HURRÁ! Úgy néz ki, hogy megoldódott a lakásprobléma. Nagybátyám és menyasszonya átbeszélték egymás között, és arra jutottak, hogy tulajdonképpen szívesen látnak bennünket. Amíg Panni néni él, addig igazából senkié az a lakás. Nyugodtan használhatjuk. Csabi öröksége a 76 négyzetméteres, belvárosi polgári lakás. Ha megörökli, és még mindig szükségünk van rá, akkor bérelhetjük tőlük. Őket idézve:
“Még is csak jobb, ha mi élünk ott, mint valami idegen.”
És mi felvidultunk. Szinte kézzel tapintható az az öröm, amit érzünk, annak reményében, hol élhetünk magánéletet. Furcsa lesz máshová hazamenni, de egy-két hónap és megszokjuk.
Itt a leginkább párom édesanyjának kell hozzászoktatnia magát a gondolathoz, hogy a fia már nem él vele, és nem ugraszthatja azonnal, mert nem lesz kéznél.
Valóban furcsa lesz.
Előbb még megalapozom a jövőmet anyagilag, rakok félre pénzt a szűkösebb időkre, hogy még sem Zsolti fizetéséből éljünk, és körülbelül fél-egy év múlva átköltözünk. Igazából sok mindent nem tologathatunk, rakodhatunk át, mert nem a miénk az ingatlant, és amíg az öröklés végbe nem megy, addig minden leltárba van vége.
Mindezt csak azért írom, hogy letisztázzam a körülményeket. 🙂
Nekünk az a fontos, hogy zavartalanul együtt lehessünk, legyen magánéletünk, mi gazdálkodhassunk az időnkkel, és hívhassunk meg vendégeket is magunkhoz. Ahogy élnie illik egy fiatal párnak. Megalapozva a napi időbeosztásunkat 🙂
Igen-igen-igen. Már nagyon várjuk mind a ketten!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: