásig, csak, hogy pótoljuk az elmulasztott evést : -)

És persze este 6-7 óra után próbáljunk meg semmit sem enni.

Ha valaki még szeretne mozogni, tegye meg. Érezni fogjátok, hogy körülbelül egy hét után több az energiátok, és kicsivel laposabb a hasatok, mert nem eszitek folyton tele magatokat. A szervezetből pedig elkezd kiürülni a salakanyag. Az is jópár kiló fölösleg. Tudtátok, hogy a belekben közel 5 kilónyi salakanyag raktározódik el? Ha legközelebb ráálltok a mérlegre, magatokat kövérnek tartó barátaim, a megjelenő súlyból vonjatok le öt kilót. És nézzeltek utána hogyan szabadulhattok meg tőle a leggyorsabban. Egyetlen dolgot nem javaslok, mert nagyon veszélyes…. az pedig a hashajtó. Tudom miről beszélek. Tapasztalatból. Inkább nem részletezném, hogy miért veszélyes, mert eléggé gusztustalan. És még is csak fényes nappal van.

Ha erőt éreztek, hogy belekezdjetek egy méregtelenítő kúrába, alaposan nézzetek utána, hogy nem e árt az egészségeteknek.