Tudom jól, hogy még csupán most vánszorgunk ki a nyárból. Mindenki igyekszik 
újra felvenni a ritmust.
Kezdődik a munka, az iskolák is megnyitják kapuikat. Lementek a nagy
ünnepségek, s egyre többször szakad a nyakunkba a hideg eső. Közeledik
az ősz.
A kirakatunk ugyan már erről
árulkodik. Telis-tele aggattuk őszi kopogtatókkal, vidáman lengedeznek a különböző a varjú, madárijesztő figurák a szélben. A kirakat üvege
mögött szalmabábuk és aprócska manók, sünik tekintenek az arrajáróra.
Magamon is érzem a változást.
Vágyakozik a lelkem a sürgés-forgás után. A jóleső izgalmat keresi,
amit már a mindenszenteki koszorúk készítésénél is érzek. Ez a tény már
csak azért is felvillanyoz, mert bennem van a tudat, hogy miután az
utolsó koszorút is eladtuk, minden tőlevelet, tobozt, szalmarózsát és
moha törmeléket összeganajoztunk, hamarosan előszedjük a pincéből a
téli díszeket. 
Hóemberek és rénszarvasok kerülnek az
üveg mögé, télies színekkel bélelem ki a kirakatot, mikolásvirágok
színesítik a bolt elejét. És nem sokára nekilátunk az ünnepi kellékek
beszerzéséhez. Idén is gyorsan fog telbni az őszi időszak. Két
szakdolgozatot fogok megírni,és november 28ig leadni. Tehát hamar arra
ocsudhatok, hogy már Decembert mutat a naptár, a hőmérő pedig épp, hogy
nyaldossa a 0 fokot.
És bárki bármit mond, igen is már nincs olyan messze a Karácsony :-p
Nézzétek meg a visszaszámlálót 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: