Azt hiszem megtaláltam a testhezálló munkát. Élvezem, gyönyörködöm benne, és egy óriási kalandnak fogom fel.
Tegnap nagy lépést tettem. Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a nagyvázsonyi polgármesterrel. És lássatok csodát, nem telt bele pár óra, és válasz érkezett tőle. Mégpedig pozitív válasz:
Johanna!
megtisztelő. Érdekelne az ajánlatuk. Kérem, küldje el, milyen programokat milyen
anyagi feltételekkel tudnának biztosítani.
köszöntöm,
F. Sz.
A szívem izgatottam kalapálni kezdett a mellkasomban. Ez most jó? Persze, hogy jó, te liba! Azonnal választ fogalmaztam a polgármester úrnak, és megérdeklődtem, hogy esetleg beleférünk-e még az idei esemény naptárba, vagy már csak a jövő évben kaphatunk helyet. A válasz sokáig nem váratott magára.
Megfelelne Október 10-e, de a jövő év is.
Egyre inkább felpörögtem. Csupán az a gondom volt, hogy előbb Csabával kell beszélnem. Anyagiakról, amíg a főnököm nem ad meghatalmazást, nem tárgyalhatok. Előbb Csabával kell mindent megbeszélnem. Miként számoljuk, kilóméterpénzt, kell-e szállás, községben mennyiért vállaljuk? Ma megpróbálom felhívni, minden esetre a tegnapi üzenetemre nem válaszolt. Drukkoljatok kérlek, hogy meg tudjam szervezni az első bemutatómat. Nagy lökés adna.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: