Oké, tulajdonképpen majdnem simán ment a konyhai mutatvány. Miután a piskóta már bent sült a sütőben, nekiláttam a túrókrémnek.Végre megtaláltam a turmixgépet, és ráébredtem miként is kell üzembe helyezni, hozzá is láthattam a krémhez. Íny 
csiklandozó volt az íze és az illata. Mintha meleg fagyit nyalogattam volna az ujjamról. (Na igen, én amolyan mindenbe belenyalakodó típus vagyok.)
A sütésben egyetlen dolog gátolt. Az a két keringő darázs, amiket negyed órával később sikerült kiimádkoznom az ablakon. Irtózom a darazsaktól-méhektől-dongóktól…. szóval mindentől, ami csíp és feldagadhatok.
De hála az égnek minden gond nélkül elkészült a sütemény.
Mielőtt elindultam, hűtőbe raktam a kész tortát, hogy megdermedjen rajta a túrókrém. Ezt ellenőriztem mikor hazaértem. Egy kicsit kételkedem, ugyan is, mikor az ujjammal megböktem, egy kicsit még krémes volt. Remélem ez normálisnak minősül ennél az édességnél. 3 éve sütöttem meg utoljára.
Este majd feldíszítem, gyertyát gyújtunk, rászerkesztem a medált, és szüleimmel felköszöntjük.
Kíváncsi leszek a reakcióira. Biztosan nagyon fog örülni. A saját elmondása szerint sosem szokta igazán megünnepelni a szülinapját, s a névnapját. Mellettünk élte át először, hogy milyen egy “normális” Karácsony, már, ha a miénk normálisnak nevezhető a hangos beszélgetéssel, kiabálással, nevetéssel, étel feletti harcokkal. Én ezt szoktam meg. Szeretem, ha sokan vannak körülöttem. Zsolti nem ehhez van hozzászokva, de látom rajta, hogy élvezi, mikor belekerül.
Remélem a holnapot is élvezni fogja. Egy jó barátnő/menyasszony dolga, hogy boldoggá tegye a párját, és nem csak szexuális értelemben. Ha őt boldognak látom, akkor én is az vagyok.
Holnap írom a további jelentést, miként alakult a szülinapi-torta kaland.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: