27-én este végre felköszöntöttük életem születésnapos értelmét. Apám vacsorát főzött (rántott “nyeles” comb, és camambert sajt /de az a jó érett, lábszagú fajta/, áfonyalekvár, párolt rízs), anyám panírozott, jómagam pedig a tortát díszítettem.
Kicsit remegett a kezem, mikor véglegesen levettem róla a tortaformát. És lássatok csodát! EGYBEN MARADT! Háromszoros hurrá! Lehet, hogy valóban csak a Zsolti iránt érzett szerelmem tartotta össze, vagy szeremncsém volt, esetleg szimplán jó cukrász vagyok! 😀
(És ha lenne valami hibám, ami nyílván nincsen, az a szerénység volna!)
Lényeg a lényeg, a torta egyben volt, a barack befőttet szépen felszeltem kis félholdakra, körberaktam vele, megszórtam csokireszelekkél (Nem voltam fukar, Szerencsi terméket használtam!), végül beletűzködtem a 34-est formáló gyertyákat.
A hipermarketben megkaptam…
-Most akkor 34, vagy 43? – kérdezte Eszti, a kisegítőnk, apám, és a pénztáros nő is. Mindenki más hangsúllyal 🙂
Alig vártam, hogy emberem beessen az ajtón. De nem gondoltam, volna, hogy pontban nyolc órakor ezt szó szerint megteszi a nagy sietségtől. Lógott, füle-farka-nyelve.
A vacsorának nagyon örült. Az ünnepelt kivételével mindenki evett a camambert sajtból. Finom volt, bár utóízként olykor az az érzésem támadt, mintha egy háromhetes tornazoknit szopogatnék. De nem tudta elvenni az étvágyamat, egyszerűen imádom a camambert sajtot!
Vacsora után behunyattam vele a szemét, a számítógépen kikerestem Halász Judit poros, de az alkalomhoz elengedhetetlen számát, anyám pedig meggyújtotta a két gyertyát.
Láttam Zsoltin, hogy meghatódott. Szüleimtől nagy ajándékot kapott. Nem is annyira a tárgy értéke, sokkal inkább az, amit szinbolizál. Ha a puszta tényeket nézzük, tulajdonképpen egy Zsolt névvel kihímzett mohazöld törülközőt kapott. Azért, hogy legyen nálunk saját, különbejáratú törülközője. Ergo, befogadtuk a családba.
Ő csak mosolygott, láttam, hogy könnyek csillognak a szemében. Férfinél sem szégyen. Látszott rajta, hogy boldog.
A torta hála az égnek,mindenkinek ízlett. Még nekem is 😛
A vacsora után pedig mindenki a hátára fordult, akár a büdösbogár, annyira teleettük magunkat. Olykor még felbüfiztem a vacsorát, furcsa is volt, mikor a túrókrém elvegyült a tornazoknival, de Istenem, hát ez van.
Összebújtunk a párommal, és szinte azonnal el is aludtunk.
De elkönyvelhettem magamban, hogy jól sikerült a szülinap. És az is meghatotta Zsoltit, hogy magam sütöttem a tortáját.
Azt nem sajnálom, hogy nem szerveztem nagy meglepetés bulit, mint ő énnekem. Hétköznap elég nehéz, de semmi gond, a szombati Sitkei Rock-fesztiválon bepótoljuk.
Betekintés a kulisszák mögé:
A piskóta
A túrókrém
A végeredmény!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: