Kezd elérkezni az az időszak, amitől a legtöbb nő fél. Az ünnepek. Vajon miért tartunk tőle. Megmondom. Miután leülünk a karácsonyi asztalhoz családunk körében, és elébünk pakolják azt a temérdek finomságot, mint például a húsba 
göngyölt banán, sült karaj, rántott hús, dinsztelt káposzta, tőrt krumpli… nehéz ellenállni, hogy ne kóstoljunk bele mindenbe. És mindezt még kép napon át folytatjuk, majd még két napig, hogy a maradékot is elpusztítsuk. Ezt követően elérkezik a Szilveszter, az alkohol, a maga sok finom likőrével, pezsgőjével, vermutjaival… ami ugyan csak itatja magát, s mikor az új évben szembetalálkozunk régi ellenségünkkel, a fürdőszobai mérleggel, inkább rá sem állnánk!
De kérdem én… ha nem állunk rá, és nem nézünk szembe a szörnyű, vagy nem is olyan szörnyű valósággal, még is honnan tudnánk, hogy mit tűzzünk ki magunk elé újévi fogadalomnak?
Pl: – leadok 10-15-20 kilót, zsírpacányi testemből bomba nőt csomagolok ki a nyárra… stb. (A cigarettáról való leszokás már mellékes dolognak tűnik, amikor a mérleg a szemünkbe röhög!)
Nem mintha jómagam annyi felesleget felszedtem volna. Ingadozom valahol a 67 és a 67.8 kg határán, attól függően mennyit ettem, mi sikerült reggel,és hogy a ciklusom mely szakaszában járok. De mostanában annyira megnőtt az étvágyam, és olyan sok időt töltök az irodai székemben, hogy attól tartok, kezdek lanyhulni. A feszességem, amiért nyár óta edzettem, valahol tunyul, a szervezetem energia szintje vészesen zuhan a mozgás szegény, vitamin szegény, rost szegény életmódtól.
Tegnap eldöntöttem, hogy ez ellen tenni fogok.
És azóta sem szedtem elő sem a Leg Magicet, sem a szobakerékpárt, sem a fit labdámat. Ilyen ám az Ikrek elhatározás… eléggé likacsos és könnyen emészthető. Szóval hamar leteszek róla. Pedig érzem, hogy mozognom kellene. Megígértem magamnak, hogy miután lezajlottak az évvégi események, mint például diploma munkák megírása, hatósági vizsga sikeres letétele, névnapok, szülinapok, Karácsony és Szilveszter túlélése, gyomormosás, detoxikáló, és petárda baleset nélkül, újjult erővel felkeresem a Répcefői soron lévő női konditermet. Nagyobb a motiváció, ha utaznom kell, és mindenütt gépek és tükrök vesznek körül.
Az utóbbi egy hónapban nem mertem a mérőszalag után nyúlni, el tudom képzelni, hogy pár centit vissza szedtem. De azt hiszem nekem is ideje szembenéznem a valósággal. Amint haza megyek, még ebéd előtt megméredzkedem.:-)
Ne haragudj, de borzasztó a helyesírásod. Nálam a cérna a “vészeSSen” szónál szakadt el… A fő, hogy diplomás leszel.
Köszi Nevesincs. Majd figyelek. Igen, végül is diplomás bölcsész leszek, akik olykor szórakozottak 🙂 De mindig vannak olyan kedves emberek, akik segítenek, hogy visszatérjünk a valóságba, és jobban összpontosítsunk.