Már jobban vagyok

 Köszönöm gyerekek, hogy ennyire törődtök velem. Kiálltok értem, segíteni szeretnétek, kritizáltok. Ezt mind értékelem. Igaz, hogy írással szeretnék foglalkozni, de jelen pillanatban csak ti vagytok azok, akiket annyira izgat a helyesírásom. Amikor megírok egy-egy  történetet, cikket, akkor átfuttatom rajta a helyesírás ellenőrző programot, és körültekíntőbb vagyok. Itt csak az számít, hogy kiírjam magamból örömemet és bánatomat. Nikinek igaz van. Szerintem ti sem azért kattintotok rá a blogomra, hogy leellenőrízzetek 🙂 Kíváncsiak vagytok rám, amit köszönök.  Bocsánat, hogy nem reagáltam időben. Nagyon sok minden történt mostanában. Édesanyámnak volt egy kisebb szívrohama a stressztől, magamat is leamortizáltam az aggódással, idegeskedéssel, túlhajtottam magam. Ráadásul Géről is újabb információkat kaptam. Pedig már azt hittem sikerült magamhoz térnem. Szíven ütött a múltbéli információ, de felépülök belőle. Ráadásul mostanában Zsolti is túlhajtja magát. Érte is aggódom. Most már nagyon szeretnék lenyugodni. Jön a Karácsony. Éppen itt az ideje, hogy kitisztuljak és várjam az Eljövetelt.

Jövő héten leadom a szakdolgozataimat, nyugodt szívvel írhatom a karácsonyi regényemet, és be is tudom fejezni az ünnepekig.

Édesanyám jobban van, oda kell figyelnie az étkezésére, és arra, hogy ne izgassa fel magát. Így mi sem pakolhatjuk rá a gondjainkat.

Idegileg kifáradtam. Van, mikor úgy ébredek, hogy remeg minden tagom, a vérnyomásom pedig a béka segge alatt pislog. Sokszor vagyok aluszékony és agresszív. Utat keres az elfojtott düh belőlem. Családon belül is vannak összetűzések. Egyszóval… ideális körülmények vannak arra, hogy előbb vagy utóbb én is összeomoljak.  Lassan jobban leszek. Sőt, napról-napra jobban vagyok!