Szeretnék reagálni egy tegnapi hozzászóláshoz, mert úgy érzem, hogy a hölgy félreértett valamit az “Őrlődöm” című bejegyzésemben.
Kedves Csilla!
Megértem, ha valakiben, ama bejegyzés elolvasása után az a képzet keletkezik, hogy esetlegesen önző vagyok. Régebben valóban az voltam, de teljesen más tekintetben. Hála az égnek leküzdöttem ezt a nem éppen kellemes viselkedési formát.
Ki kellett írnom magamból azokat a gondolatokat, és mindenki értette, ahogyan szerette volna. Szükség van építőjellegű kritikára, és a tiédet jóhiszeműen annak könyveltem el. Mindez a hozzászólás arra enged engem következtetni, hogy te azt gondolod, én minden férfit magamnak akarok, még akkor is, ha már rég nem hozzám tartozik. Ennek a tegnapi kijelentésnek, amin te megütköztél, egy nagyon hosszú és bonyolult előzménye van, amit, hogy ha rendszeres olvbasóm vagy, meg kell, hogy érts. Másfelöl, hogy abszolút tiszta legyen olvasóim előtt a képlet, ahhoz azokat a bizonyos fényképeket is látni kellene, de mivel tanultam egy évig Köz és Magánjogot, és egy normális emberben ösztönössen bent van a diszkréció, így nem áll szándékomban a személyiségjogot megsérteni, azzal, hogy megmutatom a Juditot ábrázoló fényképét, vagy elárulom a teljes nevét. Nincs hozzá jogom, egyrészt, másrészt az eggyel előbb olvashatóak miatt.
Ha látnátok, azok is megértenének, akik felhördülnek olykor a kijelentéseimen, mint ahogy te is, Csilla. De ez örök titok marad, ki is ez a bizonyos hölgy, aki annyira hasonlít rám. Ezt csak Ő tudja és Én.
Tehát az a kijelentésem, hogy G újra belém szeretett, mert Judit annyira hasomnlított arra az énemre, akibe korábban voltam és megtetszett neki, nem az önzés jele. Csak egy kijelentés volt.
Egy eléggé öntelt kijelentés. De persze ez nem gond, ilyen vagy, és kész. Akinek nem tetszik, nem néz oda. Más. Nem lehet, hogy G benned kereste az ideálját, de nem találta meg, tovább keresett, és Juditban megtalálta? Az ember nem csak a külsõ, hanem a belsejének is “szépnek” kell lenni. Nem kell válaszolni
De igen Csilla, előfordulhat. Végül is, én sem benne találtam meg az ideálomat.Mindenki ment a maga útján. Ő előbb találta meg, én később. De szerecsére megvan
Köszi, hogy olvasol és figyelmeztetsz.
Igen, ilyen vagyok. :-p
Néha öntelt, máskor önbizalomhiányos, így kell szeretni
A gond ott volt ezzel a belső szépséggel, hogy 19 évesen, első komoly kapcsolattal egy igazi férfival eléggé formálható voltam. Ha még várt volna pár évet, talán megkomolyodom annyira mint most, és érettebben tudtam volna kezelni a helyzetet. Talán ennyi plusz volt J-ben
az a plusz két év.