(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Tegnap WIW-re fellépve kicsit megdöbbentem. Olyan személytől kaptam megkésett “Isten Éltessen” üzenetet, akitől még álmomban sem hittem volna! Csak enyhén ugrott össze a gyomrom, mikor megpillantottam Judit nevét a feladó rublikába.

-Még is mit szeretnél? – mormogtam magam elé.

Előtte két nappal mély meditációba sűlyedtem, hogy végre kicsit feltöltődjem, pihenjek. A meditációt csak az elején és a végén irányítottam. Ami a kettő között történt, akaratlan volt. Valahol bekerültem egy cseppkő barlang mélyére, és letérdeltem egy természetes kis tó partjára. A víz hihetetlenül tiszta volt és hűsítő. És ahogy ott térdepeltem, szép lassan elkezdtem megbocsátani azoknak az embereknek, akik valaha is ártottak nekem. Különös volt, de őszintén sikerült. Gyermekkoromtól kezdve haladtam végig a felbukkanó arcokon. Nevek kerültek elő, szembe néztem velük. Arcuk hol kifejezéstelen, hol megbánó volt. Gábor arca legalább háromszort felbukkant, mire végre őszintén ki tudtam mondani, hogy “Megbocsátok neked! Elengedlek!” A harmadiknál többször szomorúan visszatekintve a válla felett, de elsétált a homályba. Juditnak kétszer kellett mondanom, mire köddé vált. Amikor eljutottam hozzá, a mellemben lévő duzzanat sajogni kezdett. (Anyám később azt mondta, ezek a duzzanatok, csomók, ciszták, mind-mind az elraktározott méreg, düh és keserűség termékei) Tehát lehet benne valami, hogy fájni kezdett.

A megbocsátás közben olykor belemerítettem arcomat a hűvös vízbe, benedvesítettem a hajamat is. Mint, aki rituálisan meghtisztítja magát a múlt fájdalmaitól. Majd lassan belecsúsztam fejjel előre. A végső megtisztulás. A víz túloldalán jutottam felszínre levegő után kapkodva, fáradtan, remegve, mint aki egy másik világba jutott.

Mire visszajöttem a meditatív állapotból, a gyomrom kavargott, remegtek a tagjaim, úgy éreztem itt is vagyok, meg nem is. Csak feküdtem összegömbölyödve a padlón és sírtam. Azt hiszem elkezdtek felszakadozni bennem azok a blokkok, amiket mélyen eltemettem magamban. Jobb, ha az ember kisírja magából. Igaz, hogy rettenetesen csíptek a könnyeim. Marták a szememet. Nem tudom mitől. Ez is egyfajta tisztulási folyamat.

Akkor pedig ott ültem a számítógép előtt, és meglepetten bámultam a monitort. Bevallom, a születésnapunkon cicáztam a gondolattal, hogy írok neki egy “Isten Éktessen” jellegű üzenetet, de úgy éreztem, annál több büszkeség van benne, mint, hogy foglalkozzam ennek a nőnek a létezésével. Hetek óta nem is láttam egyiküket sem. Azt hittem túlléptem annyira az eseten, hogy láthatatlanná váltak a számomra, nincs szinkronban a sorsunk, ezért nem is keresztezzük egymás útját. Aztán anyám ráébresztett.

-Mivel képes voltál megbocsátani nekik, a sors eléd gördít néhány helyzetet, hogy leteszteld, valóban sikerül-e.

  Ezen elgondolkodtam. Igaza van. A gyomrom ugyan görcsbe ugrott, de jól is esett, hogy gondolt rám. Ha bármit is kell lépni, azt neki kell megtennie. Annál gerincesebb és büszkébb vagyok. Elnézést kért, hogy ilyen megkésve írt, és remélte, hogy jól telt a születésnapom. Én válaszoltam. Boldol születésnapot kívántam, majd csak úgy hozzá fűztem, hogy meglepetés partyt kaptam a páromtól András Pincében. Ezen anyám felkacagott.

-Csak úgy mellékesen igaz? Adod neki az érzést.

Vállat vontam. Hát nem mindegy? Szerintem de. 

A világ egy újabb nagy hangot és embert veszített el! Rá emlékezzünk ezzel a dallal.

 Úgy néz ki, hogy még  sem hazudik a naptár, és jócskán benne járunk a nyárban, amit az ablakon kitekintve hetek óta megkérdőjelezünk.

Jómagam továbbra is kételkedem, ugyan is, mivel nincs akkora forgalmunk, hogy magunknak pénzt spóroljunk meg, elkezdtük Mindenszentekre  megfonni a szalma alap köré tett tobozkukacokat. Ez abból áll, hogy a több zsáknyi tobozt három méretbe kell válogatni, dróttal összefonni, majd a szalma alapok köré tekerni.

Azzal még nem is lett volna gondom, az elmúlt egy hétben, de a kint szakadó eső, a 13 fok, a szalma és a toboz illa mind-mind azt az érzést keltette bennem, hogy valóban közel van Halottak napja. Ráadásul erős késztetést éreztem, hogy karácsonyi dalokat kezdjek hallgatni.

Most már igazán itt maradhatna a nyár!

Szép napot mindenkinek! 

 Sikerült túlélnem a saját születésnapomat. A párom meglepetés partyt szervezett nekem András pincében. Ügyes volt, mert attól eltekintve, hogy a helyszínnel tisztában voltam,és azzal, hogy az egyik barátnőm is eljön, minden más meglepetés volt.

Zsolti jól titkolta, hogy mire készül, csak találgatni tudtam. Már csütörtökön hozzálátott a szervezésnek. Körülbelül így nézhetett ki az ő szemszögéből:

Csütörtök:

-András bácsit utolérni telefonon és lefoglalni az asztalokat!

Péntek:

-Megszerezni Nono és Tündi telefonszámát ( a telefonomból nézte ki!!! Hajnalban!!!!)

-lefixálni András bácsival a létszámot

-megvenni Majci ajándékát

-felhívni a meglepetésvendégeket

Szombat:

-délután elmenni a tortáért

-felvinni András pincébe

-elvinni Jocitól Majci csokrát

-újra egyeztetni András bácsival és a vendégekkel

-elmenni Majciért

Megígérte, hogy megmutatja a puskát, amiből dolgozott! 🙂

Én pedig csak ültem ott, boroztam, csodálkoztam, részegedtem és élveztem a folyamatos meglepetés áradatot.

Elsőnek Jenő és Éva ért oda, akik azzal etettek meg, hogy csak sétálni indultak és gondolták, beülnek egy kicsit borozni. Én felajánlottam nekik, hogy csatlakozzanak hozzánk, amíg nem érkezik meg a kisebbik fiúk, akit elmundásuk szerint vártak. Már csak azért sem volt gyanús a jelen létük, mert rájuk abszolút nem számítottam. Következőként Nono ért oda. Rögtön felköszöntött. Fülbevalót kaptam tőle és egy helyes kis virágdíszt. Még fel sem ocsudtam a köszöntésből, szüleim bukkantak fel vigyorogva.

-Hát ti?

-Csak erre sétáltunk – mondta apa vigyorogva.

-Na ne – ráncoltam mosolyogva a szemöldököm.

-Nos igen, és véletlenül nálunk is van itt valami a számodta – mondta Éva szélesen vigyorogva, Jenő pedig átnyújtott egy ajándéktáskát, ami egy igen finom krémlikört rejtett.

-Te jó ég!

Végképp meglepődtem.

Később megérkezett Ózsa és Lackó is. Az előbbitől bonbont és egy nagyon szép mécsestartót kaptam, ami színes üvegeivel utcai lámpát formázott. Lackótól pedig egy csokor Fréziát kaptam, ami a kedvenc virágom.

A következő meglepetés maga a torta volt. 23 szál gyertyát gyújtottak meg rajta, ami már önmagában is feltűnő volt. Zsolti fogta a tüzijátékot, mert eldőlt a torta közepén. Énekeltek nekem, megpusziltak, a többi vendég közül is többen megpaskolták a vállamat és boldog szülinapot kívántak.Még András bácsi is megajándékozott, én pedig kedves mosollyal, és egy szelet epres-joghurtos tortával háláltam meg.

Láttam Zsolti, hogy mennyire boldog, mert látta, hogy sikerült a meglepetés, és mennyire jóléreztem magam. Folyton ölelgettük egymást, csókolgatott. Örült, hogy  boldognak lát.

Három ember nem jelent meg, mint kiderült.

Az egyik a nagybátryám volt, aki inkább a Balatont és a horgászatot választotta. A másik Horváth Tündi barátnőm máig nem érthető okokból maradt távol. És Noémi, Lackó barátnője, aki, mint kiderült, már csak volt barátnő, aznap szakítottak.

Mindettől eltekintve nagyon jól éreztem magam. Olyan sem fordult még elő, hogy a torta egyszerre elfogyott volna.

Éjfélre estem haza, de azt is csak azért, mert attól a 8 deci Merlot-tól annyira berugtam, hogy elálmosodtam tőle. Zsolti terelgetett haza, majd takart be az ágyban.

De ennyire jó születésnapom már nagyon régen, talán 3 éve nem volt. Megkockáztatom… ez volt életem eddigi legjobb születlésnapja!

 Sziasztok!

Remélem tetszik az új szerzewményem, amivel feldobtam a blogot. Ezeket azenéket kedvelem, és általánosságban véve jól illenek a blogbejegyzéseim hangulatához. Élvezzétek a különböző zenéket.

Legyen szépnapotok!

Johanna

 Olykor szeretnék újra gyerek lenni. Olyan könnyű a gyermekeknek. Gondtalanok, felhőtlenek, felelőtlenek. Vissza vágyom a kilencvenes évekbe. Az embernek nem volt nagyobb felelőssége annál, mint, hogy jól tanuljon az iskolában, és lehetőség szerint ne kelljen minden hónapban új ráhakat venni, mert a korábbiakat tönkre tette.

Csak játszottunk, hemperegtünk, fára másztunk, barátkoztunk, és az volt a legnagyobb problémánk, hogy vajon mit gondol a Jézuska, jók voltunk-e egész évben.

Istenem. Olyan szép gyerekkorom volt. Kivéve, összességében 2 és fél évet. De akkor is vissza vágyom. Nincs munka, felelősség, pénzhajhászás, összeomlás, komoly félelmek, gyomorfekély! Csak a szülői ház melege. A barátok biztos támasza.

Elegem volt! Olykor úgy érzem nincs értelme semminek, amit csinálok. Itt hagynám az egészet a büdös francba!

Visszadobta az opponensem a szakdolgozatomat, amivel hónapokig dolgoztam.Alaposan lehurrogta, lealázta. Mikor reggel a borítékot felbontottam, ami a tanszékről érkezett, összeroppantam és elbőgtem magam. Fasza! Így a reggeli kávé mellé egy rongyos, kibaszott kritika, és egy kemény sírógörcs. Nem mehetek államvizsgázni. Csak a télire, ha addig írok egy újat, amit elfogadnak!

Fasza!

Hány emberrel történt már ilyen? Csak nem merik bevallani. 

Mindenkinek 🙂 MOSOLYOGJ MAGYARORSZÁG 🙂

Ked, 09/18/2007 – 09:40 – Örökös Boldogság

MOSOLYOGJ MAGYARORSZÁG 🙂 és még mindig
MOSOLYOGJ MAGYARORSZÁG 🙂

Drága Teremtő Testvéreim 🙂
Köszönöm szépen az eddigi segítségeteket és támogatásotokat, amelyet a közös projektünkben tesztek és tettetek 🙂
Folyamatban van a közös EGYESÜLETÜNK hivatalos formájának létrejötte.
A célkitüzéseinket, teremtésünket meg kell határoznunk.
Én már leirtam a gondolataimat és az hogy mi vezérelt, hogy ezt a mozgalmat elindítsam, most kérlek BENNETEKET!!! MINDENKIT!!! Közel 7000 regisztrált van az oldalon :):):):):):):)
Aki rendszeresen ír a lapon és aki csak olvas, most SZÓLALJATOK MEG 🙂

Kérlek Benneteket, hogy irjátok ide, hogy mit mond nektek ez a két szó:
MOSOLYOGJ MAGYARORSZÁG 🙂

Mit éreztek, ha arra gondoltok, hogy ez megvalósul, mit tennétek ennek érdekében. Mi legyen a cél és azt hogyan tudjuk elérni. Te hogy élnéd meg, hogy békében, boldogságban, gazdagságban élhetnénk 🙂 Mert ekkor már MOSOLYOG AZ EGÉSZ ORSZÁG 🙂

MINDENKI VÉLEMÉNYÉRE SZÜKSÉG VAN 🙂

Kérlek BENNETEKET, hogy ezt a nagyon fontos dolgot beszéljük meg.

Szeretettel ölellek BENNETEKET 🙂 MINDENKIT 🙂
Örökös Boldogságotok 🙂

BOLDOG, BÉKÉS, GAZDAG MAGYARORSZÁGOT 🙂
MOSOLYOGJ MAGYARORSZÁG 🙂

Forrás: www.thesecret.hu