(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 A mai napon végre leadtam a szakdolgozatokat. Azt hiszem egy kicsit fellélegezhetek! Nagyon sok stressz ért mostanában. Fontos, hogy kipihenjem magam. Ahogy a kulturális tanszék koordinátora tanácsolta, mostantól a záróvizsga tételeit tanulom. De azért tartok egy kis szünetet.

Ami a helyesírásomat illeti…. van, amin nehezen tudok változtatni. És megmondom az őszintét, nem is nagyon érdekel. Amit tudok megteszek, de azért írok blogot, hogy kiadjam magamból a stresszt, az örömöt, a bánatot, a szomorúságot. Ugyanmár (jééé ezt jól írtam!), nem biztos, hogy amikor ti is szeretnétek kibeszélni magatokból ami nyomja a lelketeket közbevágnak, hogy…

-Hé! Te! Rossz a kiejtésed!

Ugyanakkor (és jééé, tanultam valamit, ezt is jól írtam!), fogadom, mindigis fogadtam az építő kritikát. Volna-e (azt hiszem most ez is jó!), valami más észrevétel…. attól eltekintve, hogy az idegkimerültségtől bunkó paraszt leszek.

Legyen szép napotok.

 Köszönöm gyerekek, hogy ennyire törődtök velem. Kiálltok értem, segíteni szeretnétek, kritizáltok. Ezt mind értékelem. Igaz, hogy írással szeretnék foglalkozni, de jelen pillanatban csak ti vagytok azok, akiket annyira izgat a helyesírásom. Amikor megírok egy-egy  történetet, cikket, akkor átfuttatom rajta a helyesírás ellenőrző programot, és körültekíntőbb vagyok. Itt csak az számít, hogy kiírjam magamból örömemet és bánatomat. Nikinek igaz van. Szerintem ti sem azért kattintotok rá a blogomra, hogy leellenőrízzetek 🙂 Kíváncsiak vagytok rám, amit köszönök.  Bocsánat, hogy nem reagáltam időben. Nagyon sok minden történt mostanában. Édesanyámnak volt egy kisebb szívrohama a stressztől, magamat is leamortizáltam az aggódással, idegeskedéssel, túlhajtottam magam. Ráadásul Géről is újabb információkat kaptam. Pedig már azt hittem sikerült magamhoz térnem. Szíven ütött a múltbéli információ, de felépülök belőle. Ráadásul mostanában Zsolti is túlhajtja magát. Érte is aggódom. Most már nagyon szeretnék lenyugodni. Jön a Karácsony. Éppen itt az ideje, hogy kitisztuljak és várjam az Eljövetelt.

Jövő héten leadom a szakdolgozataimat, nyugodt szívvel írhatom a karácsonyi regényemet, és be is tudom fejezni az ünnepekig.

Édesanyám jobban van, oda kell figyelnie az étkezésére, és arra, hogy ne izgassa fel magát. Így mi sem pakolhatjuk rá a gondjainkat.

Idegileg kifáradtam. Van, mikor úgy ébredek, hogy remeg minden tagom, a vérnyomásom pedig a béka segge alatt pislog. Sokszor vagyok aluszékony és agresszív. Utat keres az elfojtott düh belőlem. Családon belül is vannak összetűzések. Egyszóval… ideális körülmények vannak arra, hogy előbb vagy utóbb én is összeomoljak.  Lassan jobban leszek. Sőt, napról-napra jobban vagyok!

 Tegnap alaposan kikészítettem önmagamat. Amolyan anti-wellness programot alkottam meg. Valahogy ráébredtem, hogy hasonló volna az életem, hogy ha a biztosítónál maradnék. Öt órakor keltem, hogy eljussak Székesfehérvárra, és újra nekiveselkedjek a hatósági vizsgának. Tíz órára értem a szakrális városba, első utam a kedvenc teázómba vezetett. Felhörpintettem két fekete teát tejszínnel. Közben tanulni szerettem volna, de csak úgy ahogy sikerült. Minden esetre, a fekete teában lévő koffeintől a pulzusszámom vészesen megemelkedett. A nyakamon lévő két ütőér ki akart szakadni a helyéről, zsibbadt a bal oldalam, és homályosan láttam. Mire megtaláltam a biztosító székesfehérvári igazgatóságát, már alább hagyott, ám a következőkben  a vizsgadrukk is a hatása alá vont. A toll folyton folyvást ki akart esni az ujjaim közül, olyan mértékben remegett a kezem. Vizsga után az eredmény miatti aggódás hajszolt ájulás közeli állapotba, és aznap még nem ettem semmit egy mandarinon és egy mézes marlenkán kívül. A gyomrom össze volt szűkülve, forgott velem, a világ, az oldalam és a tarkóm szúrt. Mikor kiderült, hogy másodszorra is sikerült elhasalnom, egy pillanatig azt hittem, kész, vége, a szervezetem feladja, már képtelen elviselni ezt a stressz szintet! De szerencsére erős szervezetem van, és tartottam magam. Az épület előtt már Lilu várt rám.

-Szia. Hogy sikerült? – érdeklődöt vigyorogva. Örült, hogy végre lát. Már egy ideje nem találkoztunk személyesen. Nem éppen búskomoran akartam őt üdvözölni. De képtelen voltam másra. Elvégre megbuktam!

-Szia. Szarul! Megbuktam. Újra. Most pedig betartom apám tanácsát. Menjünk berúgni.

Lilu elkísért a Möbiuszba, ahol rögtön két deci, erős, fűszeres illatú fehérbort rendeltem. Lilu úgyszintén.

Éhgyomorra megittam, talán kicsit gyorsabban is, mint kellett volna. Barátnőm még csupán a pohár tartalmának felénél tartott. Én viszont újabb kört rendeltem. Most csupán egy decit kértem. Féltem, ha ismét többet juttatok a szervezetembe, akkor fel sem állok arról a székről. Már így is úgy pörgött velem a hely, akár a ringlispíl.

Kiöntöttük egymásnak a lelkünket. Jólesett. Láttam rajta is, hogy valakinek már el szerette volna mondani a gondjait.

Spicces állapitban távoztunk a főiskolások gyűjtőhelyéről. Összekapaszkodtunk, hogy ne keltsünk akkora feltűnést, de éppen az elenkezőjét értük el. Harsányak voltunk, oldottak és jókedvűek. A hősök terén középkori táncot lejtettünk a fejünkben hallható zenére.

Mire kijutottunk az állomásra, már egyenesen mentünk, segítség nélkül is.

Alaposan kiütöttem magam. Mire haazértem, kikészült a szervezetem. Kijött rajtam a fáradtság. Mind a lelki, mint a fizikai. Remegtek a tagjaim, félrevert a szívem. Sápadt voltam és nyúzott. Zsolti leemelt a vonatról, magához ölelt és kikísért. A lépcsőn felfelé is rajtam volt a keze.

Sok rajtam mostanában a nyomás. Úgy néz ki, hogy a művelődésszervező szakdolgozatomat ki kell javítanom, de talá úgy már elfogadja a tanárnő és leadhatom.

Haladok a kommunikációs dolgozatommal is. Talán azt is leadhatom hétfőn a tanszéken.

Mivel a vizsgám nem sikerült, a munkámat elvesztettem, így egy gonddal kevesebb emészt. Így legalább van időm a dolgozatokkal törődni.

Majd minden szépen alakul.

*****

A mai napon jobbnak láttam megmérni magam. Rá álltam a mérlegre, és a teljes programot végigfuttattam rajta. Az eredmény a következő lett:

Testmagasság: 180 cm

Testsúly: 67 kg

Derék: 69 cm

Csípő: 94 cm

Fenék: 100 cm

Combok: jobb-59 cm, bal-59 cm

Mellbőség: 89 cm (Ez sajnos a fogyással jár!)

Testzsír: 22.6%

Testvíz: 53.2%

BMI: 20.8 

Azt hisze ehhez az eredményhez a tegnapi anti-wellness is hozzájárult. Megyek össze, bár jobb szeretnék mozogni, feszesedni, erősödni. Idővel azt is sikerü elkezdenem. Annyit már megtettem az egészségem érdekében, hogy több gyümölcsöt viszek be a szervezetembe. Ettől ugyan jobban érzem magam, de még mindig nem elég. Kell az elegendő folyadék, és a rendszeres mozgás. És persze az sem árt, ha kicsit lenyugszom. Már konkrétan szarul nézek ki. Fénytelen a bőröm, a szeme, vértelen vagyok, sápadt, fáradékony, erőtlen, kedvetlen, remegnek a tagjaim, a vérnyomásom alacsony, a szívem félrever. A libidóm pedig a minimumot sem éri el.     

 Érzem, hogy sokkal jobban vagyok. Ehhez mondjuk hozzá járult az is, hogy végre erőt vettem magamon, hogy beálljak a zuhany alá, és megmossam ezt a kilométer hosszú lobboncot, ami a fejemet díszíti. A hajmosás nálam mindig is felért egy újjászületéssel. Sikerült magamat rendbe tennem; előkerestem a borotvát, lecsipkedtem a hosszú körmöket, olajjal ápoltam a hajamat, és még arcmaszkot is tettem fel.

Olykor kell a nőnek a kényeztetés. És nem csak az, amiben a párja részesíti. Nem bizony. Kell a forró fürdő a kádban, mécsesekkel, illóolajokkal, kellemes zenével; kellenek a piperecuccok, mint a maszk, vagy a hidratáló krém; a luffa szivaccsal való dörzsölgetés; a körömápolás és festés. Egyszóval azaz idő, amit egy nő csak is magával tölt. Erre mindig rá kell ébrednem. Szeretem a páromat, de bizonyos időszakokban a hátam közepére sem kívánom más társaságát. De szerintem ezzel minden nő így van. 

Este randevúm van, így nem hiába tatarozom magamat. Tegnap MSN-en beszélgettem a párommal, és megkérdezte nem-e mennék el vele egy teázós-beszélgetős randevúra a Liszt teaházba.

-Elmegyek, de csak egy feltétellel – írtam neki vissza.

-És pedig?

-Ha sütit is kapok! 🙂

-Ez csak természetes!

Ugyan úgy izgulok, mint az elején. Rég voltam randizni, és szeretnék nagyon csinos lenni. Már el is terveztem, hogy fogok kinézni. A hajamba kendőt kötök, és befonok kit kis tincset, hogy még ebben a hideg időszakban is előhívhassam hippi-énemet. Lila pulóvert húzok és a világos-drapp színű kordbársony csizmanadrágomat, barna bőrcsizmával. Mindezt feldobom egy szolid sminkkel, és újra meghódítom eme domináns hímet, aki mellet minden reggel felébredek.

Holnaptól újra kezdem az edzést. Ezt már végérvényesen elterveztem! És újra mérni fogom magam a centivel hetente egyszer. Azt hiszem, hogy erre a vasárnap volna a legalkalmasabb időpont. Olyankor senki sem zavar, magam is nyugodt vagyok, és az egész heti edzést is magam mögött tudhatom. De ezt még kialakul.

Minden esetre újra inni kezdtem a másfél literes citromos vizet, ami nem csak immunerősítő ebben a járvány-riadóval ijesztgető világban, de ugyan akkor lúgosítja a  szervezetet. Ráadásul vízhajtó hatású. Ha kihajtod a fölösleges vizet a szervezetedből, kicseréled az egész vízháztartásodat. Nem hiába mondják, hogy azaz egészséges, ha napi minimum másfél liter vizet megiszunk. Érzem a hatását, sokkal jobban vagyok. Bár nagyon sokat járok a mellékhelyiségbe, de ez ezzel jár 🙂

Januárban irány a konditerem. Addigra talán már kialakul felnőtt korom napirendje. Úgy néz ki, hogy új állásra adom be a jelentkezésemet. A biztosításosdi nem nekem való, nem tudok annyira rámenősnek lenni, és képtelen vagyok arról meggyőzni az embereket, hogy bármikor feldobhatják a pacskert, és jobban jár a családjuk, ha köt magára egy 10-15 milliós szerződést, aminek a fizetésére rámegy az évi nyaralás-zsebpénz-élelmezés egy része. (Nem baj, hogy farhátat eszik az egész család, ha meghalok, majd dőzsölhettek!)

Igaz, hogy arra a munkára is képzés útján tudok bejutni, de egy próbát megér. A Texas Hold’em hirdetett dealer képzést, és biztosít állást. Ha az éjszakába is nyúlik a munka, ezt előbb teljesítem mint a mostani helyemen a havi kvótát, és talán nem pusztulok be az idegeskedésbe sem, hogy ki tudom-e fizetni a csekkeimet!

Holnap felhívom a meghirdetett telefonszámot és ráérdeklődöm mikor indul a képzés, és mivel jár. Mi a folyamat, amin végig kell menni. Ha ez is olyan buktatós, hepe-hupás, hosszan elnyújtott oktatás és beléptetés lesz, mint a biztosítóba… kétszer is meggondolom. Szeretnék dolgozni. Érdekel a póker, játszani is szoktam, nem is olyan rosszul. Dekoratív vagyok és rugalmas, jó a kommunikációm, és hamar szót értek mindenivel. (Mindez nem önreklám! :-D) Itt az ideje, hogy komolyan munkába álljak, és egy póker klubban, vagy kaszinóban azért jobban lehet keresni, mint egy hipermárketben, fogaskerékként. Bár ki tudja. Holnap telefonálok, a többi pedig alakul.   

 Ma egy kicsit meginogtam. Amúgy sem álltam túl stabilan a lábamon. Reggel eléggé alacsony volt a vérnyomásom. Otthon maradtam, hogy rendbe szedjem magam. Édesapám megkért, hogy helyettesítsem az üzletben, amíg ő felkészíti a kis bogárhátumat az aznapi vontatásra. Még mindig szédelegve mentem le az virágüzletbe. Nem akart csillapodni az a fránya rosszullét, pedig megettem egy egész tábla étcsokoládét az 50%-os fajtából. Nem bántam meg, hogy lent maradtam, legalább találkoztam a párommal, kaptam kétszázötven forintnyi borravalót, és részt vehettem a VW Bogár hazavontatásában. Egyetlen dolgot hagytam volna ki a mai napomból. De nyilván ez is jó volt valamire. Talán arra, hogy bebizonyítsa nekem, vagy Zsolti nélkül vagyok védtelen, vagy még koránt sem ott tartok a gyógyulásomban, ahol én azt nagyképűen hittem.

Bekanyarodtunk az Interspárt parkolójába. A sok autó láttán a gyomrom enyhe görcsbe ugrott.

-Ugyan, kizárt dolog. Két hónapja nem láttam őket!

Ezzel győzködtem magam, ameddig apám parkolóhelyet keresett. De nem volt ekkora szerencsém. Ahogy leparkoltunk, megpillantottam azt a bizonyos autót. A rendszámot próbáltam leolvasni, de csak futólag sikerült. Méghozzá az első két számot. Azok bizony stimmeltek, bár az utolsót 4-es helyett 1-esnek láttam, így még maradt némi remény. Amint kiszálltam az autóból, láthattam a teljes képet. Bordó S**t márkájú autó, plüss görény (tőlem kapta) az ablakban, és naná, hogy azonos rendszám. Semmi kétség, Gé az objektumban tartózkodott. Magam sem értettem a reakcióimat. Ha már az elmúlt pár hónapban közönyössen bírtam rá gondolni, már, ha egyáltalán eszembe jutott, most mégis mi a csudért ugrott meg az adrenalinom? Alacsony vérnyomásom mellé, ez a hírtelen 100-as pulzusszám úgy hatott, mintha kupán csaptak volna. Legszívesen úgy közelítettem volna meg az épületet, akát a bevetését végző katona. Laposkúszásban! Szüleim semmit sem vettek észre az egészből. Addig is hallgatag voltam, most még inkább azzá váltam. Igyekeztem nem jobbra-balra nézelődni. Ám az első emeleten megpillantottam őket az ablakon keresztül, ahogy a parkoló felé haladtak a mozgójárdán. Gé a korlátnak dőlve siklott lefelé, Jé pedig előtte állt feléfordulva, közben egyik keze a szekéren. Fájdalmasan összerándult az egész emésztőszervrendszerem. Ne kérdezd miért, mert magam sem tudom. Pedig a felé táplált szerelem már rég eltűnt belőlem. A kezeim remegtek. Kardigánom zsebébe süllyesztettem őket, majd elfordultam az abaktól és szüleim után mentem. Jé, mintha levágatta volna kicsivel váll alá érő, göndör barna haját, s kivasalta volna. Bár lehet, hogy csupán a súlyos fekete szövetkabát takarta a többit.

Végül is mindegy volt. Elsétáltam. Amúgy is gyenge lábaim lekvárrá váltak, és szaggatottan szedtem a levegőt. Beleúntam már ebbe az egész játékba. Fura mód mindig akkor pakolja őt elém a Sors, amikor kiszolgáltatott állapotban vagyok; lesúlytó dolog történ velem, Zsolti nélkül vagyok, vagy a kedvencem, akkor találkozunk szemtől-szembe, mikor a hajam mosásra vár, sminktele az arcom, és eléggé nyúzott vagyok. Mintha szopatna az Univerzum! Tudom, hogy az ember foglalkozzon a Jelennel, éljen abban, ne a múltbéli sérelmein vekengjen. De akkor is jó érzéssel tölt el egy nőt, ha úgy találkozik az őt megcsaló ex barátjával, hogy szép ruhában van, ki van sminkelve és ápolt a haja. Két szóval összegezve, megtestesíti abban a pillanatban a Végzet Asszonyát!

Remegés ide, jelenbe nézés oda, újra hatalmas vágyat érezem arra, hogy bezúzzam Gé autójának szélvédőjét az első kezembe kerülő nehéz tárggyal!

 Lehet, hogy valami gyomor mérgezést kaptam 🙁 Remeg mindenem, és bugyog a hasam. Lehet, hogy csak össze-vissza ettem.

Múltkor is bekaptam valamit, legalább is egy éjszakára. Megittam két Pina Coladat, és hajnalban gyomorgörccsel alig jutottam ki a mellékhelyiségbe. Megesik. Lehet, hogy a koktélban lévő tejszínnel volt gond.

De, hogy most mivel… fogalmam sincs.

Ettem párolt zöldbabot,mustármagos-brokkolis-lencsekrémet, sült krumplit kevés tejföllel, egy tábla étcsokit, és egy narancsot. Huh…. már kezdem sejteni, hogy miért csikar a hasam.    

Remélem holnapra kiheverem. Vagy estére. Terveim vannak… értitek.

Már egy jó ideje nem voltunk együtt. Mindig fáradtak voltunk. Talán ma este összejön. Nem akarok görcsös lenni.

Mostanában elkezdtem Soma mamagésa leveleit olvasgatni. Tanulságos. Hasonlóan gondolkodik, mint édesanyám és én. Vicc, mert hasonlítanak is egymásra 😀 A VOLT fesztiválon összekeverték őt Mamagésával! Valóban poénos volt, bár a fiatalember már jócskán átlépte a 0 toleranciát az alkoholfogyasztásban!

Huh, nem vagyok túl jól. Pedig szakdolgozni szeretnék. És edzeni is. Erőt kellene vennem magamon, hogy előhalásszam a Leg Magicket a sarokból. Ideje volna elkezdeni az edzést, ha karácsonyig fel szeretném gyorsítani az anyagcserémet, hogy nyugodtabban csipegessek.

Dolgozom a családom ajándékán is. Szépe haladok. Remélem nektek is tetszik a Nem katasztrófa, csak Karácsony folytatása. Végre jön az ihlet.

 A tegnapi napon centivel megmértem magam. Két hónapja nem végeztem el ezt a műveletet. Miután megtette, bebizonyosodott az, amit sejtettem. Felszedtem némi fölösleget, de nem súlyos. Ha újra elkezdek mozogni, akkor hamar leadom. 

Testmagasság: 180 cm

Testsúly: 67.4 kg

Derék: 69.5 cm

Csípő: 92 cm

Fenék: 99 cm

Combok: jobb-59cm bal-59 cm

Mellbőség: 90 cm

Édesanyám vasárnap reggel a tükör előtt állva szörnyülködött.

-Azt hiszem kicsit vissza kell, hogy fogjam magam Macu. Visszahíztam két és fél kilót. Reggel rá mertem állni a mérlegre.Meg kellene próbálnom azt a fit labdát – közben a hasát mustrálgatta a fürdőszobai tükörben.

-Szívesen kiírom neked CD-re azt a gyakorlatsort, amit találtam a neten. Pilátesz fit labdával – mondtam megtámaszkodva a paravánban. – De figyelmeztetlek Mikor én végigcsináltam a félórás gyakorlatsort, másnap alig bírtam mozogni az izomláztól.

-A pilátesz jó volna nekem. Pontosan a hát izmait és a hasat segít erősíteni – nézett rám édesanyám.

-Ez igaz. Én is pont ezt a két izomcsoportot éreztem. Mi volna, ha a holnapi napon elkezdenénk mozogni?

-Én is gondolkodtam a szobakerékpáron – bólintott anya.

De természetesen az óta sem tettünk semmit. Még nincs veszve semmi. Mindenképpen szeretném Karácsonyi felpörgetni az anyagcserémet, és megerősíteni a hasfalamat, hogy nyugodtan ehessek az ünnepi asztalnál.

Szeretném jól érezni magam, és tetszeni magamnak, ha belenézek a tükörbe.

Találta egy érdekes programot, ami talán nektek is tetszeni fog. Gondolom ti is hallottatok már arról, hogy kétféle életkor létezik. A naptár szerinti, azaz kronológiai, és a biológiai életkor, ami azt jelenti, hogy mennyire van elhasználódva a szervezetünk. Nézzétek meg a linket, ha érdekel benneteket, és próbáljátok ki.

23 éves létemre, a számolás után 24 év lett az eredmény.

Ha meglátjátok az eredményt, és nem tetszik, ne ijedjetek meg. Ez még visszafordítható. Akkor, ha odafigyelünk magunkra. Próbáljátok ki. Az alábi linken találjátok:

Házipatika plusz50

 A tegnapi napon olyat tettem, amit magam sem hittem volna, hogy megteszek. Kitakarítottam a szobámat apám társaságában, kíméletlenül, türelmesen és nagy egyetértésben. Délelőtt 10 órától délután fél kettőig szórtuk ki a szemetet, pakoltunk és takarítottunk. A végeredmény; nem ismertem rá a saját lakóövezetemre. Idegenül hatott, hogy eltűnt a meghitt kupleráj, amit magam köré gyártottam. Az ágyat mind a két oldalról könnyedén meg lehet közelíteni, anélkül, hogy mamutcsapdákon keresztülesnénk. Az asztalomon az írószerszámokon és a számítógép tartozékokon kívül semmi sincsen. A könyvek és a CD-k át lettek csoportosítva. És az a rengetek kacat, szemét és lom eltűnt a különböző zegekből, zugokból, sarkokból, asztal alól-, mögül-, fölül-, mellől….

Párom fogalmazta meg a legjobban saját gondolataimat is, amikor este megérkezett hozzánk, és nem titkolt meglepettséggel átlépte a nemlétező küszöbömet:

-Nem akarok piszkálódni, de ilyennek sem láttam még a szobádat. Hol a filc papucs?

Nekem is volt olyan érzésem, mintha múzeumba közlekednék. Minden az élére állítva, sehol egy meghitten nyávogó, üdvözlően kerregő pormacska. Idegen volt a helyzet, de majd megszokom, és igyekszem fenntartani. Így már könnyebb.   

 Kezd elérkezni az az időszak, amitől a legtöbb nő fél. Az ünnepek. Vajon miért tartunk tőle. Megmondom. Miután leülünk a karácsonyi asztalhoz családunk körében, és elébünk pakolják azt a temérdek finomságot, mint például a húsba göngyölt banán, sült karaj, rántott hús, dinsztelt káposzta, tőrt krumpli… nehéz ellenállni, hogy ne kóstoljunk bele mindenbe. És mindezt még kép napon át folytatjuk, majd még két napig, hogy a maradékot is elpusztítsuk. Ezt követően elérkezik a Szilveszter, az alkohol, a maga sok finom likőrével, pezsgőjével, vermutjaival… ami ugyan csak itatja magát, s mikor az új évben szembetalálkozunk régi ellenségünkkel, a fürdőszobai mérleggel, inkább rá sem állnánk!

De kérdem én… ha nem állunk rá, és nem nézünk szembe a szörnyű, vagy nem is olyan szörnyű valósággal, még is honnan tudnánk, hogy mit tűzzünk ki magunk elé újévi fogadalomnak?

Pl: – leadok 10-15-20 kilót, zsírpacányi testemből bomba nőt csomagolok ki a nyárra… stb. (A cigarettáról való leszokás már mellékes dolognak tűnik, amikor a mérleg a szemünkbe röhög!)

Nem mintha jómagam annyi felesleget felszedtem volna. Ingadozom valahol a 67 és a 67.8 kg határán, attól függően mennyit ettem, mi sikerült reggel,és hogy a ciklusom mely szakaszában járok. De mostanában annyira megnőtt az étvágyam, és olyan sok időt töltök az irodai székemben, hogy attól tartok, kezdek lanyhulni. A feszességem, amiért nyár óta edzettem, valahol tunyul, a szervezetem energia szintje vészesen zuhan a mozgás szegény, vitamin szegény, rost szegény életmódtól. 

Tegnap eldöntöttem, hogy ez ellen tenni fogok.

És azóta sem szedtem elő sem a Leg Magicet, sem a szobakerékpárt, sem a fit labdámat. Ilyen ám az Ikrek elhatározás… eléggé likacsos és könnyen emészthető. Szóval hamar leteszek róla. Pedig érzem, hogy mozognom kellene. Megígértem magamnak, hogy miután lezajlottak az évvégi események, mint például diploma munkák megírása, hatósági vizsga sikeres letétele, névnapok, szülinapok, Karácsony és Szilveszter túlélése, gyomormosás, detoxikáló, és petárda baleset nélkül, újjult erővel felkeresem a Répcefői soron lévő női konditermet. Nagyobb a motiváció, ha utaznom kell, és mindenütt gépek és tükrök vesznek körül.

Az utóbbi egy hónapban nem mertem a mérőszalag után nyúlni, el tudom képzelni, hogy pár centit vissza szedtem. De azt hiszem nekem is ideje szembenéznem a valósággal. Amint haza megyek, még ebéd előtt megméredzkedem.:-)