(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Végre elkészültek a mézeskalács figurák. Nem élveztem annyira, mint vártam. Sajnálatos módon, este nyolc órakor tudtunk csak nekiállni. Páromnak ráadásul fájt a háta, ugyanis mosógép szerelés közben meghúzta. Jómagam sem voltam valami üde és friss. De igyekeztem ugyan úgy lelkesedni, mint eddig. Próbáltam meglátni a jót. Végül is ott ültünk-álltunk-hajoltunk-emeltünk a konyhában együtt, és megosztottuk egymás között a munkát. Zsolti meggyúrta az összeállt tésztát, ő mégis csak erősebb Ráadásul önként vállalta. Sodrófával kinyújtotta a kellő vastagságra, én pedig előkészítettem a szúróformákat. Gördülékenyen haladtunk, csupán a fáradtság lombozta le a hangulatunkat. Párom szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, körülötte a ráncok elmélyültek, bőre sápadt volt és enyhén áttetsző. A fáradtság tipikus jelei. Főleg rajta. Magam sem festhettem jobban, de nem akartam nyűgként megélni a készülődést. És azt sem szerettem volna, ha ő maga is így éli meg. Leültettem, kezébe adtam egy kis vörösbort, hogy lelazulhasson, s miután már csak a díszítés volt hátra, előre küldtem, hogy lepihenhessen és bemelegítse az ágyat.

Én még díszítettem. Vettem egy doboznyi előre elkészített Dr. Otker-es cukormázat. Valóban könnyebb volt vele dolgozni. Csak ültem és díszítettem. Élveztem a formákat és a színkavalkádot. Rajzoltam, kontúroztam, írtam. Még egy kis pajzánságra is futotta. Én csupán úgy hívom az agyszüleményemet, hogy ” Nagy Brés Hóember”, de mindenki gondoljon rólam ezek után, amit akar. Este tíz óra volt, az agyam pedig kellő képpen lefáradt már ahhoz, hogy pajzánkodjam.

Miután végeztem, gyorsan elmosogattam, megfürdettem magam, és befészkelődtem párom ölelésébe. Egy idő után úgy éreztem, hogy még sem lehet elégé elfáradva. Kezei intim testtájaimon kalandoztak, közben pedig a tarkómat és a fülcimpámat majszolgatta. Valamint a hátamnak préselődő keménység is arról árulkodott, hogy még egyáltalán nem akar aludni. Szépen, lassan elcsábított. Nem hinném, hogy a közös sütés tüzelte fel ennyire. Minden esetre engedtem a csábításnak, bár az agyam már rég kikapcsolt. Alig emlékszem valamire. A szeretkezés után hamar elnyomott az álom. Már csak arra emlékszem, hogy reggel hat óra ötperckor megszólal az ébresztő, neki pedig mennie kellett.

Én még ágyban maradtam. Ma nem kell lemennem az üzletbe. Holnap úgy is végig ot leszek apámmal, kiszolgálok, a raktárban ajándékot csomagolok. Ma pedig megsütjük nagymamámmal apám születésnapi tortáját. Bizony, Dcember 24-én hajnalban született! Túrótortát kap

Ráadásul a mai napot a készülődésnek szeretném szentelni. haladok a közös  ajándékkal, de nem úgy, ahogy azt szeretném. Valahogy nincs ötletem a regényhez. Abban reménykedem, hogy a karácsonyi dalok hallgatása közben majd megszáll az ihlet!           

Néhány kép a készülődésről: 

Zsolti férfiasan nyújtja a tésztát
Készülnek a sütemények
A kész sütemények
Egyéni ajándék

 Tegnap Zsoltival elintéztük a karácsonyi bevásárlást, ráadásul élveztem is. Vele még a vásárlás is élvezetes. Képesek vagyunk ebből is gyerekjátékot csinálni!

Megvásárolta a saját ajándékomat a szüleim nevében. Élmény volt. Beszabadultam egy ruhaüzletbe, és kifosztottam a fehérnemű osztályt!Vettem tíz darab bugyit, egy pár meleg térdzoknit, két vastag 100% pamut tartalmú harisnyát, és két melltartó szettet.

Közben segítettem páromnak is megvásárolni az ajándékokat. Apám fekete bőrövet kapott, édesanyám egy nagyon szép, élénk narancssárga színű kendőt, amit sálként és stólaként is hasznosíthat. Párom sógornője ugyan olyat kapott, csupán égszínkék színben. Nagybátyám menyasszonya fekete alapon, ezüst szálakkal átszőtt organza szerű sálat kapott, mely szintén sál, vállkendő, stóla funkciót is magáénak tudhat. Nagymamám ehináciás grapefruit cseppet kapott, nagyapám pedig két ismeretterjesztő DVD-t.

Párom is megajándékozta magát, amit nála ritkán tapasztalok. Ruhaneműket választott, és mindbe kikérte a véleményemet. A legjobban talán az új télikabátja állt neki, amiben valami elképesztően szexisnek láttam. Amikor megpillantottam az olajzöld, derékig érő, prémgalléros kabátban, legszívesebben rámásztam volna! Végre valahára vett magának egy fekete sálat is, ami miatt egy jó ideje rágom a fülét. Miért olyan nehéz rávenni a legtöbb férfit, hogy sálat tekerjen a nyaka köré, ha már röpködnek a mínuszok?

Ezt követően megvásároltuk a mézeskalács alapanyagait. A mai napon kikeverem a tésztát, amúgy is állnia kell a hűtőben egy napig. Holnap este pedig közösen nekilátunk a sütésnek. Biztosan jó móka lesz!

Belegondoltam, immáron negyedik éve sütök mézeskalácsot. Mindig örömmel tettem. Kivéve egyetlen esetet, még 2006ban, amikor az exem, Gé, alaposan elvette a kedvem. A puskaporos levegő, a bizonytalanság, a kétségbeesés megölte az ünnepi hangulatot. Szakítás után mást is vesztettem, mint a méltóságom. A legtöbb sütiformám nála maradt, így az évek alatt pótolnom kellett.

  ******

Este kikevertük Zsoltival a tésztát. Elmúlt már este kilenc, jómagam köntösben, feltűrt ujjal gyurmákoltam a felismerhetetlen, elképesztően ragacsos masszát. Úgy éreztem le sem fog jönni a kezemről. Párom többször kinevetett, de segített leszedni a kezemről a pre-mézeskalácsot. Hihetetlen volt látni, hogy amit eddig kesztyűként is felhúzhattam volna, vizes kézzel szép cipó alakra tudtam formálni.

Visszadobtam a tálba, lefedtem, és betettem pihenni a hűtőszekrénybe.

A mai napon pedig végre megsütöm. Végre. Ezt vártam egy hónapja!

 Konkrét hóvihar alakult ki Sopronban! Egy kicsit meg is ijedtem! Ennek köszönhetően nehezen ment az üzlet elé való kipakolás. Ráadásul tegnap ellopták a bolt elől az egyik 150 cm-es ökofenyőnket! Ki vetemedhet ilyen dolgokra? És az embereknek miért nem tűnik fel, hogy valaki elsétál egy műfenyővel? Kéremszépen, ilyen lett az emberiség! Teszünk mindenre! Pedig mennyi kellemetlenségtől megkímélnénk önmagunkat, hogy ha kicsit jobban odafigyelnénk a másikra, és nem félnénk, nem volnának előítéleteink, sztereotípiáink! Ez öli meg a világban az együttérzést és a segítőkészséget!

Jön a Karácsony, a szeretet ünnepe. Legyünk egy kicsivel kedvesebbek embertársainkhoz, kicsivel segítőkészebbek, előzékenyebbek.Ha mi emberségesebbek vagyunk másokkal, akkor velünk is azok lesznek. Azt hiszem át lehet ültetni egy régi mondást ebbe a helyzetbe:

“Szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek!”

ERGO…

“Viselkedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek!”

Hiába mondok ilyen bölcsességeket, magam sem tudom mindig átültetni őket a saját életembe! Tegnap ünnepeltük anyuval a névnapunkat. A család megköszöntött bennünket. Kivéve a saját nagybátyámat, aki ráadásul még meg is ígérte, hogy meglátogat bennünket. Ezek után nem jelent meg, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy egy telefonhívást, vagy legalább egy SMS-t megejtsen. Félreértés ne essék, én nekem nem fontos, hogy kapok-e ajándékot, vagy sem. Egyszerűen utálom, amikor semmibe vesznek! A menyasszonya, akivel elméletben hadilábon állunk, anyámnak küldött egy üzenetet, amiben mind a kettőnknek boldog névnapot kívánt. Érdekes, Ő meg tudta tenni. Nagybátyám ma felhívta aput, hogy mi a helyzet, erre atyám beszámolt neki arról, mennyire megbántott bennünket. Én pedig azzal a lendülettel bemutattam a telefonnak. Apám természetesen közvetítette tovább az öccsének,erre ő lerakta. Na nehogy már a nyúlt vigye a vadászpuskát!

Kérdem én…. miért várnákel tőlünk, hogy végig színészkedjük a Karácsonyt, ami számomra az egyik legfontosabb ünnep? Teljen az őszinteség jegyében. Csak azért, mert a nagymamám látja, még ne jópofizzanak és ne akarjanak influenzás időszakban körbenyalni!

Had teljen békében a Karácsony. Ne játszuk meg magunkat.Olykor úgy érzem, hogy nagybátyámat a menyasszonya jóboltából elvesztettük.

A minúsz miatt nehezebben ment a bolt elé való kipakolás, mint
vártam. Nem az üzlethez voltam öltözve, sokkal inkább a budaörsi
virágpiachoz, így se sálam, se sapkám, se hosszú kabátom nincsen. Azzal
kezdtem, hogy beizzítottam a kandallót, de hiába, hiszen a ki-be
járkálásnál csak kiszökik a meleg. Így ios nehezen lehet felfűtteni a
virágüzletet, hiszen márványpadlóból és téglafalakból áll.
Felakasztgattam a kirakat előtt lógó láncra a kopogtatókat,
ajtódíszeket, és a három méretben létező karácsonyfatalpakat,
kiküzdöttem a szaporítóládákba felsorakoztatott  karácsonyi
sírdíszeket, majd Zsolti segítségével kivittük a fémkeretet, amire
mindezt még fel is rakodhattam. A következő feledatad az volt, hogy
kicihelődjek a műfenyőkkel. Érdekes pörögni-forogni az ökofenyőkkel,
keresztül mászni a berendezésitárgyakon, figyelni, hogy a kósza ágak le
ne verjenek valamit a polcokról.

Miután kitáncoltam minden műtűlevelűvel, mégra azzal foglakozhattam,
amire vágytam. Névszerint a végtagjaim kiolvasztásával. Kleültem a
kandalló elé a lépcsőre, és éleszthettem, duzzasztottam a tüzet, hogy
átmelengethessem átfagyott kéz és lábujjaim. Mindeközben a DVD
lejátszón keresztül karácsinyi dalogat hallgatok még most is.

Közben pedig igyekszem átforgatni az ide betévedő negatív
energiákat. Nem könnyű, de talán, ha az ember önnön kedvességével
fordulé a másik lény felé, nem csak magát, de em,bertársában is
változtathat valamit.

Becsomagoltam anyu névnapi ajándékát. Egy komplett téli tájképet
ragasztgattam rá, fújtam műhavat és beszortam ezüstös csillámporral,
hogy jeges hatása legyen. Holnap adjuk át neki Zsoltival reggel.
Remélem tetszeni fog neki. Nem költöttük sokat, ahogy azt már
megbeszéltük a családdal, és igyekeztem haszontárgyakat, jelen esetben
Alverde márkájú gránátalmás szappant és Q10-zel dúsított golgotavirágos
arckrémet venni neki. Nem tudom, hogy én mit fogok kapni tőlük.
Nagyapám, nagyanyám, párom és anyósom már a hétvégén felköszöntött.

Kaptam ruhát, könyvet, csokoládét és anyósomtól egy olyan ajándékot,
aminek láttán és az azt kísérő szöveg hallatán úgy éreztem, hogy
megbékélt a tudattal, 2010ben el foguk Zsoltival költözni. Nagyon szép,
bár egyszerű fehér porcelánból készült só és borsszórót kaptam, mondván:

-Legyen majd saját készletetek.

Mindemellé kedvessen mosolygott, az influenzás időszakra való
tekintettel, pedig a távolból puszit küldtünk egymásnak. Talán valóban
megtörik a jég közte és köztem.Talán rájön, hogy nem elvenni akarom
tőle a fiát, csupán Zsoltinak változott az értékrendje.

Decemberben több olyan dolog is van, amit várni szoktam. A Mikulást
6án, a névnapunkkat 15én, a Karácsonyt 24-25-26án és a Szilvesztert!

Ahogy itt ücsörgök, olykor-olykor szállingózni kezd a hó. Talán Fehér karácsonyunk lesz. Én nagyon reménykedem benne.

Belegondoltam, talán elmúlt rólam az átok. Eltelt több, mint egy év,
még mindig együtt vagyunk Zsoltival, békében, boldogságban,
szeretetben,  szerelemben, és alig várjuk az ünnepeket. Volt nekem jó
és rossz karácsonyom, párban és egyedül is, úgy, ahogy már mindenkinek.
Emlékszem milyen boldog volt a 2005ös szentestém az exemmel, és
mellyire pocsék és puskaporos a 2006os. A 2007es jól telt egyedül, mert
felszabadult voltam. Nem is hiányzott a balomról senki. A 2008as
szintén nagyon boldogan telt Zsoltival. Valahogy úgy érzem, mivel még
mindig nagyon jól megvagyunk és szeretjük egymást, amit minden nap apró
gesztusokkal, vagy szóban meg is erősítünk egymásban, így az idei is
jól mog sikerülni.Ezek után pedig azt mondhatom, hogy az átok leszállt
a fejemről. BOLDOG VAGYOK!

Zsolti pedig olyan, akár egy gyerek. Már nagyon várja, hogy
elkezdjük megsütni a mézeskalács figurákat. Tavaj nagyon tetszett neki,
hogy kiszúrhatta a mintákat a tésztából. Nekem pedig a lelkesedése
tetszett. Átszellemült, akár egy gyerek. Továbbá a cukormázzal való
díszítést is élvezte. Ahogy becsatlakozott anno a  tavaji sütésbe, az
addigi fáradtságom, hátfájásom és anyázásom elpárolgott. Vajon ilyen
lesz majd, amikor a gyerekeimmel sütöm meg a mézeskalács figurákat?
Lehetséges. Bár magam is úgy lelkesedem a Karácsonyért,akár egy
kisgyerek. A párom pedig kezdi átvenni. A maga elmondása szerint, én
adtam vissza a kedvét az ünnephez. Addig nem sokban különbözött a többi
naptól. De az, amilyen gyermeki lelkesedéssel készülök rá, és minden
apróságtól fellelkesülök és boldoggá tesz,az őrá is átragad. Boldoggá
tesz a tudat, hogy akár csak egy emberrel is meg tudom osztani a
Karácsony lényegét!

Jó látni, hogy a családom is kezd átszellemülni, mindenki készülkődik az ünnepekre. Nagyjából már elrendeződött az ünnepi koreográfia. A szentesti vacsora hagyományosan nagyszüleimnél lesz. Este hétórára várnak bennünket. Apám azt mondta, hogy, ha havazik, akkor mindenképpen gyalogszerrel megyünk. Ki nem hagynám, hogy hódolhassak kedvenc karácsonyi szórakozásomnak, a karácsonyfaszámlálásnak!(Bizony, ez egy olyan dolog nálam, amit soha a büdös életbe nem fogok abbahagyni!) 24én délután anyósomhoz megyünk megyünk. Sógornőm külön kérte, hogy idén délutánra tegyük az ajándékozást, mert ős este már szeretne az ágyban lenni. Nekünk ez kapóra jött, így nem kell elsietnünk mamáéktól. 254én (immáron második variációban) nagybátyáméknál  ebédelünk. 26án pedig nálunk.Teljesen mindegy számomra, lényeg, hogy együtt legyünk békében, és szeretetbe, jókedvűen.

Megbeszéltem Zsoltival, hogy idén a készülődést is fénykepezzük le. Mint például a sütemény sütést, a náluk való karácsonyozást, Csabiéknál,nálunk. Szeretem, ha ezek az emlékek dokumentálva vannak! Szerintem ezzel sokan így vannak!

 Lezajlott a temetés a Szent Mihály temetőben.Összesen kilencen voltunk. A ravatalozóban szörnyű hideg volt, látszott a lehelletünk párája. Sivár volt az épület, fehér falakkal, magas dísztelen ablakokkal, feketére-fehérre járólapozott padlóval,ami hidegebb volt, mintha jégen álltam volna.

Nagyszüleim, nagybátyámék és keresztszüleim a ravatal két oldalán húzódó padon ültek. Szüleimmel álltunk. A ravatal előtt három koszorú és egy kézicsokor hevert, rajtukl az utolsó üdvözletet hírdető szalagokkal. Felettük pedig ott állt a fekete márvány urna. Lehet, hogy morbidul hangzik, de valóban szépen kidolgozott munka volt.

A pap nem cifrázta túl a búcsúztatást, a kántor, aki a hátam mögött énekelt, folyton fólyvást bereked. Körülbelül negyedórát töltöttünk a ravatalozóban, de egy örökkévalóságnak tűnt a hideg miatt. Mikor a könnyeim kibuggyantak, még jobban fázni kezdtem. Igyekeztem minél előbb letörölgetni őket.

Kilencen kísértük utolsó útjára Panni néni hamvait, mielőtt bátyja mellé helyezték volna. Elől ment a pap, a kántor és a sírásó, aki az urnát vitte. Mögöttük mi bandukoltunk. Igyekeztem mélyen a sálam biztonságos melegébe bújni. Odafent az égen sötét esőfelhők vonultak, azzal riogatva, hogy elmossák a temetést. De csupán pár csepp hullott ránk.

Azonban valami nagyon szép dolog is történt a szertartás alatt. Mikor az urnát a sírba helyezték, a pap ajkát pedig elhagyta az “Istenem, fogadd Anna testvérünket kegyeidbe” című mondat, a felhők megnyíltak és kisütött a  nap. Gyönyörű fénnyel árasztva el a sírkertet. Tudtam, hogy átkelt. Álmodtam vele,most pedig jelt adott. Az ég újra beborult, amint a földet elkezdték visszalapátolni a sírba és visszahúzták rá a fekete márványlapot.

De akkor már megnyugodtam. Tudtam, hogy ezzel nincs vége az egész játéknak.

 Végre havazik! Hatalmas pelyhekben elkezdett hullani Sopronban az első hó! Csak ülök az ablaknál és bámulok! Egyszerűen gyönyörű!!!

Ebben a gyönyörű szállingózásban fogjuk magunkat és kisétálunk az Adventi vásárba!

 Két nappal ezelőtt hatalmas zsákmánnyal távoztam nagyszüleim otthonából. Nagyapám lehozott a padlásról egy jókora kartondobozt. Sejtettem mit rejthet, korábban már beszélgettünk róla. Izgatottan nyitottam fel a fedelét. Nem kellett csalódnom! A karton mélyén csupa-csupa régi üvegből és fából készült karácsonyfadísz nézett vissza rám. Volt ott Mikulás, manócska, eper, jégcsap, csillag, gömb, sőt, még egy citromot formáló függentyű is! Csillogó és matt, áttetsző és tömör. Csillogó és kopottas. Alig bírtam betelni velük. Kiválogattam a számomra tetsző díszeket egy táskába, közben magam előtt láttam a szobámba tervezett kis karácsonyfát.

Már csupán két hét és elérkezik a Fény ünnepe. Ugyan a másik oldal próbálkoznak megkeseríteni a készülődést. Aggódással, pénzhiánnyal, agymosó reklámokkal, a családtagok közötti vita szíttással. De apámmal eldöntöttük, hogy magasról tenni fogunk mindenre, és átadjuk magunkat a készülődés hangulatának, a Karácsonynak. Márcsak abból az okból is, hogy megvédjük a szervezetünket. Az utóbbi pár hónapban apám, anyám, és az én édegrendszerem is kikészült. Édesanyámnak volt egy enyhe infaktusa is, apámnak a hátában érződik az aggodalom, nekem pedig a gyomrom készült ki. Ugyhogy mostantól kezdve, csak a jót vagyunk hajéandóak látni. Legalábbis igyekszünk kevesebbet aggódni, idegeskedni, és tudatosan lenyugtatni az idegeinket.

Tegnap receptek után kutattunk az interneten. Nagy a valószínűsége, hogy a meccset a narancsos őzgerincfogja nyerni. De időben ki derül minden.Én csupán a kukta leszek    

 A karácsonyiláz egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Egész nap, mikor az üzletben vagyok, karácsonyi számokat énekelgetek, a mikulássapka a munkám része, a pult mögött állva szaloncukrot osztogatok a vásárlóknak és igyekszem bájosan, barátságosan mosolyogni. Öröm látni, hogy mikor belépnek hozzánk az eberek, lelassulnak, és átjárja őket a készülődés izgalma. Arra a pár percre elfeledik gondjukat-bajukat és gyönyörködnek a díszekben, a karácsonyfákban, hallgatják a muzsikát, majszolják a szaloncukrot, nézegetik az angyalkákat. Én pedig csak mosolygok.

A mai napon Sopronban is kezdetét veszi az Adventi vásár. Napokon át néztem, mikét építik fel a Várkerületen a kis házikókat, állítják fel a 15 méteres fenyőfát a bástyánál. Nagyon várom, hogy végre elkezdődjön. Kényszermegoldásként, mivel éppen tatarozni kezdik a főteret, ideiglenesen a Várkerületre helyezték át a karácsonyi ünnepséget és a vásár helyszínét. Furcsa lesz, hogy nem körbe-körbe megyünk

Várom azt a nyüzsgést, a forraltbor, sütőtök, édességpult, kenyérpizza, biotorta, puncs, krampampuli kevert illatát. Szeretném idén megkostólni. Állítólag csak nálunk kapható Sopronban. Bögrénként 700 Ft. Egyszer megéri! Szeretnék készítetteni egy szívalakú karácsonyfadíszt, ami örök emlék marad Zsolti és az én számomra. Gyönyörködni szeretnék a különböző üvegdíszekben, elképzelni leendő karácsonyfámat. Abban mindigis jó voltam!

Az izomláztól még mindig szenvedek, de ma este rá akarok edzeni. Valószínűleg fájni fog, mint a nyavaja, de vissza szeretném nyerni a kondíciómat. Úgy érzem, hogy egyszerűen muszáj! Ha már az életem olyan szépen kezd alakulni, a lelkem pedig kezd megnyugodni,akkor itt az ideje, hogy a testemet is felzárkóztassam mellé. Abban biztos vagyok, hogy az ünnepek alaposan próbára fogják tenni az emésztőszervrendszeremet. Nagymamám már hangosan tervezgette, hogy miből álljon a karácsonyi vacsora. Már csupán az elképzeléstől beindult a nyáltermelődésem. Nálunk valószínűleg házi tyúkhúsleves lesz, és őszibarackos-pezsgős-tejszínes afrikai harcsa párolt rízzsel. Könnyen emészthető és nagyon finom.

Az még külön kérdés, hogy miként lesz felosztva az ünnepi három nap. Szenteste mindenképpen nagyszüleimnél leszünk. Mint minden évben, ott lesz az ünnepi vacsora és az ajándékbontás. Szóval oda jön a Jézuska!   Általában huszonötödikén nálunk szoktunk lenni, huszonhatodikán, pedig nagybátyáméknál. Ha a pletykák igazak,akkor Csabiékhoz idén nem leszünk hivatalosak, mert a menyasszonya a szüleit szeretné vendégüllátni. Szenteste alól Kriszti nem bújhat ki, de biztos vagyok benne, hogy a mi meghívásunkra talál majd valami kifogást! Nagyon eltávolódtunk egymástól nyár óra. Nem tudom miként lehetne helyrebillenteni. Ugyan olyan már soha nem lesz a kapcsolatunk. Bár a Karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe. Lehet, hogy Szenteste le kellene ülnünk vele anyámmal és mindent megbeszélni normál emberek, normál család módjára.Igan. Az volna a leghelyesebb!    

A tegnapi napon sikerült leküzdenem
önnön lustaságomat, és végső elhatározásra jutva, elővettem a sarokban
álló csodalábgépet! Úgy kezdtem neki, ahogy mindig is szoktam. Azzal az
egy különbséggel, hogy mögéje terítettem egy polifómot, hogy a
talajgyakorlatokat kényelmesebben tudjam elvégezni. Felhúztam az
edzőcipőmet, elindítottam a CD-t, és felálltam a Leg Magic-re. A
negyedórás edzés elindult.

Meglepetésemre rettentően rosszul
bírtam, pedig csak két hónap telt el az utolsó edzésem óra, ráadásul
rendszeresen lépcsőztem, siettem a városban ide-oda, súlyokat
emelgettem. Mégis, a 15 perc  végére remegett minden tagom, szédültem,
és hányingerem volt. Még a nyújtás sem segített. Közvetlenül ezután
szerettem volna hajat mosni, hogy mire a párom megérkezik, már teljes
harcidíszben fogadhassam. Édesanyámnak feltűnt a sápadtságom, és az,
hogy a vécére is remegő lábakkal tudok csak leülni. Azonnal  az ágyamra
parancsolt és felpolcoltatta a lábaimat. Kicsit morogtam vele, hogy
szeretnék időre elkészülni, de igazat adtam neki. Forgott velem a
szobám.

-Lehet, hogy az elmúlt hónapok
aggódalmai jelentkeznek így – mondta.- Az idegeskedés tejsavat termel
az izomzaban, ami okozhat gyengeséget és fájdalmat.

Remek, gondoltam. Akkor még sem én tunyultam el annyira, mint gondoltam.

Minden esetre a mai napon izomlázra
ébredtem! A Leg Magic valóban az a szerkezet, ami alaposan
megdolgoztatja az ember comb és farizmait! Hujjuju!

A mai napon vásárolni megyünk
Zsoltival. Megvesszük a karácsonyi ajándékomat. Akció van a Takkó-ban,
láttam egy nagyon szép lila szatén, fekete organza anyagból  készült
fűzőt, valamint egy hozzá íllő bugyit. Látszik, hogy a párom vásárol,
szeret öltöztetni

Apám megbízásából pedig édesanyámnak nézek két szép melltartót. Naná, apu nem ismeri anyám méreteit

15-én lesz a névnapunk. Magam is kinézetek egy ajándékot, amit amjd
két hét múlva megkapok Ez a jó a felnőttlétben. Magam válogatok.
Karácsonyra csak egy könyvet kértem. Senkinek sem kell nagy ajándék. De
már nagyon várom a Szentestét!

 Fekete fellegek borultak az ünnepi készülődésre. Nagymamám nagynénjét csütörtökön beoltottál influenza elleni védőoltással a Nagylózsi szeretetotthonban, pénteken tüdőgyulladással beszállították a soproni kórház intenzívosztályára, a tegnapi napon pedig elhunyt. A mai napon tudtuk meg. Januárban lett volna 90 éves. Nagymamám jól viseli, ő volt az utolsó élő közeli rokona. De már várható volt. Hiába készül fel az ember, mindig sokkhatásként éri egy rokona halála.

Nem tudjuk még, hogy mikor lesz a temetés. És azt sem, hogy mindez mennyiben befolyásolja az ünnepi készülődést. Talán a családunk hamar regenerálódik. Mindenesetre az egész család mama mellett áll és segítünk amiben csak tudunk.