Összegzés és Alkonyat

 Vendégsében vagyok. Nem éppen betervezett módon, a szükség hozta így, de minden esetre élvezem. Lilu és családja lát vendégül.Az egész valahogy így kezdődött….

…egyszer volt, hol nem volt, volt egy szer egy lány, aki csupán azért utazott Székesfehérvárra, hogy találkozzon a konzulensével, beírasson egy elmaradt jegyet, és találkozzon az egyik nagyon jó barátnőjével. Nos, ennek a mesének, ahhoz, hogy happy enddel végződjön, valahogy így kellett volna folytatódnia….majd a leány, miután beszélgetett, beíratott, teázott, vonatra ült, hogy a fővárosba utazzon, ott aludjon egy barátjánál, azért, hogy másnap zavartalanul felmehessen a Budai várba anyagot keresni a szakdolgozatához.

De sajnos, mint látjátok, ebbe a történetbe gubanc keveredett. Ismétlem, nem mintha sajnálnám. De mint, ahogy azt már édesanyám mindent látó spirituális barátai egyszer megjegyezték vala, az életembe a Sors keze kénye-kedve szerint belepiszkál! Hát köszi szépen! Azért ennek nem feltétlenül kell járnia súlyos anyagi vonzattal. De most jár. Le sem akarom írni mennyivel. A lényeg, hogy mikor beléptem a Kulturális tanszékre, hogy beírassam az elmaradt jegyemet, kiderült, hogy fel kell vennem még egy tantárgyat, hogy abszolválhassak. De ehhez kérvényt kell benyújtanom, amit csak az ügyfélszolgálaton tehetek meg. És mit ad a Sors? Az ügyfélszolgálat hétfőn szünetel. Így holnap reggel kell befáradnom hozzájuk beadni a kérvényt, tűrve, hogy kicsit megszadizzanak, amiért kések. Ez van, de végül is pénzt adok, nem?

Így hát, Lilu befogadott, hogy ne utazzam feleslegesen. Ezért nagyon hálás vagyok.

Örömhír is ért a mai napon, csak, hogy a kint tomboló ítéletidő ne tükrözze annyira a hangulatomat! Végre megjött a havim. Azt hiszem elkezdtem lenyugodni. Ergo, szabad utat engedtem a történéseknek. “Kiadom a mérgeket, és a felesleges, engem emésztő dolgokat.” Minden esetre azt hittem, hogy pezsgőt bontok!

Liluval forrócsokit készítettünk és leültünk filmet nézni. Széles választék, de a számítógép ennél válogatósabb. Jones kisasszonyt, és az hírhedt naplóját nem volt hajlandó benyelni…. és hát Igazából szerelemre sem voltunk éhesek. Az óra nyolcat ütött, kint beborult, ezért Alkonyodtunk. Rá kellett ébrednem, a film képkockáit sasolva, miután már érdekesebb lett a helyzet (Edward belépett a filmbe), hogy számomra egy kicsit hiányzik az a fajta fojtott erotika, amit a történetben követhettem. Azt nem állíthatom, hogy az én párom nem egy grál lovag, aki igyekszik a kedvemben járni, elhalmoz bókokkal és a figyelmével. Igazából nem sok okom van panaszra. Már most hiányzik a közelsége. Furcsa is lesz nélküle aludni. Hogy nem bújhatok hozzá, nem érezhetem a teste melegét, száját a homlokomon, a szívének nyugodt, egyenletes ütemét.
Holnap azonban, miután beér a vonatom, újra a karjaiban lehetek. Szeretem, mikor leemel a vonatról.
Holnap anyósjelöltem már a kórházban lesz (szürke hályogot operálnak le a szeméről), így egy kicsit kettesben lehetünk náluk. Várom a holnapot. Komoly dolgokat nem tervezhet, most, hogy kiderült, továbbra is ketten vagyunk. De egy jó forrócsoki, sütőtök, romantikus összebújás, beszélgetés a gyertyafényben is kimondottan jól hangzik. Bár nem biztos, hogy mindez takarja egy 34 éves férfi elképzeléseit abban, ha kettesben marad a szerelmével. De nincs kedvem vérfürdőt rendezni…