23. születésnapom

 Sikerült túlélnem a saját születésnapomat. A párom meglepetés partyt szervezett nekem András pincében. Ügyes volt, mert attól eltekintve, hogy a helyszínnel tisztában voltam,és azzal, hogy az egyik barátnőm is eljön, minden más meglepetés volt.

Zsolti jól titkolta, hogy mire készül, csak találgatni tudtam. Már csütörtökön hozzálátott a szervezésnek. Körülbelül így nézhetett ki az ő szemszögéből:

Csütörtök:

-András bácsit utolérni telefonon és lefoglalni az asztalokat!

Péntek:

-Megszerezni Nono és Tündi telefonszámát ( a telefonomból nézte ki!!! Hajnalban!!!!)

-lefixálni András bácsival a létszámot

-megvenni Majci ajándékát

-felhívni a meglepetésvendégeket

Szombat:

-délután elmenni a tortáért

-felvinni András pincébe

-elvinni Jocitól Majci csokrát

-újra egyeztetni András bácsival és a vendégekkel

-elmenni Majciért

Megígérte, hogy megmutatja a puskát, amiből dolgozott! 🙂

Én pedig csak ültem ott, boroztam, csodálkoztam, részegedtem és élveztem a folyamatos meglepetés áradatot.

Elsőnek Jenő és Éva ért oda, akik azzal etettek meg, hogy csak sétálni indultak és gondolták, beülnek egy kicsit borozni. Én felajánlottam nekik, hogy csatlakozzanak hozzánk, amíg nem érkezik meg a kisebbik fiúk, akit elmundásuk szerint vártak. Már csak azért sem volt gyanús a jelen létük, mert rájuk abszolút nem számítottam. Következőként Nono ért oda. Rögtön felköszöntött. Fülbevalót kaptam tőle és egy helyes kis virágdíszt. Még fel sem ocsudtam a köszöntésből, szüleim bukkantak fel vigyorogva.

-Hát ti?

-Csak erre sétáltunk – mondta apa vigyorogva.

-Na ne – ráncoltam mosolyogva a szemöldököm.

-Nos igen, és véletlenül nálunk is van itt valami a számodta – mondta Éva szélesen vigyorogva, Jenő pedig átnyújtott egy ajándéktáskát, ami egy igen finom krémlikört rejtett.

-Te jó ég!

Végképp meglepődtem.

Később megérkezett Ózsa és Lackó is. Az előbbitől bonbont és egy nagyon szép mécsestartót kaptam, ami színes üvegeivel utcai lámpát formázott. Lackótól pedig egy csokor Fréziát kaptam, ami a kedvenc virágom.

A következő meglepetés maga a torta volt. 23 szál gyertyát gyújtottak meg rajta, ami már önmagában is feltűnő volt. Zsolti fogta a tüzijátékot, mert eldőlt a torta közepén. Énekeltek nekem, megpusziltak, a többi vendég közül is többen megpaskolták a vállamat és boldog szülinapot kívántak.Még András bácsi is megajándékozott, én pedig kedves mosollyal, és egy szelet epres-joghurtos tortával háláltam meg.

Láttam Zsolti, hogy mennyire boldog, mert látta, hogy sikerült a meglepetés, és mennyire jóléreztem magam. Folyton ölelgettük egymást, csókolgatott. Örült, hogy  boldognak lát.

Három ember nem jelent meg, mint kiderült.

Az egyik a nagybátryám volt, aki inkább a Balatont és a horgászatot választotta. A másik Horváth Tündi barátnőm máig nem érthető okokból maradt távol. És Noémi, Lackó barátnője, aki, mint kiderült, már csak volt barátnő, aznap szakítottak.

Mindettől eltekintve nagyon jól éreztem magam. Olyan sem fordult még elő, hogy a torta egyszerre elfogyott volna.

Éjfélre estem haza, de azt is csak azért, mert attól a 8 deci Merlot-tól annyira berugtam, hogy elálmosodtam tőle. Zsolti terelgetett haza, majd takart be az ágyban.

De ennyire jó születésnapom már nagyon régen, talán 3 éve nem volt. Megkockáztatom… ez volt életem eddigi legjobb születlésnapja!