Már egy hete hadilábon álltam az internettel. Itthon teljesen lelassult, emiatt nem is próbálkoztam a használatával. Néhányszor, ha nagy szükségem volt rá, lementem a virágüzletbe, s onnan intéztem a dolgaimat. Ám, a mai napon, valami csoda folytán ismét normál sebességen működik, és most itt vagyok, hogy megosszam veletek, mi is történt mostanában.
Szerdán befejeztem a művelődésszervező szakdolgozatomat, és elpostáztam a konzulensemnek, hogy a lehető legpozitívabb hozzá állással elbírálja. Úgy érzem aprócska javításokat még eszközölnöm kell, de az alapdolgozat sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi, és valószínűleg idén el is fogadja. Igyekszem a mai napon elengedni minden görcsösségem, aggodalmam, idegességem. Ha úgy állok neki a kommunikációs szakdolgozatomnak, hogy teherként élem meg, akkor az érződni fog a munkámon is. Élvezni szeretném, ahogy a másik elkészítését is élveztem. Szeretném, ha ezt a dolgozatomat is elfogadnák, hogy idén letehessem az államvizsgát.
Így most feladom a gondjaimat Istennek és az angyaloknak, hogy átadjam az irányítást, az alkotó energiák, a kegyelem, és a megoldások szabadon áramolhassanak felém:
-Félek attól, hogy fogadják el a művelődésszervező szakdolgozatomat
-Félek attól, hogy nem fogadják el a kommunikációs szakdolgozatomat
-Félek attól, hogy nem sikerül az államvizsga
-Félek, hogy nem tudom letenni a hatósági vizsgámat
-Félek, hogy nem kapom meg a fizetésemet, és ha felmondok, mindent vissza kell fizetnem
-Félek attól, hogy nem találok olyan munkát, amiből meg tudok élni
-Félek attól, hogy a párom túlhajtja magát
-Félek a nyelvvizsgámtól
Ezeket a félelmeket MOST mind elengedem, és átadom neked Istenem. Vedd át tőlem ezeket a terheket, kérlek. ÁTADOM.
*******
40 nap van Karácsonyig. Sokat gondolkodtam, hogy kinek mit ajándékozzak. De keresztül húzták a számításaimat, mivel a fizetésem csak januárra kerül a bankszámlámra. Így nincs miből ajándékot vennem, így sajátságos megoldásra 
jutottam. Úgy gondoltam, mivel idén is sütök mézeskalácsot, mindenkinek készítek névre szóló sütit, és az elkészült karácsonyi regényemet, amit ti is újra olvashattok Nem katasztrófa, csak karácsony címen, mindenkinek szépen megszerkesztve kinyomtatom. Szívből adom, de vannak kétségeim a hatást illetően.
Van olyan ember a családomban, akivel mostanában nem jövök ki túl jól. Még pedig nagybátyám, Csabi menyasszonya, Kriszti. Hosszú volna elmagyarázni az egész helyzetet. A lényeg, hogy úgy érezte megsértettük a születésnapján mert ellátogattunk hozzájuk, hogy felköszöntsük. (Tavaly az volt a baja, hogy csak telefonon keresztül köszöntöttük fel.) Összevesztek a nagybátyámmal, majdnem ráment a kapcsolatuk, hogy Csabi kiállt értünk, főleg értem. Egy hónappal később a születésnapomra, amire meghívást kaptak nem jöttek el, Csabi berohant hozzám az
üzletbe, adott két puszit, majd a kezembe nyomott egy borítékot, és elsietett. Mint kiderült, azért nem jöttek el a születésnapi ebédre, mert Balatonra mentek pihenni (mikor ezt minden hétvégén megtették), a borítékban pedig ugyan az az 5000 forintos könyvutalvány volt, amit Krisztinek ajándékoztunk, ugyan abban a borítékban. Nagyon megbántott a nagybátyám ezzel a tettel, és talán a mai napig nem léptem túl rajta. Azóta, ha találkoztunk is, ott vibrált a feszültség, és ha tehettük, anyuvan keresztül néztünk Krisztin, aki a megbánás cseppnyi jelét sem mutatta.
Így anyuval tegnap este beszélgetni kezdtünk. Arra jutottunk, hogy megbeszéljük 
velük, ne cseréljünk karácsonykor ajándékot. Felesleges. Amit mi adunk, az úgy is csak a pincéjükben köt ki. Az ajándékot szívből jó adni, főként Karácsonykor, nem pedig kötelességből, mert adni KELL. Mézeskalácsot kap ez a nő, könyvet nem. Lehet, hogy amúgy sem értékelné.
Minden esetre a többieknek elkészítem. Lilunak is elpostázok egyet Karácsonyra, és Ritának is. Remélem tetszeni fog nekik 🙂
Egyre többen térnek be hozzánk az üzletbe és csodálkoznak rá….
-Jé, ide már megérkezett a Karácson?
Igen. Hozzánk megérkezett. És végre képeket is tudok mutatni róla 🙂
