(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Azt hiszem tegnap végkép sikerült kiesnem a sógornő jelöltem kegyeiből. Természetesen nem önszántamból. Mindezt nagyon furcsállom, hiszen semmi oka nem volt rá, ha a realitás talaján maradunk. Amikor a párom bemutatott nekik, nagyon kedvesen fogadott mind  a kettő. Apollal még jókat is beszélgettünk, és mindig szívesen láttak maguknál. Annak is örültek, hogy Zsolti végre boldog. Tisztán látták rajta, hogy jó hatással vagyok rá, és a frusztráltság is felszívódott, ahogy elkezdődött a nemi életünk. Még ugrattak is egyik látogatásunkkor.

Éppen teát kortyolgattam a díványon ülve, Zsoltival viccelődtek valami szexuális dolgon, mikor Apol felém fordult széles mosollyal.

-Vigyázz magadra te lány, Pocoknak hat évet kel bepótolnia.

-Nem félek én attól – mondtam, miközben egy kihívó mosolyt küldtem a párom felé. -Ennek én külön örülök. Bennem emberére akadt.

A többiek csak nevettek, mi pedig az este forró ígéretét sugallva tekintettünk egymásra.

Ám ez a kedvesség és figyelmesség, ami Apolból áradt, valahogy az idő múlásával fakulni kezdett. Egyre többször piszkálta Zsoltit ostoba beszólásokka, csak, hogy mondjon valamit. Amikor meglátogattuk őket, csak Tibi találtuk otthon, mondván, Apolnak túlórája van, el kellett mennie a húgához, a kertben van még. Az elején elhittük. Később már kezdtünk átlátni a szitán. Vagyis: kerül minket.   

Amikor otthon találtuk, akkor kedvetlen volt, zsémbes és hallgatag. Már puszit sem adott szívesen. Júliusrapedig minden kedvesség elpárolgott belőle irányunkban. Onnantól kezdve idegenként kezelt. Egyszerűen nem tudtam hová tenni a dolgot. Hiszen semmi sem követtem el ellene. Legalább is nem tudtam róla. De pár hete kibújt a szög a zsákból. Egyértelművé vált, hogy féltékeny arra a kapcsolatra, amiben Zsoltival élek. Háttérinformációként azt tudni kell, hogy nyolc évvel ezelőtt ő maga szeretett volna járni Zsoltival, de többször kikosarazta őt jelenlegi párom. Egyszerűen nem volt az esete, már csak a magasságából kifolyólag sem. Kedvesem százkilencven centiméter magas, sógornőjelöltem százötven centiméter alacsony. Így már valamelyest érthető, de természetessen látam már boldog ellenpéldát is. Később azonban összekerült Tibivel, párom bátyjával. Ez már nyolc éve tart köztük, és addig jutottak, hogy összeköltöztek Apol lakásába. Azóta se előre, se hátra nem léptek semmit. Nagyon sokszor hallgattam tőle az elmúlt egy év alatt, hogy már várja, Tibi mikor kéri meg végre a kezét. Gyereket is szeretne, próbálkoznak is, de nem jött össze.

Mint kiderült, a kapcsolatunkra féltékeny. Arra, ahogyan viselkedünk egymással. A szerelmünkre.

-Rád is féltékeny – mondta Zsolti az autóban egyik este.

-Miért? Nem adtam rá okot.

-Hát…. valljuk be, szegény nincs nagyon eleresztve külsőleg. Előzőleg velem szeretett volna járni, de sokszor kikosaraztam.

-Egyet el kell ismernie. És most minden beképzeltség nélkül mondom…. hozzá egy olyan férfi illik, mint bátyád, hozzád pedig egy olyan kaliberü nő, mint én.

Ezen vigyogott és megszorította a térdemet.

-Ebben biztos lehetsz.

Tegnap pedig megkapta szegény Apol a kegyelemdöfést páromtól, bár Tibivel együtt ők generálták. Meglátogatták Zsolti a munkahelyén. Nyílván útba esett. Tibi és ő beszélgetni kezdtek, majd Apol, csak, hogy mondjon valamit, az alábbit kérdezte.

-Na és mikor lesz már nálatok esküvő Pocok?

-Ja, igen. Olyan rég ettem már egy jót – csatlakozott be mellé sógorjelöltem.

Zsolti vette a lapot, érezte, hogy mire megy ki a játék. Kötekedni akartak vele.

-Tulajdonképpen jó úton haladunk felé. Egy előeljegyzés már megtörtént. Gyűrűt is kapott.

Két kerek szem meredt rá, majd Tibi, hogy metse a helyzetet, így reagált.

-Munkára jók vagyunk mi, hogy segítsünk, de ünnepelni már nem hívtok meg.

-Ha ott lettetek volna a VOLT fesztiválon, láttátok volna. De nem volt nagy ünnepség. Ez még nem a hivatalos eljegyzés volt. Mindez azért történt, hogy mindenki lássa, komolyan gondolom vele – majd a kegyelemdöfés: – És nálatok mikor lesz esküvő. Én is már úgy elemnnék egy nagy zabálásra.

Erre már nem mondtak semmit. Néma csend volt, majd sűrgős teendőkre hivatkozva elmentek. De Zsolti biztos benne, hogy hazafelé Tibi alapos fejmosást kaphatott.

Én csak mosolyogtam, de bellül azért éreztem valami szorító érzést. Sosem szerettem, ha pikkeltek rám. Ráadásul, ha olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen nem tehetek, vagy nem tudok változtatni. És azon, hogy őszintén, mélyen szeretjük egymást, eljegyzett, és egymással szeretnénk leélni az életünket, nem tudunk, és nem is áll módunkban változtatni. Ezzel Apollóniának is meg kell békélnie. Ugyan ezt tennie a saját sorsával. Ha Tibi még nem akarja megkérni a kezét, akkor úgy sem fogja. Kierőszakolni ki lehet. De annak eléggé kukacos lesz a gyümölcse. Legalább is szerintem. Ha eljön az ideje, össze fognak házasodni, hiszen szeretik egymást.

 Mindig is volt egy keresztem, ha farmernadrágról volt szó. Középen a két lában között folyton folyvást elvásik a kis mocsok. A legutóbbi dzsinszem is így járt, a végén, már öklömnyi lyuk tátongott rajta. Ez melegben kellemes, mert legalább szellőzik, de amikor már a mínuszok térd alatt közlekednek, képesek behúzni azon a nyíláson megborzongtatva az egész tetemet. Ez amolyan nemszeretem érzés.

Reggel kiborultam miatta. Édesanyám korábban már felajánlotta, hogy azokból a nadrágokból, amiket én régen kihíztam, és átadtam neki, nyugodtan vegyek el. Most biztosan rám jönnek. Elfogadtam. Legalább kiderül mennyit fogytam. A legtöbb nadrágomat 18 és 20 éves korom között nagyon nehezen gomboltam össze magamon, vagy nem is tudtam.

Anya a kezembe nyomott egy sztreccs anyagból készült nadrágot. Felhúztam, de nagyon furcsán éreztem magam benne. Sosem szerettem a nagyon passzentos dolgokat, ezért sem hódolok a “legújabb” divatú répanadrágnak. Kibújtam belőle és vissza adtam anyunak.

-Várj, mindjárt keresünk valamit.Van itt egy világos farmer, amit még te adtál oda, mert azt is kihíztad.

Kutakodott,kutakodott, pakolta ki a nadrágokat a jókora gardrób szekrényből.

-Ezek itt anyuka nadrágjai, na várj, mindárt meglesz.

-Mit csináltok?- nézett be apám a nagyszobába.

-Nadrágot keresünk Majcinak.

-Nézd meg a régi nadrágjaidat. Most, hogy így lefogytál, biztosan jó lesz valamelyik.

Apám szájából ez komoly dícséret volt.

Ekkor előkerült a szekrény mélyéről egy nagyon világos, pink varrású dzsínsz. Kicsit ódzkódtam tőle, ez volt az aminek régen mindig lecsúszott a zippzárja. Felhúztam a nadrágot, összegomboltam, és kisétáltam a tükör elé. Villámcsapásként ért a elismerés. Ez az a nadrág, amit én annyira szerettem, de idegesített hogy a zipzár nem marad a helyén. De valószínüleg csupán azért, mert meghíztam. 

Ahogy ott álltam az előszobai tükör előtt, kicsit úgy éreztem magam, akár Miranda a Szex és new York-ból, mikor megtalálta egy régi farmerét a szekrény mélyén, ami utoljára a ’80as években volt jó rá. És amint felvette, abban a minutumban tinédzsernek érezte magát újra, s hódítani kezdett. Valahogy így voltam én is. 

Valóban jól állt. Kellően tapadt a fenekemre és a combjaimra, ami éppen az előnyös oldalát mutatta meg a testemnek. Bár a bal combján találtam egy-két koszfoltot, de nem bántam. Régi emlékek jutottak eszembe. Ezt a nadrágot utoljára egy első randin viseltem.

18 éves voltam,és nagyon zabolázatlan. Istinek hívták a fiút, aki megpróbált betörni, és négy évvel volt idősebb nálam. A Free Styler nevű diszkóba beszéltük meg a találkozót. Ő is, és én is társasággal mentem. Talán mind a ketten tartottunk attól, hogy szót értünk e egymással. Jobb ha van mentöövünk. De egész jól szórakoztunk. Iszogattunk, táncoltunk, kint beszélgettünk a gangon. Sikerült berugnom, nem szégyenlem, de ez van. Isti nem ivott, ő volt a sofőr. Hiába szédelegtem, nem tettem rá rossz benyomást. Ezt már csak abból gondolom, hogy további randikra is elhívott. Az egész csapat kisétált az autóhoz. A sárga kocsi egy társashát előtt parkolt, amit nagy vasbeton kerítés vett körül, és a mélygarázsba vezetett. Arra kapaszkodtunk fel barátnőmmel, és részegen egyensúlyoztunk rajta. Kicsit nehezebben ment, mint gondoltam. Megszédültem, lábamat pedig próbáltam megvetni a szegélymelletti pázsiton. Ám a pázsit elnyelte a lábamat. Méghozzá combig. Mint kiderült a pázsit a szegélyt körülölelő sövénynek volt a teteje. Mi ezt nem láttuk. Csak vettem magamon, barátaim pedig rajtam. Nono kihúzott a sövényből, Isti pedig lesegített a falról.

Azóta az anyag magán viseli az este nyomait.

Csak álltam a tükör előtt és mosolyogtam. Micsoda este volt. Elveszett emlékek kerültek elő, hála a nadrágnak.

Vigigsimítottam a combomon és, akár egy modell a kifutún, ezen Zsolti mindig mulatni szokott, fordolódtam az előszobai tükör előtt.

Úgy éreztem most nézek ki a legjobban. Voltam én már 72  kiló, zabolázatlan és boldog, voltam 76 kiló és boldogtalan gömbőc, voltam 64 kilós boldogtalan piszkafa, 65 kiló és boldog, és most 67 kilógrammot nyomva érzem magam a legjobban a bőrömben. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, szerelmes, szeretek és szeretve vagyok, és…. menyasszony vagyok:-)   

 Az edzésterv sajnos már a második napon megbukott, ugyan is nem
jutottam időben hozzá a Leg Magichez. Este hatra mentem angolra, előtte
szakdolgoztam, az előtt pedig megbeszéltem két tárgyalást a mai napra.

De az izomláz még mindig kínoz. Főleg a derekamban. Nem tudom, hogy “normális” dolog-e a pilátesz után, ha a derék izmaim égnek, és sziszegek minden fordulásnál, hajolásnál. Tegnap úgy éreztem magam, mint egy 70 éves nénike. Fájt minden mozdulat.

Igazad van Móni, nagyon sok olyan lányt lehet látni, aki koplaltatja magát, és olyan hatást kelt, akár egy fonnyadt barack. Nem szép. Jómagam nem koplalással fogyasztom magam. Igyekszem mértékletesen enni, és mozogni. De sajnos, a média nem azt sugallja felénk, hogy a nőiesen izmos, feszes test az ideális és a szép, hanem a csont sovány,  nádszálkisasszony, plasztikázott, sminkelt nő. Igazából se a plasztikával, se a sminkkel nincsen bajom. Ha valakinek valóban nincsen melle, és nem érzi magát elég nőiesnek, nyugodtan csináltassa meg őket. Vagy, ha olyan rendellenességgel született, vagy balesetet szenvedett, ami eltorzította, feküdjön kés alá. A smink pedig kiemeli a női szépséget, de csak akkor, hogy ha módjával  alkalmazzuk, és a festék nem fedi el valódi külsőnket.

Kicsit ki vagyok borulva a szexhiány miatt. Még egy hétig nem nyúlhatunk egymáshoz. Kínzó, mind a kettőnk számára. Ott fekszünk egymás mellett, és egyszerűen nem tehetünk semmi komoly lépést egymás felé. Párom egyre inkább azzal “fenyegetőzik”, hogy amint letelik a kúra, kivesz egy hét szabadságot.

-A főnökömnek megmondom, hogy adjon egy hét szabit, mert munkára úgy sem leszek használható. 

Ezen csak nevettem, de valahol mélye éreztem, hogy komolyan gondolja.

Bennem is lángon a tűz, nagyon vágyom rá, de amíg nem tehetünk semmit, addig igyekszem más formában levezetni a felgyülemlett energiákat. Ma mindenképpen szeretnék mozogni. Nem biztos, hogy esténként kellene beiktatnom. Az is elképzelhető, hogy most reggel nekiállok és felpattanok a Leg Magickre 🙂

De emellett egyéb mozgásformákra is szükség van. Apámmal focizgatok, kosarazunk, még olyan gyermeki játékok is előfordulnak, mint a fogócska. Emlékszem, legutóbb a Fertő tónál sétáltunk, amikor apámra rátölt a játékkedv, és kergetőzni kezdtünk. Először Zsoltit fogta meg, ő engem üldözött, én anyámat. És így futkostunk a mólón. Akár a gyerekek. Beszálltak a kergetőzésbe a barátaink is, Tibi és Lincsi, és a gyerekeik, a 3 éves Marci, és a 8 éves Zsófi.

El is felejtettem, hogy hány éves vagyok. És ez a legjobb dolog. Önfeledten, kortalanul, boldogan létezni!

Egy éve birtokolunk egy fit labdát.
Eddig hasizomgyakorlatokra használtam, később felfedeztem, hogy valóban
jó a helyes tartás megtanulására, miközben azon rugóztam a számítógép
előtt ülve. Ezt követte a combizom erősítés, de éreztem, hogy egyéb gyakorlatokat
is lehetne vele végezni. Kutakodtam az interneten fit labdával
kapcsolatos DVD-k után. Találtam, de egyenlőre nem engedhettem meg
magamnak. Ekkor lelte rá egy oldalra, ahol ingyenesen letölthető
verziót találtam. három nap alatt le is töltöttem. Alig vártam, hogy
végre kipróbáljam. Átgurítottam a nagy kék gumilabdát, leterítettem egy
pokrócot, és elindítottam a programot.

Nem voltam elég körültekintő, ugyan is
nem volt elég helyem a gyakorlatokhoz, és mivel szemben feküdtem a
monitorral  a labdától nem igazán láttam a bemutatást végző nőt.

Alaposan megdolgoztattam magam abban a
fél órában, éreztem a pilátesz egyik alap feladatának a hatását, az az
a rekeszizmomat, a has azon területét, amit alapban nagyon nehéz
megdolgoztatni. Az alsó hasizmot.

Ma reggel pedig főként vádli és hasizomlázra ébredtem.

De úgy néz ki, hogy végre összeállt az edzésprogram.



Az alábbi módon igyekszem felosztani a hetemet:

• Leg Magic (igyekszem, hogy hétfőre essen)
• Pilátesz fit labdával
• Jóga

Vasárnap pihenőnap.
Ha jól számolom, akkor hat edzésnap, és egy pihenőnap. Ha el tudom
végezni, legalább a háromnegyedét, bár, ha csupán a felét, még azzal is
szépen formálódom. 

A célom továbbra is az, hogy jó kondiban
tartsam magam. Jön a tél, ilyenkor az ember kevesebb folyadékot, és
több ételt kíván. A több táplálék ösztönös, és elfogadható, de csak
módjával. Ami a kevesebb folyadék fogyasztást illeti, nagyon rossz
döntés. Csak azért, mert nincs olyan döglesztő meleg, és nem kívánjuk a
folyadékot, még nem ok arra, hogy ne igyekezzünk napi minimum 1,5
liternyit bejuttatni a szervezetbe. Nem muszáj vizet. Oldjuk meg
teával, gyümölcslével, csupán a nagyon cukros, és szénsavas üdítőket
kerüljük. Azzal csak kárt okozunk magunknak.

Ősszel és télen az ember hajlamos a
hízásra. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy sokkal hajlamosabb, és nem csak
az ünnepi időszakban.

Igyekszem mértéke tartani és mozogni, hogy továbbra is jól tartsam magam Zsolti mellett. Ugyan az hajt, mint eddig:



Soha
többé nem engedem, hogy elengedjem magam egy férfi mellett, okot adva
arra, hogy a külsőm miatt piszkáljon, vagy elhagyjon.  



Továbbá én is jobban érzem magam egy
energiától duzzadó, izmos, formás, erős testben. Ráadásul azzal, hogy
edzem, erősítem magamban azt az érzést, hogy törődöm a testemmel, és
szeretem magamat, ami a mai világban nagyon nehéz feladatnak bizonyul.



A fit labda remek dolog, ajánlom
mindenkinek. Körülbelül annyiba kerül, mint egy fitnesz DVD, és több
mindent kezdhetsz vele, mint a CD-vel. Nekem kezd beválni. A mérések
majd bizonyítják. Bár ki tudja, hogy lehetséges-e még ennél is jobban
lecsökkenteni a kerületemet 🙂

 Kúra alatt áll az egész család. Komoly kúra, ugyan is ágyék tájon kell ápolnunk magunkat. A fiúk tablettát szednek, mi ugyan ezt kombináljuk kúppal, ami, valljuk be, nem éppen egy kellemes dolog. Tegnap kezdtük, és mindez 10 napig tart. Ezalatt az idő alatt szigorúan tilos az alkohol fogyasztása, és minden nemű szexuális érintkezés. Ez a legnehezebb, főleg a párom számára.

-Ha letelik a tíz nap, isten bizony kiveszek egy hét szabadságot! – mondta mosolyogva.

És kefélünk, mint a nyulak, fejeztem be gondolatban.

Minden esetre jussunk túl ezen a kis kellemetlenségen, és had élvezzem újra felhőtlenül a szeretkezést minden fájdalom nélkül.

*******

Lackó tegnap feldobta, hogy valamikor közösen menjünk el Budapestre egy kirándulós napra. Ő a Terror házát mondta, amit még sosem láttam, igaz lúdbőrzik tőle a hátam. De a történelem része, ezért jobb, ha szembe nézek vele.

Az én javaslatom, ami szintén belefér a napunkba, az a Természettudományi Múzeum volt. Kicsit gondolkodott, de nem volt ellenére. Az az egyetlen kifogása volt, hogy nem kedveli a múzeumokat.

-Ez nem az a képnézegetős múzeum. Interaktív. Van minden, dínók, kőzetek, csontvázat, múmiák.

Ettől kezdve nem volt ellenvetése.

Úgy néz ki, hogy valamelyik hétvégén, korai indulással leutazunk Budapestre, és egy egész napot múzeumokra és szórakozásra szánunk. Jobb volna a November, mert arra már nekem is lesz pénzem, így nem kell Zsoltira hagyatkoznom. Az nekem sem mindig esik jól. A párom, és gondoskodni akar rólam. De ha végre függetlenné tudok válni anyagilag, egyértelmű, hogy a nagyját szeretném magam fizetni. Nem tudom még mennyien megyünk. Lackó, Zsolti én Én biztosan. Úgy néz ki, hogy Béku szintén, és talán Gábor, Lackó öccse is. Azon imádkozom, hogy Miss maradjon távol. Ha távol van, semmi gondom vele. De két és fél órán keresztül összezárva lenni egy szűk helyen… egészen más tészta. De ez még a jövő zenéje. Addig is, megismerem Békut. Most már kicsit nyitottabb vagyok. És erre megvan az okom.

Viszek magammal fényképezőgépet, ahogy ismerem, Zsolti szintén. Így az egész nap dokumentálva lesz 🙂 Kíváncsi leszek miként sikerül az a nap. Nagy lépés egy egész napot együtt tölteni olyan emberekkel, akik felé nem szívesen nyitottam, illetve az egyikkel még mindig fenntartásaim vannak, és a lúdbőr gágog a hátamon, de ki tudja mi lesz a végkifejlet.

 Úgy éreztem, hogy ezt meg kell, hogy osszam veletek. Gaiának szüksége van ránk, ahogy nekünk is Ő rá. Belőle táplálkozunk, ő tart bennünket életben, nyújt menedéket és otthont. Mi még is gátlástalanul kihasználjuk Őt. Miért? Miért jó az nekünk, ha a végén már nem lesz mit ennünk, mert nincs termőföld? Nem lesz mit innunk, mert nincs tiszta víz? És semmit sem tudunk belélegezni.

Nem vagyok megszállott Greenpeac-es, de gyermekkorom óta szeretem a Földet, tisztelem és óvom, de sosem drasztikus módszerekkel, éhségsztrájkkal, fára költözéssel, brutális demonstrációkkal. Tisztelem a Greenpeac munkáját, és a magam módján próbálok segíteni. De azt hiszem, és ezzel nem szeretném őket bántani, de ahhoz, hogy változtassunk valamit, azt előbb családon belül kell elkezdni, majd szépen, fokozatosan kiterjeszteni. A Greenpeac szervezete igyekszik drasztikus, brutális fotókkal és filmekkel felhívni az emberek figyelmé arra, ami a Földön folyik. Ezzel több embert meg tudnak győzni. Ők arra figyelnek, hogy a természettel jól bánjanak. De emellett nem csupán a föld és a levegő “fizikai” tisztaságára kell odafigyelnünk, hanem a mentálisra is. Hiszen az alacsony rezgésű, azaz “szeretet nélküli” gondolatokkal, mint a gyűlölet, féltékenység, harag, úgyszintén szennyezik a környezetet. Ahhoz, hogy Gaia “meggyógyuljon” magunknak is meg kell gyógyulnunk a saját lelki sérüléseinkből. Önmagunkat is tisztíthatjuk magas rezgésű gondolatokkal, és érzelmekkel, mint például a szeretet, öröm, szerelem, kedvesség, figyelmesség, boldogság. Minden olyan tettel, amiről úgy érezzük, hogy a Szeretet megtenné. Azzal, hogy önmagunkat nem szennyezzük káros gondolatokkal, Földanyát is megóvjuk. Ha mi magunk harmóniába kerülünk önmagunkkal, azzal, Gaia is egyensúlyba kerül. Mi magunk vagyunk a Föld, a mi kollektív, egységes tudatunk befolyásolja az ő “közérzetét”.

És most jön a lényeg! Ha valaki még mindig olvassa ezt a bejegyzést, és úgy érzi megszólította a lelkét, amit írtam, akkor nézze meg az alábbi linken található oldalt. 

http://www.energologia.hu/index.php?site=plan

Segítsünk Gaiának 2012-ig. 

Csak egy kis odafigyelés, önmagunk szeretete, és napi 10 perc szeretet meditáció a Földért, aminek az a lényege, hogy szeretettel gondolj reá. Nem kell több. Csak szeresd Őt. Ahogy te sem tudsz élni szeretet nélkül, úgy Ő maga sem!

 Újabb méréseket végeztem magamon, s elégedetten állíthatom, hogy nagyon szépen haladok. Csökken a súlyom és a kerületem is. Nem beszélve a testzsírról és a fölösleges testvíz is szépen távozik, hála a citromos víz kúrának.

Íme a 2009. 09. 19es mérések:

Magasság: 180 cm

Testsúly: 67.3 kg

Testzsír: 23 %

Testvíz: 52.9 %

Derék: 69 cm

Csípő: 92 cm

Fenék: 98 m

Combok: b-60 cm, j-60 cm

Mellbőség: 90 cm

Az előző mérésekhez képest nem sok, pár centi, és kb. 1 kiló mínusz. De a decemberi állapotomhoz képest 5 kiló mínuszban vagyok, ami nagyon nagy lépés számomra 9 hónap alatt, úgy, hogy csak az étkezési szokásaimon változtattam, és beiktattam néhány egyszerű kúrát, mint például a csalán tea, vagy a citromos víz. Este hét után igyekeztem nem enni, vagy csak gyümölcsöt, zöldséget, joghurtot. És próbálok rendszeresebben edzeni. A fejembe vettem, hogy soha többé nem engedem el magam férfi mellett. Egyrészt azét, hogy ne ábránduljon ki belőlem, mert már koránt sem adok magamra annyira, mint mikor elkezdődött a kapcsolatunk. Tudom, hogy Zsolti azt mondja, ő úgy szeret, ahogyan vagyok. De ki tudja, hogy plusz 15-20 kilóval is ugyan úgy szeretne és kívánna-e. Tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli a nádszálkisasszonyokat, pedig ő maga sem valami vastag. De attól nem kell tartania, hogy újra annyira vékony leszek, mint két éve. Az az ominózus 64 kilogrammos ruhafogas. Olyan már csak akkor leszek, ha ismét akkora sokk ér, hogy hónapokig alig tudok enni. Másrészt pedig magam miatt akarok odafigyelni, hogy elégedett legyek azzal a nővel, aki a tükörből visszatekint rám. De mostanában jól vagyok. Túlléptem a menstruáción, a visszatartott víz távozott a testemből. Tegnap reggel kicsit sokkolt a szám, amit a mérleg mutatott. 68.3 kg, ami hirtelen sok vagy inkább sokk volt. De persze, ez csupán a menzesz egyik árnyoldala.

Ma is, a szakdolgozat írás után edzek egy kicsit, este pedig vendégségbe vagyunk hivatalosak Oroszékhoz. Nagyon rég voltunk már náluk, azt hiszem akkor, amikor be lettem mutatva, és megünnepeltük Orosz születésnapját. Azaz, egy éve. Annyi változott, hogy Anita, Orosz felesége mindenórás terhes. Hamarosan bővül a baráti társaság. 

Este pedig elméletileg irány Harka, hogy megtekintsük, jobban mondva ugráljunk Ossziánon és Mobilmánián.

    ******

Szeptember közepe révén újra hódolhatok az egyik kedvenc ételemnek, a sütőtöknek. 

Főként sütve. De mióta megkaptam születésnapomra azt a bizonyos botmixert, szeretném kipróbálni sütőtök krémlevest.

Laktató, és nagyon kevés kalória van benne. Azt is állítják róla, hogy kiváló béltisztító hatású (ezt tanúsíthatom, bár kicsit pirulva)!

Nagyon szeretem finom édes, karakteres ízét. Csak egy dolog miatt kell tartanom. Egy idő után be ne sárguljak! 🙂

Sokat gondolkodtam mostanában. A
munkáról, a költözésről, a tanulmányaimról. Tegnap volt az első angol
órám. A csoport sem túl nagy, öten vagyunk összesen, és úgy néz ki,
hogy jó a tanárunk is. A kis létszámban mindenki jól tud majd
érvényesülni, és most már van konkrét motivációm, hogy rendesen
megtanuljak angolul. Egy használható nyelvtudással többmindenre
vihetem.

Ami a munkát illeti… megkaptam a
kódszámomat, így most már teljes gőzzel dolgozhatok. Október elején
indul a képzésem. Az öt magannyugdíj pénztárat addig meg kell
csinálnom. Eddig kettő megvan belőle. Jelöltjeim mindig is voltak és
lesznek is, még akkor is, ha éppen az az ember nem áll kötélnek, akire
számítok.

A “botrány” továbbra is dúl. Újabb
szereplővel bővülve. Immáron Enn is a párom nyakára jár, hogy mi ez az
egész blog téma. Eldöntöttük, és ő mondta ki, nem én, ezentúl nem
szólunk bele egyikőjük ügyébe sem. Eddig sem tettük, de ha lehetséges,
akkor ne is hozzuk szóba. Mindenki éli az életét, lehet beszélgetni, de
azért, hogy később Zsolti vagy én legyek a bűnbak bármiért is,
felesleges törnünk magunkat.

Az igazság az, hogy alapban nagyon is
szeretem Lackót, és mikor más nem keveredik bele a társalgásba, akkor
nagyon jófej. Olyankor annak az embernek látom, akit megismertem. És,
aki hiányzik. De ez van. Mindenki, minden nappal változik. És
előfordul, hogy pozitív, esetleg negatív irányban. Bizony az sem sűrűn
fordul elő, hogy egy illető régi énje visszatérne. Vagy megszoksz, vagy
megszöksz, szól az ősi bölcsesség. Csak kicsit félek, hogy ezek után mi
lesz.

Tegnap előtt megnéztük újra a lakást,
most már a lehetséges lakó szemével. Bizony itt-ott lesznek
kisebb-nagyobb javítások, de szerencsére a párom ezermester, és jómagam
sem riadok vissza a kemény fizikai munkától, így vállaljuk a
javításokat.

Ahogy ott sétáltam a helyiségek
között, már láttam magam előtt, az új színeket, az elrendezést, a
növényeket. Hosszas gondolkodás után, és persze nagyanyai rásegítéssel
arra jutottam, hogy a hall napsárga lesz. Mivel kicsi és ablaktalan
muszáj valamivel növelni a teret. A családi fényképeket lepakoljuk a
falról, mert engem valahogy zavart, hogy amerre lépek, mindenhonnan a
halott rokonaim követnek figyelemmel. Valahogy lúdbőrzött tőle a hátam.
Oda kerül a számítógépasztal gépestül, és oda szeretném kialakítani a
dolgozószobámat is.

Ha már a tértágításnál tartunk, úgy
éreztem, hogy a régi, fakósárga-fehér falú nagyszobának valami vidám
jelleget kell adni, így úgy döntöttem, ott is végig megyünk a napsárga
festékes teddy-vel. Lepakolom onnan is a családi képeket (talán néhány
közös fotót viszek át), az ízléses festményeket fennhagyom. Szeretnék
venni néhány semleges színű termóplédet (kb: 1700 Ft/db), és letakarni
vele  a régi ülőgarnitúrákat. A színével és a formájával semmi bajon,
nagymamám elmondta a történetét. Azt a díványt és két fotelt, ami a nagyszobában, a két ablak között helyezkedik el, még az ő
apja, az én dédapám készítette a cukrászdájukba 1938-ban. Olyan, mintha
lószőrből volna. Az egyetlen problémám vele csupán annyi, hogy
roppantul szúr, még ruhán keresztül is. Remélem, ha leterítem egy puha
termópokróccal, kényelmessé válik. A régi rekamét eltávolítjuk az
útból, valószínüleg a kisszobába, ami ezentúl raktárként üzemel.
Szeretnék néhány szép abroszt is venni, és ha majd a pénzem
engedi,akkor kékes-zöld árnyalatú sötétítő függönyöket.

Az előszobát is hívogató, barátságos
színűre szeretném, az majd elválik, hogy milyen legyen. Az első az,
hogy lekenjünk az ablakkereteket és könyöklőket, mert igencsak meg
vannak kopva.

A konyhába is valami sárgás színt
szeretnék, talán tojássárgát. Még nem tudom. Szerzek színmintákat,
és körbejárom a helyiségeket. A fürdőbe is fontos lesz a vidám szín,
mert ablaktalan. A vécébe szintúgy. Lehet, hogy annál az egy hónapnál
több időt fog igénybe venni a felújítás, mint, ahogy azt Zsolti
számolta. Festés után takarítás.

Mindenhonnan megkapjuk a kívánt segítséget. Akár fizikai, akát eszközbéli legyen.

Szinte láttam magam előtt, ahogy
reggel készülődünk. Vagy szerelmesen összebújunk valahol. Láttam miként
serénykedek a konyhában, mert vendégeket várunk, párom pedig teríti az
asztalt. Hallottam a vendégek vidám beszélgetését is az asztal körül.
Azt is el tudtam képzelni, hogy a miként díszítjük fel az ablak előtt
álló fenyőfát, miközben karácsonyi számok szólnak a számítógépről.

Láttam mindent. Zsolti nagyon várja.
Én is, de egy kicsit akkor is meg vagyok ijedve. Hatalmas lépés lesz
az összebútorozás. Azt nem mondom, hogy nincs visszaút, mert az mindig
van. De egyszerűen furcsa lesz, hogy már nem a szokott környékre megyek
haza, nem a 23 éve megszokott szobámban alszom. Ha már elkezdődik a
felújítás biztosan élvezni fogom, és jobban át tudom majd adni magam a
dolognak. De addig is, kicsit félek. Nem attól, hogy együtt tudunk-e
majd élni. Abban biztos vagyunk, hogy minket egymásnak szánt a sors.
Csak az éles váltástól rezeltem be. Hiszen már nem járhatok haza, ha
akarok, ha gond van, ha meggondolnám magam. Összeköltözünk egy
mindkettőnknek idegen lakásba. Se az enyém, se az övé. Mi alakítjuk az
otthonunká. A nagybetűs OTTHONná.